Vak vendéglátás

Ezen a héten olyan helyeken ettem és ittam, melyeken nem jártam eddig, és legközelebb is csak akkor fogok, amikor egy nagyon gazdag néni vagy bácsi géppisztolyt szorítva bármely testrészemhez megkér erre.
Vasárnap este, amikor egy ismert budai bevásárlóközpont alagsorának elegáns klubjában Hans annyit fizetett egy üveg borért, amennyiből Mamával ketten fél óra alatt derekasan be tudunk csiccsenteni, még nem gyanakodtam, főleg, hogy a maradék fél litert felvittük a várba, ami igen nagy lazaságra vallott.
Hétfőn este azonban bekeményített: közölte a városba jövet, hogy ő akkor gulyás. Mondom neki: azért ne legyünk vicces kedvünkben. De, de, ő gulyás, hol lehet olyat enni? Kizárólag überturpista helyeken, édes fiam. A busz viszont nem állt meg a Gellért téren, úgyhogy végül a Lámpásban kötöttünk ki. Kedves, figyelmes személyzet, olyan tízből tizenkettes egészen el voltam ájulva. Hansnak gulyás piros zománcos edénykében, ahogy kell, nekem csilis-kókuszos leves, malomkerék nagyságú tányér alján két deci finomság. Tényleg jó volt. Desszertnél kiderült, hogy a gyereknek mogyoró allergiája van. Semmi vész, így ugyan ugrott a magyar desszertek java, de egy csokibögrében érkező tiramisu és egy dobostorta pont belefért.
Egész rosszul lettem. Folyt. köv.

Vendéglátás

Hans a városban van, és engem akar. Én a városban vagyok, és aludni akarok.
Még mindig nem dőlt el, ki kinek a vendége ebben az egy hétben. Egész másfajta hinta ez, lévén egy pasiról van szó, akinél nem vagyok biztos, nem keverte el véletlen a Bangkok repjegyét egy budapestire . A jót-beszélgetünk-igaz-én-nem-beszélek-angolul jó játék, de fárasztó és már nagyon unom. Tetted már fel azt a kérdést egy idegennek, hogy vannak-e olyan kérdések, amiket túl korai feltenni egy idegennek?

Fogyi

Szüleim egy digitális mérleget küldtek nászajándékba. Amúgyis el voltam határozva, hogy idén ősszel, szokásaimmal ellentétben, nem hízom meg. Ahmed, mintha csak kitalálta volna gondolataimat, befalazott egy kis kamrába, egy kis nyílást hagyott mindössze. Ami ezen nem fér be, azt nem is érdemes megenni, biztatott. Pirítós lapjával, víz szívószálon. Egy angyal ez az ember, mintaférj!

Amíg le nem adom azt a 10-15 kg felesleget, addig szellemi termékeimmel szórakoztatom a nagyérdeműt.

Nesze neked Egyiptom

Hans magángépén utaztunk a tabai nemzetközi repülőtérre, virágeső és vörös szőnyeg fogadott az elviselhetetlen hőségen kívül. A kijáratig 5 ellenörzőponton és 2 átvilágításon estünk át, kaptunk vízumot, pecsétet, többfélét is. A reptér előtt limuzin fogadott. Hans előzékenyen előreengedett, de egy pillanatra elbizonytalanodtam: már ült bent két férfi. Az idősebbik őszülő bajsza alatt mosolygott, a fiatalabbik feszegve elhúzta a száját, mindketten nagyon finom anyagokat viseltek, kendő volt a fejükre kötve. Felnyomtam hát én is az arcomra némi derültséget. Hans kezet fogott velük, engem bemutatott, majd könnyed, irodalmi egyiptomit használva társalogni kezdett az idősebbel. A fiatal lopva rám nézett. Mivel igen gyér az egyiptomi nyelvismeretem, nem figyeltem oda, inkább kifelé bámultam. Kopár, holdbéli tájon hajtottunk keresztül, 10-15 méterenként egy fehérbe öltözött katona állt.
Fél óra után egy lepukkadt pihenőhelynél álltunk meg. Átszálltunk egy nagyobb limuzinba, de nem indultunk el. Hans és az idősebbik férfi most komolyabb hangra váltottak, szinte kiabáltak, néha rám muttak vagy felém böktek. Vita közben egy ember kávét és teát hozott, de csak akkor ittunk, amikor a felek egymás kezébe csaptak. Nevettek, általános jókedv mutatkozott, a fiú is egész felélénkült. Az időssebb férfi írt valamit egy sebtiben előkapott lapra, Hans is írt rá, majd bíztatóan rámmosolygott. Próbáltam beszélni vele, de nem jutottam szóhoz, jó kevddel voltak. Egy fél pillanatnyi csöndben magamhoz húztam, és úgy, hogy lehetőleg a másik kettő ne hallja, a felvilágosítottam, hogy csúnya dolgok derülhetnek ki a nászéjszakán, ha ugyan most adott el feleségnek. Nevetett, és csak annyit mondott, hogy tudják ők ezt, de alapvetően nem feleségnek adott el, bár az öreg talán azért hozta el a fiát, ha megkedvel, elvehet valami sokadiknak. Érdeklődtem, mennyit kapott értem. Tevét, de jó sokat. Legalább ő jól járt, de ezek az emberek velem nem annyira. Ahmed - eszembe jutott a fiú neve. Gyorsan meg kell kedveltetnem magam, ha nem akarok tevetrágyát lapátolni a maradék teve alól.
Hans egy óra beszélgetés és iszogatás után elbúcsúzott tőlem, kiszállt, elment, vége. Ott maradtam a két emberrel, és nem tudtam nekik mit mondani. Elindultunk. Az öreg megsímította a bajszát, majd hozzám fordult, és relatíve jó angolsággal közölte, hogy ilyen olcsón ilyen jó nőt még nem vett, Hans egy hülye európai, mit fog kezdeni ennyi tevével, és különben is, ha nem kellenék Ahmednek, akkor van még két másik fia, azok biztosan szívesen elvesznek feleségül.
Arról már letettem, hogy este nyolcig vagy legkésőbb kilencig hazaérjek, de hogy egy egyiptomi fiút is hazavigyek... mekkora botrány lesz ebből otthon!

Londonból a Bahamákra

Hans megkérte a kezem, én pedig a legnagyobb örömmel mondtam igent. Elmegyünk nászútra. Most nem leszek egy ideig. Eddig se nagyon voltam, de ennek az a magyarázata, hogy ki kellett derítenem, tényleg forrón eszik-e a kását. Valóban forrón eszik, és nyelvükre ég a szó!

Londonból

A legszebbek azok az esték, amiket tutira tervezel, de túl spontánra sikerednek. A szerda éjfél egy romkocsma előterében talált, ahol nagyon elszántam próbáltam fennmaradni egy billegő bárszéken. Már éppen leestem volna, amikor álmaim hercege felbukkant és megmentette életemet. Azonnal beleszerettem. A szokásos formások után (útlevél- és telefonszámcsere) egy klaviatúra-darabkát nyomott a kezembe: a H-t. Hans vagyok - és megrebbentette a szempilláit. Meghatódtam. Volt már rózsa, bekarcolt termés, kagyló - de ugyan már!! Ez az én emberem, gondoltam. Hol laksz - átkaroltam a nyakát. London - és rebegtette a szempilláit. Gúnyos és kihívó mosolyom válasz volt minden fel nem tett kérdésére. Kisétáltunk a kocsma elé. Szorosan átkarolt, még a lábait is körém fűzte. Szempilláival verdesett, mint valami angyalszárnyakkal. Lassan felemelkedtünk. Csodálatos volt. Két óra múlva leszálltunk egy Russel Square-re nyíló utcácskában. Aki szeretne londoni képeslapot, csak írja meg a címét, itt leszek még egy darabig.