eat pray love - na ne

A csajos program árt a barátságnak, az egészségnek, a pénztárcának. De társadalmi élet, és mint olyan, fontos. A csajos filmek fontosak. Butaságom jele, hogy nem nézem meg a kritikákat, mielőtt leülök egy film elé, hanem a mindenkori partnereimre hagyatkozom. Ez bizony hiba.

Valójában nem erre van szükségem. Az emberekhez türelem kell. De az embereknek nincs türelmük. Ezért keresik azokat, akiknek van türelmük. Hogy "szórakoztassák" őket, hogy elmondhassák az okosságaikat, hogy legyen valaki, meghallgatja őket. Ez egy olyan probléma, ami túl sokszor merül fel az életemben.

Miért kell meghallgatnom mások hülyeségeit? A legtöbb ember vak, a szó nem fizikai értelmében. Egyszerűen dühít, ahogy nem látnak maguknál tovább. Mintha lenne egy ilyen program az agyukban: ez nem a te dolgod, ne foglalkozz vele, szeresd magad. És közben olyan filmeket gyártanak, amik ezt még erősítik. A legújabb Julia Roberts film számomra nem az egyél-imádkozz-szeress hármast hozta, hanem az utazgass és barátkozz felelősség nélkül, végső megoldásként hajózz el a szerelmeddel egy szigetre. Az, hogy az amerikaiak összekeverik az olasz zenét a franciával, még apró hiba. A filmzene végig zavaró volt. Egy ideje tudatosan figyelem, milyen zene hogyan van jelen egy filmben. Balin és Indiában nem jártam, nem ismerem, de ha ez megy, jó közepes. Tényleg el kell menekülni a világ másik végére, ha problémánk adódik? Utazni jó. De vajon Barcelona vagy Tallin segítene megoldani a problémáimat? Megíródna a szakdolgozatom, lenne állásom? Esetleg, ha úgy adódna, bármelyik pasin túl tudnám tenni magam?

Végül is, egy nőnek szüksége van némi változásra, ha túl akarja tenni magát egy problémán. A proletár nők ilyenkor elmennek fodrászhoz, műkörmöshöz, ruhaboltba, de előtte jól kisírják magukat a (türelmes)  barátnőjüknek.
Nem tudom jó szívvel ajánlani ezt a filmet senkinek, csak akinek sok pénze és ideje van , na meg aki kíváncsi, mennyire öregedett meg Julia és hogy milyen jó a fodrásza és az öltöztetőnője.

A mosoly egy görbe vonal, ami sok mindent elsimít.

Parkomban I.

Parkomban szobrok vannak:
egy öntött vasbeton szélcsengő,
egy alumínium repülő
a zuhanás pillanatában,
egy elfojtott kiáltás hangja
műanyag köntösbe öntve,
egy porcelánbögre összegyűrve,
egy férfi stilizált fa mellszobra,
mielőtt gyermeke megfoganna.
Parkomban én is szobor vagyok:
minden nap egy mohás kőpadon
márvány mosolyba merevedve
és órák hosszat idézem fel,
ahogy végtelen szeretettel
homlokom csókolgatod.

Egymás társaságában

Legutóbb annyira untam magam egy Facetom-féle baráti találkozón, hogy kénytelen voltam kinyitni egy könyvet. Gondolhatjátok: szemrehányások tömkelege (utána, természetesen) és nyílt színi vita a hazamenetel témaköréből. Az persze nem jutott eszembe ellenérvként, hogy Ő egyszer kora délután elaludt egy társaságban - természetesen az én táncostársaimmal beszélgettünk... még horkolt is kicsit.

Ma csendes részeg vagy

Ma csendes részeg vagy
és ma én is csendes részeg vagyok:
nem ütsz, nem ordibálsz velem
és én sem sírdogálok.
Csak annyit mondasz (csendesen):
Ez nem vers.
Papír és tinta, semmi több.
Kétdimenziós torzszülött.
Önbecsapás igazi teremtés helyett.
Jó gyújtós lenne. Vagy nem.
De legalább újrahasznosítható....

Tangyak - hatásszünet

Mivel új értelmet kapott az életem (és szépirodalmi ambícióimat elküldtem nyaralni) egy másik helyen folytatom az írást. Természetesen itt sem szűnök meg létezni - amúgy sem sokat aktívkodom mostanában -, apróbb történéseket közlök a nagyérdeművel.
Szeretettel látok mindenkit a http://tangyak.blogspot.com/ blogon, ahova ma este folyamatosan töltöm fel az e heti órákat. Kellemes szórakozást!

Tangyak rulez

Holnap megyek a tanítási gyakorlatom első konzultációjára. Már nagyon izgatott vagyok. (Ha jól emlékszem, ilyenkor izgatottnak kell lenni.)
Színhely: Békásmegyer.
Időpont: reggel 8 óra.
Ne kérdezzetek semmit a magyar felsőoktatás humánosságát illetően!
Ha szerencsénk van, csak egy órácskát kell ott lennünk.
És biztosan van kávéautomata vagy büfé.
(Fontolgatom, hogy egy szakmaibb jellegű blogon vezetem tanítási tapasztalataimat, hátha segít bárkinek is. Legalább lesz valami célja, mert ez a mostani kezd megint átcsúszni egy ilyen "ittőszinténkisíromidemagam,mireanyámszámonkér"-jellegű szerencsétlenkedésbe.)

Hátfájás

Tegyük hozzá, még a bevezető levegővétel előtt, hogy lehet örökletes. (Ez esetben vegyél egy kényelmes ágyat, állíts elé a tv-t és szerződtess szobaszerviz-szolgálatot.)
Ha nem örökletes, akkor: ússz (csak a megadott úszásnemekben), tornázz (ne csak a gyógytorna-órán, otthon is), egyenes háttal és derékkal hajolgass (és ha már lehajoltál, ne emelj fel semmi nehezet). Menj el gyógymasszőrhöz/csontkovácshoz/ortopéd orvoshoz, de bármelyiket is választod, ne csak a 'tutirameggyógyít' ajánlócédulákat nézd, bűntudat nélkül kérj árajánlatot. És ami a legfőbb: kényeztesd magad, hogy gyorsabban meggyógyulj :)

Tanévnyitó

Vízszintes. De nagyon.
Csak mert nem vigyáztam eléggé magamra. Előfordul. Azért igyekszem. Meg van egy nyomás: nem állt meg az élet, nincs idő fájni. Így nyilván nincs idő meggyógyulni sem. Persze még mindig jobb egy életet bénán végig bulizni, mint egy hónapra elveszteni a fonalat... Ugye-ugye.
Előre félek ettől a félévtől. Tele van erőszakos elvárásokkal.

Sárvár, 2010

Hát, ez is meg volt. Csinnadrattával (akárhogy is kelljen helyesen leírni ezt a szót), nádi hegedűvel, hátfájást gyógyító pálinkával, Mamával-Papával, fürdőcskéléssel, lángossal, cipőcskekoptató utcántáncolással. Tuljak a gálán, én az elmaradhatatlan muhuban illegetem magam: http://www.youtube.com/watch?v=BTkTVhSwVu0.

Mama-féle kakaós-banános süti (magányos éjszakákra)

Ha van egy jó recept, azonnal meg kell sütni, különben elvész a többi 'majdegyszer' recept között. Mama ma délutáni sütije is majdnem így járt, de szerencsére fürgébb voltam, mint nem.
Tehát: végy egy nagy tálat, és az összedolgozáshoz használj robotgépet.
10 dkg olvasztott margarint összekeverünk
1 tojással, majd
2 kanál kakaót,
1 vaníliás cukrot és
25 dkg cukrot szitálunk rá.
Két részletben 1/4 l tejet keverünk hozzá (ma éjjel a tejet 1 pohár joghurt helyettesítette), közben
1 sütőporral elkevert
25 dkg liszt jön.
2 túlérett, pépesített banán és
2 apróra vágott barack kerül még bele. (Bár én inkább kókuszt raktam volna bele - sajnos egyik sem volt a konyhában.)
Ha maradt még szalonképes banánunk, leszeletelve borítsuk be vele a süti tetejét. Kis lángon majdnem annyi idő kell neki, amíg az ember párja hazaér (30-40 perc).
Jó étvágyat :)

7 +1 hasznos tanács játszóteres önkénteseknek

1. Egyik gyerek sem a tiéd. (Vagyis: a legcukibbakat sem viheted el vacsorára.)
2. Ne sértődj meg, ha harmadszorra is lenéniznek, pedig te kétszer elmondtad, hogy csak azért, mert egyidős vagy az anyukájukkal, még nem vagy öreg. Viszont örülj, hogy nem bácsiznak!
3. Anyának/Nagymamának (ha láthatóan erősebb, mint az önkéntes) mindig igaza van. Akkor is, ha spanglitekerési szokásokról van szó.
4. Célszerű Anya (vagy Apa) hol- és hogylétéről alaposan tájékozódni, mielőtt flörtölni kezdesz Apával (vagy Anyával).
5. Ha lufibombát osztogatsz és a kút nincs elzárva, akkor csak percek kérdése, hogy minden kislány csurom víz legyen. (Ne lepődj meg, mást úgy sem tudsz csinálni.)
6. Tollasban/fociban/gólyalábversenyben kikapni nem szégyen. Ezt mondd el minden játék előtt tízszer és utána is jó sokszor.
7. Amíg szépen játszanak, nem érdekes, ki kinek a kije. Amint verekedés tör ki, lépj hátra és mentsd a játékokat. Majd az anyja elintézi.
+1. Ha Te vagy Jack Sparrow és Barbarossa kapitány ellen harcolsz, de előtte csak olyan típusú verekedős filmeket láttál, mint pl. a Tigris és a Sárkány, ne csodálkozz, ha ellenfeled (10 éves) tényleg le akarja vágni a melled.

Reklámok

Egyedül kb. a sörreklámokban van fantázia, meg néha az autóreklámokban. Volt egy jó sorozata a svéd bútorárudának meg valamelyik óvszermárkának (de lehet, hogy most az óriásplakát-sorozatukkal keverem). Hazai bankunk legújabb reklámjait dumaszínházasok segítik, ezek legalább néha viccesek.
A joghurt és fogkrémreklámok kiemelkedően unalmasak, a legrosszabbak viszont messze a mosópor (öblítő, vízkőoldó) reklámok - mintha minden mosógép-használó degenerált lenne. Miért nem egy kajacsatával illusztrálják az intelligens mosóporokat? Vagy egy remegő kezű nagypapával, akinek a nagymamája csak mosolyog a kilötykölt kávén? A legjobb a gyertyafényes randi lenne, ahol a fiatal pár összeveszik, és egymásra borítják az asztalt a spagettival együtt (persze, miért kell mindig spagettit enni a gyertyafényes randin...), majd egy ajtócsapódás és a szöveg: de a mosóporodban megbízhatsz.
Najó, megyek teregetni.

Szobanövény

Vettem ma egy szobanövényt. Nem virágot, nem élő fűszert, nem kertbe való zöldet, ez egy igazi szobanövény.
'Phlebodium Blue Star' - ez a neve. 100% szobanövény, pont úgy, ahogy az ember azt elképzeli, valami kulturált zöld, amelynek nem árt, ha a földje két öntözés között kicsit kiszárad, és nem kell napon tartani sem. Nem kispolgári, inkább olyan bohókásan elegáns, retrós levélformával, de modern, ezüstös-szürkés-zöld színnel. Nyilván innen a neve is: hűvös elegancia árad belőle, olyan 'ki-zöldül-itt-ha-én-nem'-érzés. Bizonytalankodtam egy sort, mikor megvettem (biztos, ami biztos), de hamar megkedveltem. Van valami fura vonzódásom a kicsi, zöld növények felé. Nem, nem eszem meg őket, csak szeretem, ha körülöttem vannak.
Beleraktam egy elfogadható árnyalatú rózsaszín szobanövény-tartóba. Welcome!

Múltkor megtaláltam azt a papírfecnit, amelyen azoknak az apróságoknak a listáját vezettem, amelyeknek megőrzését korábban élet-halál kérdésének tartottam, de újragondoltam létjogosultságukat, és kidobtam őket. Amíg elő nem kerül a lista, addig következő pontként ide jegyzem fel azt a kb. 20, kézzel írott levelet, amelyet egy tiszaújvárosi fiú küldött sok évvel ezelőtt (még nem dobtam ki őket, de most inkább nem idézek), illetve 100-150 blokkot és nyugtát, melyeket viszont egyesével négy darabra téptem és ideglenesen elhelyeztem a papírkosaramban.

Fiatal, modern nő

Anyám egyetlen női magazin hűséges olvasója, évek óta járatja. A kínálatból még ez a legértelmesebb darab, magam is beleolvasok néha. Mivel mindennek csökken a színvonala, csak idő kérdése volt, hogy ennél a lapnál ez mikor következik be. Első előjelként egy plasztikai műtéteket végző cég reklámja jelent meg - értelemszerűen, ha mégsem jutott volna el a kedves olvasó a lap által javasolt 'fogaddelésszeretsdatested' életérzésig. Az e heti szám 18. oldalán megjelent 10 pontos életmód-útmutató azonban kicsit kiverte a biztosítékot, hogyaszongya: "Útmutató 40 felett" "10 pont, hogy ne látszódjon öregebbnek a koránál". Szerencsére nem magyar találmány, link a lap alján, sőt, megkockáztatom, ez egy nagy vicc, csak én nem értem a poént. (A barátom szerint általában nem értem a poénokat.)
Elképzeltem, hogy Anyám e szerint él: nem kiabál a telefonba, nem beszél a gyerekeiről, nem szólít le vadidegeneket, kerüli a konfliktusokat, nem anyáskodik, nem mosolyog tánc közben, nem nézi az esti híreket, élősködik a szülein és lemondja az utat Provanceba (vagy Toszkánára), ahová nem fogalt korán szállást. Mert ezeket a fiatalok mind nem csinálják (vagy csinálják).
Negyven felett egy nő tényleg élősködjön a szülein?? (Ha még élnek egyáltalán.)
Az utolsó pillanatban foglaljon szállást, mint egy kezdő utazó?
És ne szólítson le idegeneket, csak azért, mert a szerencsétlen tinik sem szólítanak le?? Mennyi értékes emberi történet rohangál az utcán, amiket jó meghallgatni, nem is szólva arról, ha az ember bajban van, és útbaigazítást kér. (Nyilván, tiniként én sem kértem, Anyám tudna mesélni, hogy tévedtem el rendszeresen.)
Legyen inkább tájékozatlan és vágjon fancsali képet tánc közben, miközben nyolcas alakot köröz a csípőjével, azt a magányos férfiak úgyis nagyon szeretik. Nincs is jobb a buta, flegma néniknél, akiket egy újságírónő egy olyan, bestsellerből kapott információval látott el, miszerint "a fiatalok kutyapózban táncolnak".
Hm. Azt hiszem, öregszem :)

Láttam minap egy embert a metrón: fekete pólóján fehér sziluettjét láttuk egy fának, melynek egyik oldalán egy ágon gyermek ült egy hintán, a másikon egy akasztott férfi lógott.

Péntek, temetés

Üdv megint. (Akik a szaftosabb pletykákat első kézből akarják tudni: a gépen felépülése óta megint közelebb kerültünk egymáshoz...)
De nem erről akartam írni, hanem röviden egy rokon néni temetéséről, aki valóban ijesztő sebességgel épült le és halt meg. Ez volt életem második részvétele temetésen, de az első rokoni. Hogy e mögött mennyire hasznos pedagógia húzódik meg, abba ne folyjunk bele, mentségemre legyen mondva, ritkán halnak meg a rokonaim és a barátaim, nem nagyon tudtunk kísérletezni.
Ha szorosabb lett volna a kapcsolatunk, valószínűleg jobban megérintett volna - persze így is, és nagyon sajnálom, őszinte részvétem a családnak. Tesóm keresztapjának anyja, anyai nagypapám első unokatestvére volt, ritkán találkoztunk.
A pap bácsi nagyon szép beszédet mondott a kis cserhátsurányi evangélikus temetőben, egy dombtetőn, zuhogó esőben, térdig sárban.
Egy temetés tényleg nem vidám dolog. Nincs rosszabb, mint a zokogó (közeli)rokonok arca. A halottnak - bocsánat - már kvázi mindegy, mert a mennyországból pislog le, node kérem, mi lesz azoknak a szomorúságával, akik itt maradtak??

A lenti képeken látható macskák bérmentve elvihetők, ha most rendeled meg őket, egy áráért kettőt kapsz!

Nagyon macs