....

ma láttam a napot egy pillanatra
két tömbház között köszönt rám
forró csókot lehelt arcomra
majd eltűnt megint hirtelen
később még láttam visszatükröződni
egy koszos kirakatüvegben

...

gally-ujjaikat
a felhőkbe fúrják
s az égbe kapaszkodnak
a Plantyn a fák

gyökeret vernek
a végtelen-kék mennybe
s a nyugtalan lelkek
rajtuk járnak föl-le

mint akik költözni akarnak
és új lakást keresnek