Úgy tűnik, vége a karinak....

Anyám a végtelenre állította a Boney M-féle Little Drummer Boy-t, majd 10 centis darabkákra vágta a karácsonyfát. A nappaliban.

Ja, és kiderült délután, hogy nagyanyám egyszer abból vizsgázott, hogy hogyan könyveljük el azt az óvodát (vagy általános iskolát, már nem emlékszett pontosan), amelyik sertéstenyésztésbe fogott. Ezek a gyesznók fura kapcsolódási pontok az életemben. Vagy előtt.

Csak egy jótanács

Egy jótanács az ételhez: soha, de soha ne savanyítsátok a céklalevest ecettel. Akkor is szerezzetek be citromot vagy citromlevet, ha egy egész disznót kérnek érte. De ha mégsem sikerül, akkor ne felejtsétek el agyonborsozni meg agyonsózni....

Disko partizani

5.00
A barátnőd kitalálja, hogy elveszett a telefonja, amit karácsonyra kapott.
Azonnal kijózanodsz.
Kiveszed a ruhatárból a táskád.
Odaadod a barátnődnek a Top100 zsepis zacskód, amiben a neve ellenére csak 85 db, három rétegű papírzsepi van (ezen délután jót nevettél a kollégáddal a kisboltban).
Kisírja magát a pulton.
Közben végigszkenneled a diszkó teljes területét és vadul hívogatod a mobilt, hátha felveszi valaki becsületes megtaláló.
Mivel kicsöng, úgy logikázol, hogy a mobil nincs a pincében, mert van térereje, és még nem találta meg senki, mert akkor már ki lenne kapcsolva. A rejtvény persze nincs megoldva, széthányod hát a női mosdók szemétkupacait, hátha.
Bevonod a keresésbe a legcukibb biztonsági ökröket... hopp, őröket.
Elfogy a zsepi.
Végül a ruhatárban a barátnőd megtalálja a kabátja zsebében a telefonját.
Az őrök lefogják, te meg iszonyatosan elpáholod.

6.00
Bár eredetileg hazafelé indultatok, most mégis úgy tűnik, hogy egy társásház kapujában próbálod meggyőzni a barátnőd, hogy a fiú, akihez már kétszer felcsöngetettetek, feltehetően alszik, és nem fog beengedni, még egy kávéra sem.
A barátnőd ragaszkodik az álláspontjához és kapucsengőhöz.
Patthelyzet.
Végül szépszóval leütöd, és elkezded húzni a metró irányába.

6.30
A nyugati téri dönciben kávézol, és konstatálod, hogy minden készpénzedet elverte a barátnőd.
Meggyőzöd, hogy haza kéne menni, már mindegy, hova, de neked van egy tuti tipped Mátyásföldcityben.
A mozgólépcsőn megszólít egy srác, gratulál a színpadon nyújtott pazar performanszért. Elpanaszolja, hogy a barátja meleg, vele mászkált bárokba és pocsék éjszakája volt.
Kunyerál a kávédból.
Kiszámoljátok, hogy ugyanannyi pasi próbálta megfogni az ő fenekét is, mint a tiedet.
Elkísérnek az Örsig. A meleg barátja megkívánja a puffasztott rizsedet, ami kikukucskál a táskádból. Mi jöhet még?

7.07
Elindul a HÉV.
Előtte még szépen is és csúnyán is megmagyaráztad a fiúknak, hogy nem kísérhetnek haza.
A barátnőd zsepis csomagját megtalálod a táskád mélyén, a tied eltűnt.
Ennek örömére megkönnyezed a szép délutánt.

7.30
Vízszintes, drága vízszintes.

11.00
Lazán a mosógépbe pakolod a ruháidat, éppencsak elfelejted levenni őket előtte.
Megfogadod, hogy soha, semmilyen körülmények között nem csókolózol többet borostás fiúval, főleg nem egy egész délután kint a hidegben.

"Te az én lovamon, én feleségeden igetek, Menelae!"

A címnek választott mondat a szigorlati szépirodalmi anyag gyöngyszeme. Eurialius gondolja ezt magában, mikor kölcsönadja lovát és hintóját a mit sem sejtő férjnek, hogy vidékre utazhasson (Lucretia és Eurialius).
Amúgy a tételsor összeállítója igencsak huncut lehet: a régi magyar irodalmi rész java a szerelemről és a szerelemfelfogásról szól.

Segítünk egymásnak

Én például Gusztávnak segítek beszédet írni. Az alapötlet a Tanárnőé, a tényanyag összeállítása és a beszéd megszerkesztése Gusztávé. Én csak ott segítettem, ahol tudtam. Íme :)

Drága Egybegyűltek!

Nagyon örülök, hogy ebben a témában mondhatok egy rövid beszédet Önöknek, mivel a Mikulás közel áll a szívemhez, de gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Ünnepek előtt, amikor ajándékok után kutatva tétlenül állunk a szupermarketek polcai előtt, melyek roskadoznak a csoki mikulások súlyától, nem is jut időnk elgondolkodni az ünnep valódi értelmén. Hihetünk-e még az igazi Mikulásban? Vagy Télapóban? Álljunk meg egy pillanatra! Kiben is hiszünk pontosan? Ki van a hosszú és fehér, hótól és jégtől összefagyott műszakáll alatt?

Nálunk, Magyarországon, a december 5. éjjeli vagy december 6. reggeli ajándékozással kapcsolatban esetlegesen két különböző figura alakja merül fel, a Mikulásé és a Télapóé. A Mikulás alakja az ókori Myra püspökére, Szent Miklósra vezethető vissza. Ő volt az, aki aranyat tartalmazó erszényeivel segített egy szegény emberen és annak három lányán. A december 6-i ajándékozás nyugatról terjedt el Magyarországon a 18. század végén, ám nagyobb méreteket csak a 19. század második felében kezdett teret hódítani. Ezt az ajándékot hozó embert kezdték itthon a két világháború között Télapónak nevezni. Ez a két elnevezés járulhatott hozzá ahhoz, hogy sokak úgy vélik, hogy két nagyon hasonló, ám mégis különböző figura hozza el december 6-án az ajándékot a gyerekeknek.

Véleményem szerint a Mikulás és a Télapó egy és ugyanaz a személy, csak eltérő elnevezéssel. Azt sem tartom véletlennek, hogy pont a két világháború között bukkant fel a Télapó elnevezés. A Mikulás (szlovákul a Miklós) elnevezés kb. 30 évvel korábban jelent meg, és eredete miatt már akkor is heves tiltakozást váltott ki sokakból. Tehát a magyar Télapó elnevezés a szlovák Mikulást hivatott volt helyettesíteni a jobboldali konzervatív Horthy-rendszerben. Továbbá az is bizonyíték még, hogy a Télapó nem rendelkezik markánsan eltérő ajándékozási szokással, amely a külön személyiségére utalna. Sokan, akik a Télapó önálló figuraként való létezése mellett érvelnek, azok szerint a Télapó a kommunista rendszer „találmánya”, melyhez a mintát az orosz Gyed Maróz (Дед Мороз) szolgáltatta. A Rákosi-korszak valóban előtérbe helyezte a Télapó elnevezést, ám a későbbi Kádár-korszakban már mindkét elnevezés használatban volt, és ez járult hozzá a Télapó név megszilárdításához. De mint rámutattam, maga a név már korábban is felbukkant. További különbség még a Télapó és Gyed Maróz között, hogy utóbbi segítői közé tartozik Babuska (Gyed Maróz párja) és Sznyegurocska (Hóleány, az unokájuk) is, míg a Télapónak a krampuszok segítenek, tehát a segítők között minőségi különbség van.

A Mikulással/Télapóval kapcsolatban további tévhit az, hogy a ruhája piros színét a Coca-Cola egy 1931-es reklámjával kapcsolják össze, azt állítva, hogy ez teremtette meg a piros ruhás Mikulást. A Mikulás piros ruhában előfordul egy 1885-ös keltezésű amerikai képen, valamint egy 1928-as magyar ábrázoláson is. Tehát nem állja meg a helyét az az állítás, hogy a Mikulás piros ruháját a Coca-Cola találta ki.

Érdekességképpen megemlítem, hogy pont a napokban olvasható az a hír a sajtóban, miszerint Törökország vissza fogja kérni Olaszországtól Szent Miklós csontjait, melyeket Bariban található Szent Miklós székesegyházban őriznek.

Tehát miközben ajándékok után járunk, jusson idő arra is, hogy eszünkbe jusson az igazi Szent Miklós, és az amit ő képviselt, vagyis a szegények és elesettek gyámolítása. Rajtunk múlik, hogy gyerekeinken ne csak a pénz és a dugós puska jusson eszébe a Mikulásról, hanem az alapvető emberi értékek is. Rendkívül nagy felelősség hárul tehát ránk ebben a morális válságban szenvedő világban. Csak rajtunk áll merre megy a világ tovább.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Eleje

Akartam fogadalmat tenni, de azt hiszem, nem kell. El vagyok én szánva amúgy is. Megállj világ, jövök. Mégpedig futva. Idén még jobb leszek. (Ja, idén ezidáig minden nap elmentem a kutyával sétálni - nem nagy csoda, tudom - , és ha rendbe jön a lában meg elolvad a jég, futkorászni is fogunk.)