Meg hát (Megdönteni Hajnal Tímeát, 2013)

A Megdönteni Hajnal Tímeát címú filmet magyarok forgatták 2013-ban Magyarországon. A főhős építészirodája egy stadiont épít. Ezektől a tényektől sajnos nem tekinthetünk el, de nem elemezzük behatóan.

Mielőtt beültem volna a moziba, szolidan tájékozódtam, mit írtak a korán kelők. Például azt, hogy ez egy olyan alkotás, amelyet többször meg kellene nézni. Lehet, de csak azért, mert elszórva zseniális poénok találhatóak a filmben. Másért nem nagyon, ugyanis a karaktereket már ismerjük korábbi alkotásokból. Kis változtatásokkal gyakorlatilag a Társasjáték első évadának alternatív befejezését látjuk. A helyszín Budapest, könnyen felismerhetőek a külső helyszínek (Kecskeméti utca, Magyar utca, Károlyi kert és a Csendes, ahol hamburgereznek). Szerencsére a Lánchíd és a Vár valóban kimaradt, kapunk viszont étteremmé átalakított jogi kart. Meglepő módon jól felismerhető belsőket is láthatunk: Hajnal Tímea lakása kísértetiesen hasonlít Havas Léna lakására. Simon Kornélnak biztosan kihívást jelentett abban a fehér ajtókeretben sokadszorra bocsánatot kérni a viselkedésért. Ami nem valósult meg a Társasjátékban, azt itt sikerült továbbvinni: a főhős menyasszonya az a szőke lány, akivel egyszer már megpróbálták összeboronálni, sikertelenül. Érdekes módon a színésznőnek ugyanazt a karaktert kell megformálnia, mint az HBO sorozatában. Ahogy Jordán Adélról sem hitték el, hogy a szendeszüzen kívül el tud játszani bármely más karaktert. (Mint az Isteni műszakban.) Lapzárta után: a felsőszomszéd kisfiút szintén a Társasjátékból kérték kölcsön.

Ja, jut eszembe, mellékszereplők. Zseniálisak. Kamarás Iván - zseniális. A narrátor - aki magát mellékszereplőként definiálta, és nem tévedett nagyon nagyot - kitűnő. Nikki szerepét végtelenül erőltetettre írták, mással nem magyarázható az, amit csinál - igaz, azt ritka aranyosan adja elő.

A narrátori szerep egyébként menő, különösen, ha jól van megírva. A narrátor mindenhatósága, amit úgy szeretek, amivel lehet játszani, vicceket lehet rá építeni, azonban megkérdőjelezhető. Egy kiemelkedő pillanat a telefonos sztori: nem tudja, hogy ellopják a telefont, de tudja, hogy nem fogja megtalálni a kertben. Nahát.

Ja, a bakik. A fene vigye el, olyan látványosak és ütősek, mint a poénok (néhol tényleg őszintén nevettem). Apróbbak mindig előfordulnak, nem is érdekes, például Tímea szeretne kinyitni egy pezsgőt, amiből nem is akart inni, vagy a főhős nyitva hagyja a hűtőajtót (telefonkihajítós-jelenet), és ezért a háklis menyasszonya nem szól egy szót sem, vagy Tímeától nem búcsúzik el az apja, amikor az oltárhoz kíséri. Nahát. De a legkínosabb (komolyan, biztosan meg lehetett volna oldani) az volt, hogy a felsőszomszéd kisfiú a tarkójáról ismeri fel a főhőst. Bocsánat: a tarkójáról, a hátáról és/vagy válláról.

Ja, a cím. Komolyan, ez kell nekünk, erre ugrunk, húú szex, húúú, malackodás, húúú, micsoda dolog megdönteni egy nőt - mintha nem lenne mindennapos program. Kitűnő marketingese van a produkciónak. Ne felejtsük el, hogy Hajnal Tímeát az első 20 percben szó szerint falhoz állítják. Kellett egy provokatív cím és egy provokatív előzetes, hogy az emberek bemenjenek. Valentin nap? Ugyanmár. Fiúk, vegyetek halott virágot a mozijegyhez és titokban gyönyörködjetek Osvárt Andreában.

„Csináljunk olyat, amitől máshogy kel fel a nap.” - mondja a narrátor a főhősnek. Nos, az a nap már felkelt,  édes gyermekem, azért születhetett meg ez a film. Stadiont, most komolyan, stadiont?

Nem adtam le a kérdőívet, amelyben arra kérték a nézőket a film készítői, hogy nevünk és médiumunk feltüntetése mellett osztályozzák 1-10-ig a filmet, a rendezőt, a szereplőket. Mondjuk, tudják, hogy nem adtam le, mert jelenléti ív volt.

Bezárt a Rákóczi Pékség, srácok, ballagjunk át Csendesbe.

(Itt láttam: Puskin Mozi, 2014.02.10.)

Csapottan, kisütve

Van ám úgy, hogy az ember lánya nem kisírja, kiüvölti, kiugrálja, kifutja, itd. a bánatát, hanem kisüti. Igen-igen, nekiáll reggel, és addig süt, amíg el nem fogynak a hozzávalók a konyhaszekrényből. Lehetőleg olyan receptet vesz elő, amit egy kicsit pepecs elkészíteni, de gyorsan megvan és a sok mosogatnivaló sem probléma, hiszen mosogatás közben el lehet kántálni a legszebb és legszomorúbb slágereket.

Nos, ilyen esetben az ember lánya fél bögre lágy/olvasztott vajat egy bögre cukorral felver. (Nagyon bánatos verzió: a kristálycukrot és a hideg (!) vajat kézi habverővel keveri csomó- és szemcsementesre. Művészet!) Mehet rá egy tojás, egy citrom reszelt héja és leve. Megint kavar rajta. Száraz hozzávalók következnek: másfél bögre liszt, fél teáskanál só, egy-egy csapott teáskanál szódabikarbóna és őrölt rozmaring - szépen elkeveri. Olyan állagú masszát kap, mint a fasírt: se nem folyik, se nem kemény. Csapott nagykanálnyi adagokat szakít, gombóccá formálja azokat és porcukorban megforgatja. (Nagyon bánatos verzió: csapott kiskanálnyi adagok. Sose fogy el a massza.) Tisztes távolban elhelyezi őket a sütőpapíros tepsiben (pl. egy 36x27 centis tepsiben 4x4 darabot) és 180 fokon 9-10 percig süti. Azért nem süti tovább, mert akkor kiszárad. A gombócokból a sütés leple alatt gusztán repedezett korongok lesznek. Rácson hűti ki és csak hűlten mozdítja el a kekszeket a sütőpapírról, de onnan főleg a szájába rakja őket.

Miben rejlik ennek a receptnek a variabilitása?

Cukor: lehet barna vagy fehér-barna keverten. (Megérzés, hogy mézzel nem sikerülne, valószínűleg túl lágy lenne a tészta. A többi meg drágaság, és szomorúságban egészségre gondolni!? Az már nem szomorúság! )

Tojás: vagy amatörizmus, vagy bénaság, de joghurttal nagyon kemény lett, nem helyettesíthető.

Liszt: keverve búza és kukorica vagy az egész mennyiség egyharmada (fél csésze) kókuszreszelék.

Citrom héja-leve: lehet narancs héja-leve.

Fűszer: ha nem rozmaring, a citromoshoz adható egy csapott teáskanálnyi valíliaaroma, a narancsoshoz egy csapott teáskanálnyi fahéj, szegfűszeg vagy kardamon. Vagy azok a karácsonyi fűszerkeverékek, amik alapjáraton szomorúságfokozók - telitalálat.

Biztos működne az is, ha vaj egy része mogyoróolaj lenne, vagy a kókusz helyett durvára vágott mandula kerülne a száraz közé, vagy....  de akkor az már egy nagyonnagyonnagyon szomorú délelőttöt jelentene.

Eredeti recept innen.