środa, 15 grudnia 2010

Karácsonyi készülődés

Ha az embernek nincs szép nagy gyöngye, csinál sok kicsiből. (Manuálisan kevésbé retardáltak kedvéért: a szalmagyöngyök a testek élei, kitöltés nincs, az eredmény inkább érdekes, de ha - ritkán - szép, akkor nagyon.)
Az előbb fűztem meg (véletlenül) egy csonkított oktaédert. A dodekaédert magam fejlesztettem ki még évekkel ezelőtt, de csak most tudtam meg, hogy így hívják. Ezen felbuzdulva azonnal megfűztem egy ikozaédert (ez pl. kifejezetten esztétikus lett), képről, és ha nem sül ki a szemem 3 prcen belül, akkor a cuki nevű pisze kocka (ismert erdei körökben csak pisze hexaéder vagy pisze kuboktaéder néven fut) következik.

wtorek, 14 grudnia 2010

Itt jártam (Sass HENNO, Silenos Kiadó, Bp., 2010.)

Inkább: így jártam. Nem egy Harry Potter, de megjárja.
Az a lényeg, hogy a bűnözés pont olyan szakma, mint a többi, csak nem úgy tanítják, mint a többit - itt a tudást és a tapasztalatot nem min. három év kiképzésben kapod, nincs "labor", sem mesterségesen előállított szituációk, amik nagyon életszerűek. (Lásd. 30 gyerek meg te: nem ugyanaz, mint 15 egyetemista meg te.) Tehát kénytelen a pályakezdő az élettől, éles szituációkból tanulni, vérrel, ütésnyomokkal, sok-sok elszívott cigivel, alkohollal, drogokkal - leginkább ösztönből. A könyv néha kézikönyv-szerűen adja elő magát, szerencsére nem a tuti módszerekre hajt. Ami a legzavaróbb: a majd. Mindent majd tudunk meg. Anélkül is lebilincselő olvasmány (szó szerint), hogy ott kéne lebegtetni az olvasó szeme előtt töménytelen mennyiségű el nem mondott receptet, történetet. Az oldalszámok a pontos időt mutatják, amíg a fogdában a srác ír, 03:18-tól 18:18-ig. Zseniális.

piątek, 10 grudnia 2010

wtorek, 7 grudnia 2010

Kiégés

Túl vagyunk az idei első és egyetlen badeni fellépésen, amely sokkal rosszabbul zajlott, mint bármelyik eddigi fellépés. Egyszerűen kiégtünk, mint a sokéves izzósor. Pedig idén olyan flottul ment minden: saját sminkkel, többéves rutinnal. Sikerült mégis 20 percet késni, ruhás zsákot otthon felejteni, minden számot elrontani, a végén 20 percet állni a hidegben, utána lekésni Vali fellépését (csak részben), a kellő pillanatban lemeríteni a gps-t, negyed egyre hazaérni. Hogy a pechsorozat onnan indult-e, hogy a kocsiba apuka nyári ablakmosó folyadékot töltött, vagy valahonnan korábbról, nem tudjuk, de a reggeli kávém föld ízű és drága volt - ebből már sejthettem volna. Ráadásul, mintegy fináléképpen, a Facetom egész este azon puffogott, hogy nem hoztam neki még csak egy fél kocka csokit sem az Alpok aljáról (a fagyos a karácsonyi vásárban pont az volt a legnagyobb gondom, hogy ugyan melyik bunkó osztráktól vegyek házi csokit!), aztán felvetettem éjfél körül, hogy hátha a Mikulás hozott neki csokit, és tényleg...! Az öreg szakállas akkor jött, amikor én, de olyan jól eldugta a bakancsába a virgácsot, hogy háromszor elment mellette és nem vette észre.
A szombat este-éjszaka ettől függetlenül nem volt rossz. Szerelmeink történetét meséltük el egymásnak (nem mertünk elaludni, hogy nehogy horkoljunk), fél 4-ig folyamatosan. Fura volt sokadszorra, immár jól átgondolva előadni megismerkedésünk lépéseit (részegen, kiábrándulva, ugye), de jó volt hallani mások mesés eseteit is. Érdekes, de cseppet sem meglepő, hogy ahhoz valakinek a hülyeségeit el tudd fogadni, mérhetetlenül sok tapasztalatra és (rosszul hangzik, de így van) kiégésre van szükség. Különben nem tudnád neki megbocsátani neki, hogy széthagyja a ruháit, nem kapkod a mosogatni való után, és cipővel járkálja össze a nappali-étkező-dolgozó-hálót, ahol előző nap porszívóztál.

czwartek, 18 listopada 2010

Tisztába tenni

Jöttek a majszterok, felszedték és lerakták az új járólapot a fürdőben. Csuda szép lett. Ma fugáznak, aztán lehet tisztába tenni a lakást: elharapózott a por meg a haj, kezd megtelni a kicsi szennyeszsák, a muslincák megkezdték szokásos őszi vándorlásukat a szoba déli sarkába.

piątek, 5 listopada 2010

A surlófény a lelkiismeretes takarítók barátja. De nagyon gyorsan ellenséggé válik, amikor úgy érzed, most már abbahagynád.

środa, 3 listopada 2010

Ha egy pasi azt mondja, még egy sör, akkor véletlenül sem azzal az időmennyiséggel kell operálni, amennyi idő alatt valaki fél liter folyadékot kényelmesen megiszik, hanem sokkal, de sokkal többel, és célszerű rögtön hozzáadni a következő sör idejét is.
Legyünk őszinték: ebbe a lakásba elférne egy szerszámos láda. Akkor pl. a harapófogóval ki tudnám nyitni a beszáradt körömlakkomat.

czwartek, 28 października 2010

eat pray love - na ne

A csajos program árt a barátságnak, az egészségnek, a pénztárcának. De társadalmi élet, és mint olyan, fontos. A csajos filmek fontosak. Butaságom jele, hogy nem nézem meg a kritikákat, mielőtt leülök egy film elé, hanem a mindenkori partnereimre hagyatkozom. Ez bizony hiba.
Valójában nem erre van szükségem. Az emberekhez türelem kell. De az embereknek nincs türelmük. Ezért keresik azokat, akiknek van türelmük. Hogy "szórakoztassák" őket, hogy elmondhassák az okosságaikat, hogy legyen valaki, meghallgatja őket. Ez egy olyan probléma, ami túl sokszor merül fel az életemben.
Miért kell meghallgatnom mások hülyeségeit? A legtöbb ember vak, a szó nem fizikai értelmében. Egyszerűen dühít, ahogy nem látnak maguknál tovább. Mintha lenne egy ilyen program az agyukban: ez nem a te dolgod, ne foglalkozz vele, szeresd magad. És közben olyan filmeket gyártanak, amik ezt még erősítik. A legújabb Julia Roberts film számomra nem az egyél-imádkozz-szeress hármast hozta, hanem az utazgass és barátkozz felelősség nélkül, végső megoldásként hajózz el a szerelmeddel egy szigetre. Az, hogy az amerikaiak összekeverik az olasz zenét a franciával, még apró hiba. A filmzene végig zavaró volt. Egy ideje tudatosan figyelem, milyen zene hogyan van jelen egy filmben. Balin és Indiában nem jártam, nem ismerem, de ha ez megy, jó közepes. Tényleg el kell menekülni a világ másik végére, ha problémánk adódik? Utazni jó. De vajon Barcelona vagy Tallin segítene megoldani a problémáimat? Megíródna a szakdolgozatom, lenne állásom? Esetleg, ha úgy adódna, bármelyik pasin túl tudnám tenni magam?
Végül is, egy nőnek szüksége van némi változásra, ha túl akarja tenni magát egy problémán. A proletár nők ilyenkor elmennek fodrászhoz, műkörmöshöz, ruhaboltba, de előtte jól kisírják magukat a (türelmes)  barátnőjüknek.
Nem tudom jó szívvel ajánlani ezt a filmet senkinek, csak akinek sok pénze és ideje van , na meg aki kíváncsi, mennyire öregedett meg Julia és hogy milyen jó a fodrásza és az öltöztetőnője.

sobota, 9 października 2010

Parkomban I.

Parkomban szobrok vannak:
egy öntött vasbeton szélcsengő,
egy alumínium repülő
a zuhanás pillanatában,
egy elfojtott kiáltás hangja
műanyag köntösbe öntve,
egy porcelánbögre összegyűrve,
egy férfi stilizált fa mellszobra,
mielőtt gyermeke megfoganna.
Parkomban én is szobor vagyok:
minden nap egy mohás kőpadon
márvány mosolyba merevedve
és órák hosszat idézem fel,
ahogy végtelen szeretettel
homlokom csókolgatod.

czwartek, 7 października 2010

Egymás társaságában

Legutóbb annyira untam magam egy Facetom-féle baráti találkozón, hogy kénytelen voltam kinyitni egy könyvet. Gondolhatjátok: szemrehányások tömkelege (utána, természetesen) és nyílt színi vita a hazamenetel témaköréből. Az persze nem jutott eszembe ellenérvként, hogy Ő egyszer kora délután elaludt egy társaságban - természetesen az én táncostársaimmal beszélgettünk... még horkolt is kicsit.

środa, 6 października 2010

Ma csendes részeg vagy

Ma csendes részeg vagy
és ma én is csendes részeg vagyok:
nem ütsz, nem ordibálsz velem
és én sem sírdogálok.
Csak annyit mondasz (csendesen):
Ez nem vers.
Papír és tinta, semmi több.
Kétdimenziós torzszülött.
Önbecsapás igazi teremtés helyett.
Jó gyújtós lenne. Vagy nem.
De legalább újrahasznosítható....

środa, 29 września 2010

Tangyak - hatásszünet

Mivel új értelmet kapott az életem (és szépirodalmi ambícióimat elküldtem nyaralni) egy másik helyen folytatom az írást. Természetesen itt sem szűnök meg létezni - amúgy sem sokat aktívkodom mostanában -, apróbb történéseket közlök a nagyérdeművel.
Szeretettel látok mindenkit a http://tangyak.blogspot.com/ blogon, ahova ma este folyamatosan töltöm fel az e heti órákat. Kellemes szórakozást!

poniedziałek, 27 września 2010

Tangyak rulez

Holnap megyek a tanítási gyakorlatom első konzultációjára. Már nagyon izgatott vagyok. (Ha jól emlékszem, ilyenkor izgatottnak kell lenni.)
Színhely: Békásmegyer.
Időpont: reggel 8 óra.
Ne kérdezzetek semmit a magyar felsőoktatás humánosságát illetően!
Ha szerencsénk van, csak egy órácskát kell ott lennünk.
És biztosan van kávéautomata vagy büfé.
(Fontolgatom, hogy egy szakmaibb jellegű blogon vezetem tanítási tapasztalataimat, hátha segít bárkinek is. Legalább lesz valami célja, mert ez a mostani kezd megint átcsúszni egy ilyen "ittőszinténkisíromidemagam,mireanyámszámonkér"-jellegű szerencsétlenkedésbe.)

sobota, 25 września 2010

Hátfájás

Tegyük hozzá, még a bevezető levegővétel előtt, hogy lehet örökletes. (Ez esetben vegyél egy kényelmes ágyat, állíts elé a tv-t és szerződtess szobaszerviz-szolgálatot.)
Ha nem örökletes, akkor: ússz (csak a megadott úszásnemekben), tornázz (ne csak a gyógytorna-órán, otthon is), egyenes háttal és derékkal hajolgass (és ha már lehajoltál, ne emelj fel semmi nehezet). Menj el gyógymasszőrhöz/csontkovácshoz/ortopéd orvoshoz, de bármelyiket is választod, ne csak a 'tutirameggyógyít' ajánlócédulákat nézd, bűntudat nélkül kérj árajánlatot. És ami a legfőbb: kényeztesd magad, hogy gyorsabban meggyógyulj :)

piątek, 10 września 2010

Tanévnyitó

Vízszintes. De nagyon.
Csak mert nem vigyáztam eléggé magamra. Előfordul. Azért igyekszem. Meg van egy nyomás: nem állt meg az élet, nincs idő fájni. Így nyilván nincs idő meggyógyulni sem. Persze még mindig jobb egy életet bénán végig bulizni, mint egy hónapra elveszteni a fonalat... Ugye-ugye.
Előre félek ettől a félévtől. Tele van erőszakos elvárásokkal.

czwartek, 26 sierpnia 2010

Sárvár, 2010

Hát, ez is meg volt. Csinnadrattával (akárhogy is kelljen helyesen leírni ezt a szót), nádi hegedűvel, hátfájást gyógyító pálinkával, Mamával-Papával, fürdőcskéléssel, lángossal, cipőcskekoptató utcántáncolással. Tuljak a gálán, én az elmaradhatatlan muhuban illegetem magam: http://www.youtube.com/watch?v=BTkTVhSwVu0.

czwartek, 19 sierpnia 2010

Mama-féle kakaós-banános süti (magányos éjszakákra)

Ha van egy jó recept, azonnal meg kell sütni, különben elvész a többi 'majdegyszer' recept között. Mama ma délutáni sütije is majdnem így járt, de szerencsére fürgébb voltam, mint nem.
Tehát: végy egy nagy tálat, és az összedolgozáshoz használj robotgépet.
10 dkg olvasztott margarint összekeverünk
1 tojással, majd
2 kanál kakaót,
1 vaníliás cukrot és
25 dkg cukrot szitálunk rá.
Két részletben 1/4 l tejet keverünk hozzá (ma éjjel a tejet 1 pohár joghurt helyettesítette), közben
1 sütőporral elkevert
25 dkg liszt jön.
2 túlérett, pépesített banán és
2 apróra vágott barack kerül még bele. (Bár én inkább kókuszt raktam volna bele - sajnos egyik sem volt a konyhában.)
Ha maradt még szalonképes banánunk, leszeletelve borítsuk be vele a süti tetejét. Kis lángon majdnem annyi idő kell neki, amíg az ember párja hazaér (30-40 perc).
Jó étvágyat :)

środa, 18 sierpnia 2010

7 +1 hasznos tanács játszóteres önkénteseknek

1. Egyik gyerek sem a tiéd. (Vagyis: a legcukibbakat sem viheted el vacsorára.)
2. Ne sértődj meg, ha harmadszorra is lenéniznek, pedig te kétszer elmondtad, hogy csak azért, mert egyidős vagy az anyukájukkal, még nem vagy öreg. Viszont örülj, hogy nem bácsiznak!
3. Anyának/Nagymamának (ha láthatóan erősebb, mint az önkéntes) mindig igaza van. Akkor is, ha spanglitekerési szokásokról van szó.
4. Célszerű Anya (vagy Apa) hol- és hogylétéről alaposan tájékozódni, mielőtt flörtölni kezdesz Apával (vagy Anyával).
5. Ha lufibombát osztogatsz és a kút nincs elzárva, akkor csak percek kérdése, hogy minden kislány csurom víz legyen. (Ne lepődj meg, mást úgy sem tudsz csinálni.)
6. Tollasban/fociban/gólyalábversenyben kikapni nem szégyen. Ezt mondd el minden játék előtt tízszer és utána is jó sokszor.
7. Amíg szépen játszanak, nem érdekes, ki kinek a kije. Amint verekedés tör ki, lépj hátra és mentsd a játékokat. Majd az anyja elintézi.
+1. Ha Te vagy Jack Sparrow és Barbarossa kapitány ellen harcolsz, de előtte csak olyan típusú verekedős filmeket láttál, mint pl. a Tigris és a Sárkány, ne csodálkozz, ha ellenfeled (10 éves) tényleg le akarja vágni a melled.

piątek, 13 sierpnia 2010

Reklámok

Egyedül kb. a sörreklámokban van fantázia, meg néha az autóreklámokban. Volt egy jó sorozata a svéd bútorárudának meg valamelyik óvszermárkának (de lehet, hogy most az óriásplakát-sorozatukkal keverem). Hazai bankunk legújabb reklámjait dumaszínházasok segítik, ezek legalább néha viccesek.
A joghurt és fogkrémreklámok kiemelkedően unalmasak, a legrosszabbak viszont messze a mosópor (öblítő, vízkőoldó) reklámok - mintha minden mosógép-használó degenerált lenne. Miért nem egy kajacsatával illusztrálják az intelligens mosóporokat? Vagy egy remegő kezű nagypapával, akinek a nagymamája csak mosolyog a kilötykölt kávén? A legjobb a gyertyafényes randi lenne, ahol a fiatal pár összeveszik, és egymásra borítják az asztalt a spagettival együtt (persze, miért kell mindig spagettit enni a gyertyafényes randin...), majd egy ajtócsapódás és a szöveg: de a mosóporodban megbízhatsz.
Najó, megyek teregetni.

czwartek, 12 sierpnia 2010

Szobanövény

Vettem ma egy szobanövényt. Nem virágot, nem élő fűszert, nem kertbe való zöldet, ez egy igazi szobanövény.
'Phlebodium Blue Star' - ez a neve. 100% szobanövény, pont úgy, ahogy az ember azt elképzeli, valami kulturált zöld, amelynek nem árt, ha a földje két öntözés között kicsit kiszárad, és nem kell napon tartani sem. Nem kispolgári, inkább olyan bohókásan elegáns, retrós levélformával, de modern, ezüstös-szürkés-zöld színnel. Nyilván innen a neve is: hűvös elegancia árad belőle, olyan 'ki-zöldül-itt-ha-én-nem'-érzés. Bizonytalankodtam egy sort, mikor megvettem (biztos, ami biztos), de hamar megkedveltem. Van valami fura vonzódásom a kicsi, zöld növények felé. Nem, nem eszem meg őket, csak szeretem, ha körülöttem vannak.
Beleraktam egy elfogadható árnyalatú rózsaszín szobanövény-tartóba. Welcome!

wtorek, 10 sierpnia 2010

Múltkor megtaláltam azt a papírfecnit, amelyen azoknak az apróságoknak a listáját vezettem, amelyeknek megőrzését korábban élet-halál kérdésének tartottam, de újragondoltam létjogosultságukat, és kidobtam őket. Amíg elő nem kerül a lista, addig következő pontként ide jegyzem fel azt a kb. 20, kézzel írott levelet, amelyet egy tiszaújvárosi fiú küldött sok évvel ezelőtt (még nem dobtam ki őket, de most inkább nem idézek), illetve 100-150 blokkot és nyugtát, melyeket viszont egyesével négy darabra téptem és ideglenesen elhelyeztem a papírkosaramban.

Fiatal, modern nő

Anyám egyetlen női magazin hűséges olvasója, évek óta járatja. A kínálatból még ez a legértelmesebb darab, magam is beleolvasok néha. Mivel mindennek csökken a színvonala, csak idő kérdése volt, hogy ennél a lapnál ez mikor következik be. Első előjelként egy plasztikai műtéteket végző cég reklámja jelent meg - értelemszerűen, ha mégsem jutott volna el a kedves olvasó a lap által javasolt 'fogaddelésszeretsdatested' életérzésig. Az e heti szám 18. oldalán megjelent 10 pontos életmód-útmutató azonban kicsit kiverte a biztosítékot, hogyaszongya: "Útmutató 40 felett" "10 pont, hogy ne látszódjon öregebbnek a koránál". Szerencsére nem magyar találmány, link a lap alján, sőt, megkockáztatom, ez egy nagy vicc, csak én nem értem a poént. (A barátom szerint általában nem értem a poénokat.)
Elképzeltem, hogy Anyám e szerint él: nem kiabál a telefonba, nem beszél a gyerekeiről, nem szólít le vadidegeneket, kerüli a konfliktusokat, nem anyáskodik, nem mosolyog tánc közben, nem nézi az esti híreket, élősködik a szülein és lemondja az utat Provanceba (vagy Toszkánára), ahová nem fogalt korán szállást. Mert ezeket a fiatalok mind nem csinálják (vagy csinálják).
Negyven felett egy nő tényleg élősködjön a szülein?? (Ha még élnek egyáltalán.)
Az utolsó pillanatban foglaljon szállást, mint egy kezdő utazó?
És ne szólítson le idegeneket, csak azért, mert a szerencsétlen tinik sem szólítanak le?? Mennyi értékes emberi történet rohangál az utcán, amiket jó meghallgatni, nem is szólva arról, ha az ember bajban van, és útbaigazítást kér. (Nyilván, tiniként én sem kértem, Anyám tudna mesélni, hogy tévedtem el rendszeresen.)
Legyen inkább tájékozatlan és vágjon fancsali képet tánc közben, miközben nyolcas alakot köröz a csípőjével, azt a magányos férfiak úgyis nagyon szeretik. Nincs is jobb a buta, flegma néniknél, akiket egy újságírónő egy olyan, bestsellerből kapott információval látott el, miszerint "a fiatalok kutyapózban táncolnak".
Hm. Azt hiszem, öregszem :)

poniedziałek, 9 sierpnia 2010

Láttam minap egy embert a metrón: fekete pólóján fehér sziluettjét láttuk egy fának, melynek egyik oldalán egy ágon gyermek ült egy hintán, a másikon egy akasztott férfi lógott.

piątek, 6 sierpnia 2010

Péntek, temetés

Üdv megint. (Akik a szaftosabb pletykákat első kézből akarják tudni: a gépen felépülése óta megint közelebb kerültünk egymáshoz...)
De nem erről akartam írni, hanem röviden egy rokon néni temetéséről, aki valóban ijesztő sebességgel épült le és halt meg. Ez volt életem második részvétele temetésen, de az első rokoni. Hogy e mögött mennyire hasznos pedagógia húzódik meg, abba ne folyjunk bele, mentségemre legyen mondva, ritkán halnak meg a rokonaim és a barátaim, nem nagyon tudtunk kísérletezni.
Ha szorosabb lett volna a kapcsolatunk, valószínűleg jobban megérintett volna - persze így is, és nagyon sajnálom, őszinte részvétem a családnak. Tesóm keresztapjának anyja, anyai nagypapám első unokatestvére volt, ritkán találkoztunk.
A pap bácsi nagyon szép beszédet mondott a kis cserhátsurányi evangélikus temetőben, egy dombtetőn, zuhogó esőben, térdig sárban.
Egy temetés tényleg nem vidám dolog. Nincs rosszabb, mint a zokogó (közeli)rokonok arca. A halottnak - bocsánat - már kvázi mindegy, mert a mennyországból pislog le, node kérem, mi lesz azoknak a szomorúságával, akik itt maradtak??

niedziela, 27 czerwca 2010

Jó estét, nyár

Vége a vizsgaidőszaknak, lassan vége az egyetemnek is (már ami a tanulást illeti, mert most jön a tanítás része...), szerdán volt az utolsó szigorlatom, juhúúújj, de boldog vagyok!
Vagyis nem egészen, de csak szimpla hiszti lenne, ha azon sírnék, hogy igen, ezt a jegyet sem érdemeltem meg.
És most indul a nyár.
Barátosném holnap szabadul, és ezután a töményet bizony nem sörrel csapatjuk, hanem még egy kis töménnyel.
A bemelegítést tegnap kezdtük másik barátosnékkal. A szoros program a következő volt:
10-10.30 - Röviditalok szakértése és sminktechinák gyakorlása a kóstolás után (gyakorlati foglalkozás, mottó: "Én rajzolok neked szemöldököt vagy az abszint?")
10.30-01.00 - Tánctanítás kezdőknek a színpadról, a szünetben leánybúcsús Chippendale-bemutató (workshopok, előzetes bejelentkezés nem szükséges, szintfelmérés a helyszínen)
01.00-01.30 - "Budapesti legénybúcsúk szombat este", előadás (meghívott előadó: a Fogtüntér, f### alakú síppal a nyakában)
01.30-04.00 - Szekcióülések
a) Külföldiek lehetőségei a pesti szórakozóhelyeken
b) Magyar fiatalemberek kommunikációja hajnalban
c) Tánctanítás kezdőknek és újrakezdőknek

El is fáradtunk. Az egyik barátnő reggel elveszett, de nem sajnáltuk annyira.

czwartek, 17 czerwca 2010

Béla bácsi

Nem csak azért nem írtam, mert nem volt időm meg kedvem meg témám (elveszett az a fene nagy lényeg a modern regények memoárjaiban), hanem mert a gépem megtagadta a csatlakozást az internethez.
Született négy kismacskánk. Majdnem olyan büszke voltam, mint az anyjuk. Mamáéknál öt kiscica született. Felvágós!
Béla bácsi pedig... hát megmondta. Az erősebb kutya b.
Fura volt végigállni a sort, meg végignézni a filmet. Szerencsére nem voltak elvárt reakciók. Elvhű maradt az öreg, az a lényeg, nem is értem, miért nem vetítik ezt a filmet a moziban. Mivel nem tudtunk meg sok újat (amire nem számítottunk), megint találgathatunk, pontosan mit és hogyan csináltak anno. Ezen a vesszőparipán még sokáig lehet lovagolni, csak el ne felejtsük néha abrakoltatni - a belső égéshez (pl. egy ló gyomra) elég egy szalmaszál is.
És forradalom meg forradalom között van különbség.
Oh, hát ma is végtelenül okosak voltunk! (Csak az a kár, hogy nem tudok ezen - vagy máson - hajnalig vitázni az időközben facettá minősített kollégámmal.)

sobota, 15 maja 2010

Krasznahorkai: Az utolsó farkas - III. rész, Narráció

Mint ahogy említettem, ez az egyetlen mondat nem egy személy monológja. A szereplőkön kívül megszólal egy (korántsem idealizált, mindent tudó) narrátor is.
A narrátori pozíciót könnyen azonosíthatnánk az íróval, mint azt az iskolai irodalomórán többször megtettük. Nem lenne alaptalan ez az eljárás, hiszen az életrajzból tudjuk, hogy Krasznahorkai 1989-ben Berlinben volt ösztöndíjjal, valamint megzavar a könyv végén tett kikötés és köszönetnyilvánítás, és ha nem vagyunk elég figyelmesek, majdhogynem az író és a professzor közé húzzuk meg az egyenlőségjelet (hiszen: "miről is írhatna ő maga, a szerencsétlen, bonyolult mondat- és gondolatlabirintusával!").
Sokkal érdekesebb kérdés az, hogy ki, mikor és mit mesél. A narrátor megszólalásai a kerettörténetet adják, illetve segítik a helyszínek közötti váltást, amikor időről-időre visszaugrunk a török bárba. Ehhez a narrátorhoz kapcsolható a mondat vége, ahol felkelti az érdeklődést a történet fikcionalitását illetően, miszerint az olvasott történet nem a professzor saját kalandja lenne, csak egy általa írt majd újra- és újraírt történet, esetleg más valaki története, amelyet a professzor felhasznál, vagy ezek keveréke: a professzor kiszínezett utazása.
A "spanyol kalandnak" külön narrátora van, az ő személye lehet a professzor, aki E/3-ben beszél önmagáról, vagy egy tetszőleges második narrátor, de ennek kevesebb a valószínűsége. Ez előbbit támasztják alá a professzor saját magára tett utalásai (pl. "...ez egy vadőr, kiabálta a tolmácsnő, mármint neki, mutatott magára ő a Sparschweinben..."41.p.)
Ezen felül megszólal a tolmácsnő, a sofőr, a vadőrök, valamint megszólal és gondolkodik a magyar pultos, kommentálja az eseményeket és egy ízben magát a szituációt, amelyben a történet elhangzik. A spanyol út elmesélését ugyanis mindig félbeszakítja egy-egy kiszólás, kérdés, a professzor vagy a pultos visszarántják az olvasót a bárba, hogy ott az eddig érdekesnek tűnő történet egy csapásra unalmassá váljon. Mintha a két szereplő egy történet érdekességéről illetve érdektelenségéről akarnák meggyőzni az olvasót. Narrátorok közti ellentét máshol is van: amikor José Miguel az utolsó farkas történetét meséli, megindítóan, hatásosan ad elő, míg erre a professzor nem képes, az ő mesélje egyrészt inkább csak magának szól, másrészt hiábavalóság, hiszen nem tudja lekötni a pultos figyelmét, ahogy ezeket maga is látja.
Van ebben a könyvben valami anekdotikus utóíz, egyrészt a többek által és többször elmondott történet miatt, másrészt az életrajzi adatok alapján (főleg a köszönetnyilvánító megjegyzés alapján).

środa, 5 maja 2010

Krasznahorkai: Az utolsó farkas - II. rész, avagy mit sugall a tipográfia

Egy kis alakú, ízléses vászonkötésben megjelent könyvecskéről van szó, amelynek lényegi része egyetlen mondatból áll. A könyv végén található még egy rövid kikötés a könyv valósággal való kapcsolatáról illetve egy köszönetnyilvánítás, de ezekre később visszatérek.
A mondat jól szerkesztett, eltekintenék attól a néhány hibának a nyelvtani szempontú elemzésétől, amelyek valószínűleg véletlenül csúsztak bele a szövegbe (mint pl. a 7. oldal alján: ...mert hiába akarta [őket] ezzel a tulaj becsalogatni, ide egy bárba, ahol alkoholt is mérnek, a törökök egyre inkább csak tévedésből jöttek...). A tagolatlanság, tömöttség mindamellett elég ijesztő. Egyrészt embertelen (vagy inkább élettelen, de még inkább hangtalan, hiszen a párbeszéd, a kommunikáció tipográfiája nem tud ilyen tömör lenni, ennek ellenére ez egy folyamatos beszéd, mese, csak a narrátorváltások miatt nem mondhatjuk, hogy teljes egészében egy monológ lenne), másrész megkívánja az olvasótól is azt az egy levegőt, amit az író is vett. Nehéz újra meg újra belerázódni a gondolatfolyamba, ha egy percre félrerakjuk a könyvet, könnyen a magyar pultos sorsára juthatunk, hiábavaló lesz a történet elmesélése, ha nem tudunk figyelni. Az életműnek szerves része ez a fajta nagyon hosszúra nyújtott mondat. Számomra ez a lezáratlanság, lezárhatatlanság képzeteit hívja elő. A pont, mint a klasszikus mondat, gondolat zárásának jele itt valójában nem zár, hanem újabb és újabb kérdőjeleket hív elő.
A hosszúság felvetheti azt a kérdést, hogy novellával vagy kisregénnyel van-e dolgunk. Ha novella, megjelenhetett volna novelláskötetben, de a "kisregény" kategóriából is kiszorulni látszik. Azzal több kritika is foglalkozott, hogy mi indokolja a külön kötetben való megjelentetést, még fel nem fedezett jelentőségű mű vagy csak médiafogás lenne?

sobota, 1 maja 2010

Krasznahorkai: Az utolsó farkas - Közjáték

Mivel nem lineárisan írom a dolgozatot, egy kicsit várni kell majd a következő bekezdéssel, és előfordulhat, hogy részeket újraírok - de most úgyis ez a divat :)

Krasznahorkai: Az utolsó farkas - I. rész, bevezetés

Próbáljuk meg összefoglalni, mit találunk ebben a vékonyka kis ajándékkötetben. Csak néhány szempont szerint, hogy teljen a hely, és hogy jó nézzen ki. Haladjunk kívülről befelé: nézzünk meg a borítót és lapokat (úgyis olyan fontos a szöveg tényleges térbelisége, no nem?), utána realizáljuk, hogy ez egyetlen egy mondat, majd ereszkedjünk le a tagmondatok és szavak szintjére, hogy megvizsgálhassunk, tulajdonképpen ki beszél és hogyan, és amikor már minden betűt összepárosítottunk a lehetséges beszélőkkel, akkor bukjunk megint a felszínre, hogy összerakjuk, amit láttunk, és levonhassuk a végkövetkeztetést: lehet, hogy a legnagyobb Greenpeace novellával van dolgunk?

piątek, 30 kwietnia 2010

Isten jól sikerült alkotása vagyok, elvégre rögtön bőrkötésben adott ki. (net)
Persze, az olcsó k. sorozatban (tudjátok, még nagyanyáink idejében volt az a kis egyszerű okker sorozat), de hogy milyen-melyik értelemben, az csak másnap reggel derül ki.

niedziela, 4 kwietnia 2010

Kockás takarónkon

Ezrével verik a fák
a szirom-érmét:
rózsaszínek, fehérkék,
pirulnak és sápadnak,
ezer szűz kelyhével
a Természet
gazdagon megfizet
a kéjsóvár Tavasznak
minden fényes pillanatért.
Fent összefolyik fehér és kék,
lassú felhő-dönögés,
lassú szellő-lebegés,
tikkadt torok a májusi ég.
Kinyújtóznak az árnyékok
kockás takarónkon,
minden izom csupa várakozás,
s a méhek táncából kiolvasom:
csuda szép lesz idén a nyár.

piątek, 2 kwietnia 2010

Két hét - közeledik a vége

Szóval nem volt ez igazi ágybakö(l)tözés, mert kb. majdnem minden napra jutott valami elcsászkálni való. Tegnap pl. táncházazni kölköknek. De ma tényleg nem megyek sehová, és a kollégám sem látogat meg vasárnapig, úgyhogy tegnap este elkezdtem egy tisztítókúrát és ezzel párhuzamosan rendezgetni a receptes füzetemet, valamint megnézni újra a yt-on Nigella-összest. Meglátjuk, meddig bírom...
Ja, jönnek a méhecskék. Öt már megrekedt a szunyogháló és az ablak között.

wtorek, 30 marca 2010

Most nézem, hogy az újévi fogadalmam (fogadalom-féleségem)a legkevésbé sincs beteljesítve. Se kutya, amivel futkorászni lehet, se csigolyák. Nehéz az élet, ahogy a kollégám szokta mondogatni.

poniedziałek, 29 marca 2010

Egy kis "vicc". Anyu, hajrá.

A neutron walks into a bar and asks: "How much for a drink?"
The bartender says: "For you, no charge."

niedziela, 28 marca 2010

Két hét -

Tudósítónk a legprofibb vízszintesből jelentkezik. Az ágy remek kilátást biztosít, és kitűnően fel lehet vágni a 12 fokos gerincferdüléssel, mert net van, rohangálás meg nincs.
Szóval három hét szenvedés után végül elmentem (vittek) orvoshoz. Ha tudnék, írnék orvosi műszavakat, de nem mondtak semmit, csak hogy feküdjek, meg itt van gyóccer, szedjem, itt van spay, fújjam, azt' lesz valami.
Felmerültek ilyen összeesküvés elméletek a hátfájás geneziséről, mint pl. a földön fekvés (két hónapja alszunk a földön, node miért csak nekem fáj?), nem öltözöm fel rendesen, és megfáztam (még nagyanyám is büszke lenne a bundabugyiaimra!), és hogy calcium túladagolásom van (igen!).
Nemcsak azért nem jó így, mert rossz (fáj), és mert süt kint a nap, és a legjobb pótcselekvés a szolid kapirgálás lenne az udvaron, hanem mert hanyatt fekve nehéz olvasni, hamar elfárad az ember keze, még ha egy olyan kis könnyed olvasmányt is tart a kezében, mint a jövő heti műsorújság (ami teljesen érdektelen, egyrészt, másrészt a tv lent, az ágy fent). Idő mint a tenger, a tennivalókkal meg Dunát lehetne rekeszteni, így hát azt láttam a leghasznosabbnak, ha összepárosítom a zoknikat. (hahaha, csak vicceltem, ilyen szép időben zoknit párosítani??)

poniedziałek, 15 marca 2010

Kovácsné

Szerencsém jól üstökön ragadtam:
borzas fejét ölembe engedtem,
fészkelődött, kéjesen ásított,
- kínomban mi mást tehettem? -
lágyan füle tövét vakargattam.
És mert forgandó a jószerencse,
a rossz pedig nem szunnyad el soha,
álmatlanul forgolódott,
- vagy csak rosszakat álmodott volna? -
nem tudta, szeressen engem vagy ne.

Reggel végül vasra vertem.
Mindenki maga kalapálja,
ha van mit, ugye.

poniedziałek, 8 marca 2010

Hójelentés frissítés

A hátam még mindig nagyin fáj.
A kollégám nem veszett el, csak a szolgáltató intézte úgy, hogy az elküldött(nek vélt) röszükből csak azt az egyet kapjam meg, amelyikből biztosan tudható, hogy már nem volt színjózan, amikor a pötyögésbe fogott.

niedziela, 7 marca 2010

Hójelentés

Csak röviden, mert eléggé fáradt vagyok: rossz is volt meg jó is volt, három nap nem a világ és mégis.
Elvileg csütörök délután mentünk volna, aztán végül némi kavar után péntek reggel indultunk. Ahhoz képest, hogy tizenx éve járunk síelni, nem ment zökkenőmentesen a történet, pl. minden botot otthon hagytunk, Tesóm korcsolyáját hoztuk el boardcipője helyett...sebaj. A pálya tiszta jég volt. Semmi vész! Este esett a hó. Másnap is. (Délre értünk ki.) Délután, az utolsó csúszásnál nagynéném szaltózott egyet (felvágós lenne, ha direkt csinálta volna, de nem), a traptrap egyenesen a mentőautóhoz vitte, az meg Mürzuschlagba, a kórházba, ahol sikerült néhány órát eltöltenünk összezárva Anyuval - egy kocsiba nem fértünk be hatan, és mi voltunk a leggyengébb láncszemek. De még mindig jobb dolgunk volt a fűtött, kávéautomatás váróteremben (ittatok már irish coffet automatából?), mint Apámnak meg Tesómnak, akik ugyan felvitték nagynénémet meg unokatesómat a hegyi apartmanba, de lejönni már nem tudtak, csak hólánccal, de az meg gyári hibás volt... kerék lekap, hólánc fel, kerék fel, 500m legurul, kerék le, hólánc le, kerék fel... fél tízre értünk vissza. Reggel írt a kollégám. Látszólag sikerült 160 karakter erejéig kijózanodnia 3 nap után. Egész elérzékenyültem. Ma gyönyörű idő volt a hegyen, csak nagyon hideg és jeges. Próbáltam fényképezni, nem nagyon sikerült. A fenti, panorámás hüttében ettünk Anyuékkal, de olyan csúnyán sokat, nagyon rossz volt utána. Ne egyetek sokat síelés előtt. És most kialszom magam, vízszintesben, kemény ágyon, ahogy szoktam, mert a kocsiban csak félig összegömbölyödve tudtam ülni és nagyon fáj a hátam.

piątek, 5 marca 2010

Augusztus, hőség, Duna-part

a lét
ma vendégmarasztalóbb
talán
a fény
tisztább mint szokott
izgatott szívdobogás
ez a boldog csillogás
a hullámokon

nő a fű
a halottak haja
anyaméhben a gyermek
gyönyörű
mozdulatlanba
merevedtünk bele
mi ketten
pedig ez lehetetlen

De hát nincs lehetetlen!

nincs állóvíz
csak a vásári lovak
fröccsentett-műanyagba
vont patájának
csillogása emlékeid
rezgő folyótükrében

Butaság.

czwartek, 4 marca 2010

Blöki end

Ma reggel apu visszavitte a termelőnek a kutyát. A szomszédbácsi erősebbnek bizonyult.
Egyelőre csak fura, hogy nem kell kiengedi a pincéből, nem kell rászólni, vízzel locsolgatni, az orrára koppintani.
De amíg a szomszéd bácsi allergiás a kutyaugatásra, addig nincs új kutya. Csak szép sorjában, egymás után. Ez de csúnya.
Viszont akkor... lehet füvesíteni?

wtorek, 23 lutego 2010

Kisiklás

Tehát.

Félresöpörsz megannyi
szembehulló tincset
és nem félsz
a magánynak adni
a nehéz kilincset,
ha elmész.
Nélküled ezek már nem
azok az édes, tiszta
éjszakák.
Az álom sem érint meg.
Szelíden összebújnak
kint a fák,
törzsükön csorog le
a fürdővízzé oldott
híg hólé,
lecsöppen a semmibe
mint sok elharapott
csonk szóvég.
A köd vaskos teste
alatt halk-szöszke árny
a mező.
Tapogat sűrű keze,
roppan a szalmaszál-
temető,
a csöndben tejfehér
nyögése minduntalan
eltéved.
Mindig ez van, ha elmész.
Szentimentalista
kisiklás agyamban.
Túlélem.

Hagyjuk.

poniedziałek, 1 lutego 2010

Liszt, Ravel, Franck - avagy vége a vizsgaidőszaknak

Nagyon szép és derék vizsgaidőszaknak értünk most a végére. Az átlagom nem tudom pontosan, mert még nem került fel minden jegy az etr klubba, de bőven 4.0 felett vagyunk, és ez jó.
Ennek a két hónapnak voltak igen szép pillanatai, ezekből szemezgetünk most.

1. Az első szigorlatomon egyedül voltam, mer a kolléganő nem jött el. Cserébe 70 percig beszélgethettem a bácsival...

2. A könyvtárosnéni lecicavirágozott (mert ha kölcsönözni szeretnék, ahhoz vissza kell hozzak egy másik könyvet).

3. Fejlődünk: idén először fészbukon mondtam le egy vizsgát, nem mailban.

4. A már megírt parti, aminek folytatása volt ez az utolsó szombat, amikor is a barátnőm kipróbálta, meddig mehet el a teljes lealázkodásban. És persze mi tartsunk vele!

5. Az utolsó vizsgám az utolsó vizsganap délutánjára esett. És a mai napig nincs meghirdetve hozzá időpont. A néni felírta egy lapra a jegyünket, aztán ennyi, ami nem túl megnyugtató.

6. A vizsgaidőszakot megünnepelendő, elmentem a családommal a bérletes müpa előadásra, ahol a következők történtek:
- kezdés előtt 10 perccel még csak én voltam ott, Apám már útban volt, Anyám már elindult a munkahelyéről, és állítólag a Tesóm is a belvárosban volt
- mivel a tesóm nem tudta, hogy ez a müpa, farmer-polóban jött, és nekem pedig nem adta oda a csinosabbik (és tiszta) felsőmet, így én kosztüm-polóban ültem végig az előadást... de utána az előcsarnokban odaadta Apámnak, aki húzta egy darabon a földön (micsoda szerencse, hogy nem váltóbugyit vagy melltartót kértem tőle)
- az első részben két kiscsaj addig idétlenkedett, hogy szünetben megkértük őket, ne jöjjenek vissza, és amikor már azt hittem, nyugodtam kiélvezhetem az utolsó hangokat is, a mögöttem ülő bácsi letüsszentette a fejem...

Most pedig minden mailra válaszolok...

piątek, 22 stycznia 2010

Úgy tűnik, vége a karinak....

Anyám a végtelenre állította a Boney M-féle Little Drummer Boy-t, majd 10 centis darabkákra vágta a karácsonyfát. A nappaliban.
Ja, és kiderült délután, hogy nagyanyám egyszer abból vizsgázott, hogy hogyan könyveljük el azt az óvodát (vagy általános iskolát, már nem emlékszett pontosan), amelyik sertéstenyésztésbe fogott. Ezek a gyesznók fura kapcsolódási pontok az életemben. Vagy előtt.

wtorek, 19 stycznia 2010

Csak egy jótanács

Egy jótanács az ételhez: soha, de soha ne savanyítsátok a céklalevest ecettel. Akkor is szerezzetek be citromot vagy citromlevet, ha egy egész disznót kérnek érte. De ha mégsem sikerül, akkor ne felejtsétek el agyonborsozni meg agyonsózni....

niedziela, 17 stycznia 2010

Disko partizani

5.00
A barátnőd kitalálja, hogy elveszett a telefonja, amit karácsonyra kapott.
Azonnal kijózanodsz.
Kiveszed a ruhatárból a táskád.
Odaadod a barátnődnek a Top100 zsepis zacskód, amiben a neve ellenére csak 85 db, három rétegű papírzsepi van (ezen délután jót nevettél a kollégáddal a kisboltban).
Kisírja magát a pulton.
Közben végigszkenneled a diszkó teljes területét és vadul hívogatod a mobilt, hátha felveszi valaki becsületes megtaláló.
Mivel kicsöng, úgy logikázol, hogy a mobil nincs a pincében, mert van térereje, és még nem találta meg senki, mert akkor már ki lenne kapcsolva. A rejtvény persze nincs megoldva, széthányod hát a női mosdók szemétkupacait, hátha.
Bevonod a keresésbe a legcukibb biztonsági ökröket... hopp, őröket.
Elfogy a zsepi.
Végül a ruhatárban a barátnőd megtalálja a kabátja zsebében a telefonját.
Az őrök lefogják, te meg iszonyatosan elpáholod.

6.00
Bár eredetileg hazafelé indultatok, most mégis úgy tűnik, hogy egy társásház kapujában próbálod meggyőzni a barátnőd, hogy a fiú, akihez már kétszer felcsöngetettetek, feltehetően alszik, és nem fog beengedni, még egy kávéra sem.
A barátnőd ragaszkodik az álláspontjához és kapucsengőhöz.
Patthelyzet.
Végül szépszóval leütöd, és elkezded húzni a metró irányába.

6.30
A nyugati téri dönciben kávézol, és konstatálod, hogy minden készpénzedet elverte a barátnőd.
Meggyőzöd, hogy haza kéne menni, már mindegy, hova, de neked van egy tuti tipped Mátyásföldcityben.
A mozgólépcsőn megszólít egy srác, gratulál a színpadon nyújtott pazar performanszért. Elpanaszolja, hogy a barátja meleg, vele mászkált bárokba és pocsék éjszakája volt.
Kunyerál a kávédból.
Kiszámoljátok, hogy ugyanannyi pasi próbálta megfogni az ő fenekét is, mint a tiedet.
Elkísérnek az Örsig. A meleg barátja megkívánja a puffasztott rizsedet, ami kikukucskál a táskádból. Mi jöhet még?

7.07
Elindul a HÉV.
Előtte még szépen is és csúnyán is megmagyaráztad a fiúknak, hogy nem kísérhetnek haza.
A barátnőd zsepis csomagját megtalálod a táskád mélyén, a tied eltűnt.
Ennek örömére megkönnyezed a szép délutánt.

7.30
Vízszintes, drága vízszintes.

11.00
Lazán a mosógépbe pakolod a ruháidat, éppencsak elfelejted levenni őket előtte.
Megfogadod, hogy soha, semmilyen körülmények között nem csókolózol többet borostás fiúval, főleg nem egy egész délután kint a hidegben.

sobota, 9 stycznia 2010

"Te az én lovamon, én feleségeden igetek, Menelae!"

A címnek választott mondat a szigorlati szépirodalmi anyag gyöngyszeme. Eurialius gondolja ezt magában, mikor kölcsönadja lovát és hintóját a mit sem sejtő férjnek, hogy vidékre utazhasson (Lucretia és Eurialius).
Amúgy a tételsor összeállítója igencsak huncut lehet: a régi magyar irodalmi rész java a szerelemről és a szerelemfelfogásról szól.

piątek, 8 stycznia 2010

Segítünk egymásnak

Én például Gusztávnak segítek beszédet írni. Az alapötlet a Tanárnőé, a tényanyag összeállítása és a beszéd megszerkesztése Gusztávé. Én csak ott segítettem, ahol tudtam. Íme :)

Drága Egybegyűltek!
Nagyon örülök, hogy ebben a témában mondhatok egy rövid beszédet Önöknek, mivel a Mikulás közel áll a szívemhez, de gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Ünnepek előtt, amikor ajándékok után kutatva tétlenül állunk a szupermarketek polcai előtt, melyek roskadoznak a csoki mikulások súlyától, nem is jut időnk elgondolkodni az ünnep valódi értelmén. Hihetünk-e még az igazi Mikulásban? Vagy Télapóban? Álljunk meg egy pillanatra! Kiben is hiszünk pontosan? Ki van a hosszú és fehér, hótól és jégtől összefagyott műszakáll alatt?
Nálunk, Magyarországon, a december 5. éjjeli vagy december 6. reggeli ajándékozással kapcsolatban esetlegesen két különböző figura alakja merül fel, a Mikulásé és a Télapóé. A Mikulás alakja az ókori Myra püspökére, Szent Miklósra vezethető vissza. Ő volt az, aki aranyat tartalmazó erszényeivel segített egy szegény emberen és annak három lányán. A december 6-i ajándékozás nyugatról terjedt el Magyarországon a 18. század végén, ám nagyobb méreteket csak a 19. század második felében kezdett teret hódítani. Ezt az ajándékot hozó embert kezdték itthon a két világháború között Télapónak nevezni. Ez a két elnevezés járulhatott hozzá ahhoz, hogy sokak úgy vélik, hogy két nagyon hasonló, ám mégis különböző figura hozza el december 6-án az ajándékot a gyerekeknek.
Véleményem szerint a Mikulás és a Télapó egy és ugyanaz a személy, csak eltérő elnevezéssel. Azt sem tartom véletlennek, hogy pont a két világháború között bukkant fel a Télapó elnevezés. A Mikulás (szlovákul a Miklós) elnevezés kb. 30 évvel korábban jelent meg, és eredete miatt már akkor is heves tiltakozást váltott ki sokakból. Tehát a magyar Télapó elnevezés a szlovák Mikulást hivatott volt helyettesíteni a jobboldali konzervatív Horthy-rendszerben. Továbbá az is bizonyíték még, hogy a Télapó nem rendelkezik markánsan eltérő ajándékozási szokással, amely a külön személyiségére utalna. Sokan, akik a Télapó önálló figuraként való létezése mellett érvelnek, azok szerint a Télapó a kommunista rendszer „találmánya”, melyhez a mintát az orosz Gyed Maróz (Дед Мороз) szolgáltatta. A Rákosi-korszak valóban előtérbe helyezte a Télapó elnevezést, ám a későbbi Kádár-korszakban már mindkét elnevezés használatban volt, és ez járult hozzá a Télapó név megszilárdításához. De mint rámutattam, maga a név már korábban is felbukkant. További különbség még a Télapó és Gyed Maróz között, hogy utóbbi segítői közé tartozik Babuska (Gyed Maróz párja) és Sznyegurocska (Hóleány, az unokájuk) is, míg a Télapónak a krampuszok segítenek, tehát a segítők között minőségi különbség van.
A Mikulással/Télapóval kapcsolatban további tévhit az, hogy a ruhája piros színét a Coca-Cola egy 1931-es reklámjával kapcsolják össze, azt állítva, hogy ez teremtette meg a piros ruhás Mikulást. A Mikulás piros ruhában előfordul egy 1885-ös keltezésű amerikai képen, valamint egy 1928-as magyar ábrázoláson is. Tehát nem állja meg a helyét az az állítás, hogy a Mikulás piros ruháját a Coca-Cola találta ki.
Érdekességképpen megemlítem, hogy pont a napokban olvasható az a hír a sajtóban, miszerint Törökország vissza fogja kérni Olaszországtól Szent Miklós csontjait, melyeket Bariban található Szent Miklós székesegyházban őriznek.
Tehát miközben ajándékok után járunk, jusson idő arra is, hogy eszünkbe jusson az igazi Szent Miklós, és az amit ő képviselt, vagyis a szegények és elesettek gyámolítása. Rajtunk múlik, hogy gyerekeinken ne csak a pénz és a dugós puska jusson eszébe a Mikulásról, hanem az alapvető emberi értékek is. Rendkívül nagy felelősség hárul tehát ránk ebben a morális válságban szenvedő világban. Csak rajtunk áll merre megy a világ tovább.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

niedziela, 3 stycznia 2010

Eleje

Akartam fogadalmat tenni, de azt hiszem, nem kell. El vagyok én szánva amúgy is. Megállj világ, jövök. Mégpedig futva. Idén még jobb leszek. (Ja, idén ezidáig minden nap elmentem a kutyával sétálni - nem nagy csoda, tudom - , és ha rendbe jön a lában meg elolvad a jég, futkorászni is fogunk.)