Még nem adtam fel

Nádas Péter nem jelentette a véget. (Megjegyzem, azóta sem tetszett meg. De láttam olyat, aki szereti, na, az úgy is néz ki. A zh-ban, amiben róla kérdeztek, összesen csak fél pontot vesztettem. :P)
Egyszerűen elment a kedvem. Kávéból is már csak az 50 Ft-os kék automatás esik jól, 4 cukorral. Az egyetem sem lett könnyebb, rossz emlék sem kevesebb, a családi légkör nem oldódott tovább, így Gusztáv nem jutott be a legjobbak közé a 25-ei családi ebédre. (A zsűri indoklása: gyenge érzelmi kötelék, rövid futamidő. A bentlakásért nem kapott plusz pontot, pedig többször kivitte a szemetet.)
26-a óta görcsöl a hasam. Hányás-hasmenés, később ügyelet, sürgőségi (ó, hogy utálom a műanyag tűt). Nem vakbél, nem terhesség, kaptam hát nyugtatót, nem hatott. Azt hittem, most jön el a nap, amikor nem eszem semmit. Bírom az éhgyomrot, csak a tudat, az nagyon riasztó, ezért kerülöm - Tündit is mindig csodáltam a több napos léböjtkúráiért. Szerencsére kicsit jobban lettem (huh), megettem egy egész főtt krumplit, maga volt a mennyország. Utána, eszem a nassolós szívem, lecsúszott egy fél száraz kifli - nem kellett volna. Anyám délutánra belázasodott, így a háztartás gyakorlatilag teljesen megbénult. Fogyóban az aspirin.

Krakkó messze van. Néha belegondolok, mit csináltam tavaly ilyenkor kint. Olyan vegyes, olyan kusza. De csitt! Nehogy aztán kínos kérdéseket tegyünk fel egymásnak.

Idén ennyi. A jövő kecsegtetően szépnek látszik, majd megírom.

Nádas Péter: Egy antik... folytatás

Szóval csak azt akartam írni, amihez végülis nem jutottam el, hogy az ember élete abból áll, hogy megismeri azokat a dolgokat, amikkel nem akar foglalkozni, és kiszűri azt a keveset, amivel igen. Majdnemhogy felesleges dolgokkal töltjük fiatalságunk nagyrészét. Persze az ilyentérű műveltség nagyon hasznos, ha társalkodunk másokkal, kortárs festőket összevethetünk reneszánszbeliekkel, politikusok tetteit vagy régészeti felfedezéseket vitatunk meg, és még sok mást. De amikor magunkról, érzelmeinkről, világképünkről beszélünk, akkor hasznát vesszük ezeknek? Egy pillanatra nem hittem el, hogy minden mindennel összefügg, pedig: a világképünket pontosan meghatározzák az ismereteink, akár szeretjük őket, akár nem. Akkor Nádas is hatással van rám, de ebbe még belegondolni is szörnyű.

Nádas Péter: Egy antik faliképre (in: Emlékiratok könyve)

A tanár úr szerint, aki ebből a rövid írásból felolvasott, Nádas Péter a legjobb író, bár nem tette hozzá, hogy a magyarok között, vagy az egész eddigi emberi tudatban, énszerintem viszont egyik sem, de lehet, hogy azért van, mert nem bírom elviselni, ha végeláthatatlan mondatokat kell olvasnom, amik egy bekezdés hosszúak, persze, nem is lehetnének hosszabbak, mint egy bekezdés, most kipróbálom, hogy bírom, ha nekem kell egy ilyet írni, nem tudjuk, hogy a bácsi sem mazochizmusból írt ilye mondatokat, melyek minden mondattanos nyelvész álma, mindezek ellenére úgy érzem, nem estem hasra tőle, de lehet, hogy ez nem csak a végeláthatatlan mondatoknak köszönhető, hanem annak a kényes témának is, amit igen érzékenyen fejt ki, bizonytalanságban hagyva az olvasót, hogy a lírai én, merthogy, szerintem soha nem az író szól hozzánk egy-egy szépirodalomból, vagy ha mégis, akkor szerinte az már nem vehető szépirodalomnak, végül szexualitását tekintve hova sorolható, csak annyit tudunk róla, hogy szeret egy asszonyt, de nem derül ki, hogy ő ugyanaz-e, mint az említett jegyes, és hogy szerelmes belé a korábban atyai jóbarátnak titulált férfi, ehhez járul még az az életrajzinak tűnő adat, mármint a lírai én életéből, miszerint gyermekkorában az erdőbe járt önkielégíteni a barátjával, közben nézték egymást, elképzelhető azonban, hogy én vagyok túl prűd, vagy túl nőies, hogy nem tudom élvezni, hogy valaki egy egész novellán át faroklóbálásról beszéljen, olyan érzékletesen, hogy összefut az ember szájában a nyál, és menten bekapná a falikép barna bőrű férfijának nemi szervét, zacskóstul-mindenestül, feltéve, ha nem lett előtte rosszul attól a csorgó szentimentális hangvételtől, mellyel a lírai én felvezette azt a témát, amiről állítása szerint nem akart beszélni, majd próbál közelíteni ahhoz, amiről akar beszélni, ebben a pillanatban viszont már az olvasó is szívesen lebeszélné mindenféle további téma kibontásáról.
Huh. Eddig bírtam.

Nagy az Isten állatkertje

A szomszédunk - idénynek megfelelően - almával dobálja a kutyánkat. (Azelőtt paradicsommal tette.) Teljesen igaza van. Családunkban utánam és a tesóm után a kutya áll Anyáméknál a harmadik helyen a 'nevelésünk csődje' c. versenyben. Dobogós! Azért kicsit sajnálom a bácsit. Ha igaz a hír, hogy nem sok van neki hátra, akkor nem kéne azzal a csönddel úgy sietnie. Igen, kedveseim, nagy szó a halál. Eötvös József Gusztávja 240 oldalon keresztül hisztizik érte. Nem tehetett róla, mindenben pechje volt. Najó, valljuk be, elég gazdag családot tudhatott maga mögött, így csak lelki válságokon mehetett keresztül, főképp két szerelmi válságon, amik kihatottak a politikai válságára. Mennyi herce-hurca egy pár nőért! És ki lett boldog végül? Gyermekkori jó barátja, aki szegény családból jött, és földművesként fejezte be! Szép kis leosztás. Közben egyszer kellett kimennem rászólni a kuty...bocsánat, kétszer. Eötvös után sikerült a büfében megismerkednem egy magyar szakos diplomással, aki felírta a nevem egy papírra. Illendőségből én is az övét, és nagyot sóhajtottam magamban, hogy szerencsére vele sem kell semmilyen ismerkedős procedúrát végigjárnom, mert megtaláltam a szép szőke hercegem, akivel jót sétáltam volna ma ebben a kedves őszi belvárosban, ha itt lett volna, de mivel nincs, elmentem Micimackóval egy kis mézgyűjtő körútra a Vásárcsarnokba, vettem 15 dkg csalamádét, amit ebben a pillanatban fejeztem be, egy doboz kandírozott gyümikeveréket a holnapi sütibe és végül 10 dkg lengyel füstölt sajtot, amit a kávé közben fogyasztottam el, a Rádayban, ahol általában kávézunk. (Ezt nem kellett volna, mert remegtem és izzadtam tőle, de csak step közben jöttem rá.)

Néhány szóban csak a lényeget

Két hete családi nyomásra töröltem 3 postot, mert a véleményem nem volt számukra elfogadható, ezért mondanék néhány triviáls dolgot:
-ez a blog öncélú (nem tud és nem akar más lenni)
-olvasása nem kötelező
-felelősséget nem vállalok az olvasókért
-egy véleménynyílvánító post törlése nem egyenlő a vélemény megváltozásával
-a postokat akkor írom, amikor időm jut rá, nem pedig amikor kedvem van.
Ha valaki mégis engem választ, azt szeretettel látom, és örülök neki!
Ennyi szerettem volna.
Köszönöm.

Skakać jak...

A 'skakać' igét akkor tanultam meg, amikor János legelőször talált egy Tamáshoz jól passzoló igét. És mit hoz a sors: nyelvi szakszemináriumra pont egy olyan cikket kell feldolgoznom, amiben az ugrálással kapcsolatban van néhány kifejezés. Éspedig:
skakać jak kangur,
skakać jak wróbel/na nici/na sznurku,
skakać jak dzięcioł,
skakać jak kogut,
skakać jak zając,
skakać jak sarna,
skakać jak wesz na grzebieniu.
Ezeket most nem fordítom le, mindenki nyugodtan engedje szabadon a fantáziáját. A tanulmány 2003-as, így nem csoda, hogy nem került bele a 'skakać jak Tomasz na Rynku'. De ha egy ilyen sztár teremt új kifejezéseket maga körül, azzal bizony számolnia kell majd a jövő nyelvészeinek!

Lélegzem

Most valami leírhatatlan tompaság visz előre, könnyedén, mintha súlyom nem is lenne. Testem emelkedne, de a fejem elnehezedik. Lassan lélegzem. Lebukom az asztalra, húzza valami a fejem lefelé, pedig nem akarom, húz bele az asztalba, húz le valami ismeretlen erő, kihalt utcák hideg aszfaltjára, amiken annyit jártam, megcsókolnám minden kövét azoknak a szent házaknak, visszaadnák a hitem, hogy újra a felszínre bukhassak. Pedig kellemes ez az ájulás, a régi emlékek közül a meleg fürdőket juttatja eszembe, a meleget, amit már olyan régóta nem érzek jólesően, mert mindig fázom. Ott is fáztam, a piros falú kocsmákban, ahol kopott rámákból regényes szemű emberek néztek le rám, olyan senkik, mint én, csak nekik már egy falon lóg a képük, pedig voltak valakik, tartoztak valahová, lélegeztek és lüktettek, mint a tér, amibe most belebámulnak. Van valami hideg a tekintetükben, ami visszaveri a gyertyák lángját, a szemünk lángját, titkolt vágyaink és éhségünk legbiztosabb jelét, semmivé tesznek, mint amilyenek ők maguk, fojtott fényképek, egy letűnt kor néhány megmaradt pillanata, amikor néhány ember a magasztos emlékezésnek lefényképeztette magát, de nem lettek senkinek sem fontos emlékei, pusztán egy turistacsalogató kóceráj gyér lámpájánál a kísérteties dekoráció.

Csak annyit tudok, hogy lélegzem, lassan lélegzem.

Rendrakóparti

Tegnap éjjel elkezdtem megint szelektálni jódolgomban, és sajnos ma reggel is folytattam, pedig tanulni kellett volna. Sebaj, idő mint a tenger. Kicsit jobban elférünk majd. Úgy látszik, most jött el az az idő, amkor az ásvány-bélyeg-teáspapír-doboz-papírzacskó-igyó-bigyó-vicek-vacak gyűjtése már nem okoz felhőtlen örömet.

Akinek kell, vagy ismer olyat, akinek kellhet néhány tonna teáspapír, az vegye úgy, hogy máris nekiajándékoztam a készletemet! Köszi! (Ásványaimat pedig megegyzés szerint pénzzé tenném, ha lenne valaki tényleg lelkes, hozzáértő gyűjtő...)

Azóta

Hú, majdnem egy hete, hogy utoljára írtam. Minden szemrehányásnak helye van, mert sokminden történt ám!
Szóval, kezdetben volt az Ige, és utána ráépült egy csomó tudomány, például a nyelvtudomány, aminek áldásos mannáját két hét múlva fogjuk megszívni (értsd: zh Janinál). De épült rá irodalom is, ami egy veribölcsész doktorandusz kiscsoportos foglalkozásán még igen kellemes, ám 260-ad magammal egy terembe zsúfolódva egy rigolyás tanárnál (legutóbb azon akadt ki, hogy az első sor üres volt, és előre ültette a leghátsó sort) már nem az az élvezethalmozás. Nem csak az ókor járt ilyen pórul, hanem a 19. század is - nem irigylem azt a sok okos embert, aki a nyelvi problémákon törte a fejét, de a már említett Margócsy Tanár Úr előadásában semmi sem marad élvezhetetlenség nélkül.
Meg szerdán volt Pusztai Tanár Úr születésnapja, ahol életem legjobb észt polkacsokrát táncoltam, fájós lábbal, a kadrel (amit Mamával, Papával és Péterrel táncoltunk négyen) tökéletesre sikerült, szebbet kívánni sem lehetett volna (leszámítva, ugye, egy pár kifejlett vízhólyagot).
Ma meg dolgoztam, a Kutyakiállításon, jó volt, édesek voltak a kutyákok, de a francba az ingyen ajándékokra hajtó általános iskolásokból meg kövér bácsikból!
Most pengetni fogom a hegedűmet - merthogy hétfőn óta hegedülni tanulok! :)

Szombat óta ezek történtek

Kicsit megint le vagyok maradva - kezdem felvenni a szüleim stílusát: élet a hó alatt.
1. Voltam dolgozni szombaton. Nem ez volt az első eset, hogy pénzt kaptam tevékenységért: játszottam színházban, táncoltam télen miniszoknyában színpadon, osztottam szórólapot tűzálló ruhában, kutattam az udvarunkon apró kavicsok után a földben. Na, de azért mégiscsak másféle munka: gyerekekkel játszani! Animátor - ez a nevem. De ne feledjük a tényeket: aznap szakadt az eső, beázott a sátrunk, 5 gyereket láttam összesen, ebből másféllel 'játszottam'. Nem izzadtam meg...
2. Meglátogattuk Nagypapámat családilag (kiv. Andris, ő aludt). Ebédszervíz nagypapinak álácsombok: leves megfőz, tűzhelyestül kocsiba berak, kidöcög nagypapihoz, kivesz, feltálal. Abszolúdt működött. Nagypapa nekem adta a régi kis kávéfőzőjét, a kétszemélyeset, retro darab, igazi unikum. Meg leszedtük a diót: Apám ütötte és rázta a fát, mi meg Anyuval nem győztünk félreugrálni. Kárpótlásul kaptunk málnaszörpöt meg meggybort.
3. Gusztáv megjött. Kivételesen megismert a pályaudvaron és nem ment el mellettem. Bizton állította, hogy most már tényleg elköltözik, de mint tudjuk, ez mindeddig nem történt meg, és nem is fog egyhamar.
4. Miután a transzlatorika órát csütörtökről tízről hétfő fél kilencre raktuk, a bácsi egyszerűen elfelejtkezett rólunk. Kilencig vártunk, aztán bekopogtunk a titkárságra: hát nem ott kávézgatott békésen? De nem kell félni: a maradék egy órát becsületesen megtartotta.
5. Valamilyen különös okból a hétfői észt finnugráson eggyel több lány volt, mint fiú (nem hárman voltunk, hahaha). A legtöbbje nem is tehetségtelen, aminek személy szerint nagyon örülök - persze nem fogom Gusztit lecserélni egyikre sem..
6. Guszti megbetegedett. Nagyon cselesen csinálta: fokozatosan építette fel, először csak fájt a feje és gyengének érezte magát, majd szédülni kezdett, elment az étvágya és végül belázasodott. Éjjel arra ébresztett, hogy hánynia kell, eleget is tett eme késztetésnek, valamint más természeti kényszereknek. Kétszer fürdettem meg egy kád jó hideg vízben. Úgy vettem észre, tetszik neki. Fél éjjel fent voltam vele, csak nem akart jobban lenni. Már egy kis pirított búzadarával is megfenyegettem, de semmi. Reggel elvittük orvoshoz (valami vírus, mondta), kapott gyóccert, bevette, semmi. Délutánra (merthogy közben beszaladtam az egyire véletlenül összefutni meg tanulni) még mindig semmi változás, kénytelen voltam hát vizes lepedőbe csavarni, ez végre hatni látszott, meg lecsúszott némi főtt krumpli a gyóccer mellé. Most, kb. egy lemeznyi 80'-as évek sláger meghallgatása után végre elszundított.

Persze elképzelhető ilyen variáció is:
....
- Üzensz valamit valakinek?
- Nem, köszönöm.
- Rendben, ahogy akarod.
Mindig olyan kínosak ezek az utolsó pillanatok. Gyorsan megöleltük egymást, hogy ne kelljen a másik szemébe nézni. Éreztem apró szívének dobbanásait csontos mellkasán át. Kibontotta az ölelést, majd magamra hagyott. Nem sokkal később én is magamra hagytam magam.
...

Sámli

Hosszú, szótlan erdei menetelést bontott meg szavaival.
- Egészen biztos vagy benne?
- Persze.
A vastag kötélcsomót áttette a másik vállára - nehéz volt egy ilyen legyengült szervezetnek több órán át cipelni ezt a kevéske terhet is (az Erdőtündér ugyanis mindennap fogyott egy kicsit az utolsó hónapokban). Határozott válaszom ráncokat csalt arcára, ajkát harapdálta. Mentünk tovább némán. Az utat figyeltem: úgy rémlett, nincs messze már a leágazás, amit keresünk.
- Erre.
Letértünk. Magas gaz, kuszán nőtt bokrok között törtem az utat a kis sámlimmal. Végre megérkeztünk a fámhoz. Ebben az erdőben mindenkinek saját fája van. Régen jártam erre. De idejében, mert a nap már elindult, hogy befészkelje magát két lankás domb közé. Felerősítettük a kötelet, majd megálltunk egymással szemben.
- Hát, akkor szia. Remélem, nem fog fájni.
- Ne aggódj - kínosan mosolyogtam. Mit lehet erre mondani?
- Üzensz valamit valakinek?
- Már elbúcsúztam mindenkitől, akitől akartam.
- Oké, ahogy akarod.
- Ja, a sámliért gyere vissza, hátha jó lesz még valamire.
- Persze, mindenképpen.
Gyorsan megölelt, majd magamra hagyott. Nem sokkal később én is magamra hagytam magam.
Éjfél felé feltámadt egy kicsit a szél - úgy hintáztatott, mint valamikor nagyon-nagyon régen Nagymamám egy koszos játszótéren a panelok között.

Lufi

Nem tudom, volt-e valaha önbecsülésem, de ha volt is, elfogyott. Kimerítő ez az ingadozás, amiben a családom hintáztat. Szeretnék nyugodt lenni, szeretném, ha senki nem cseszegetne, nem noszogatna, nem szidna le. Utálok dühömben és elkeseredésemben sírni. Megkérem a Télapót, hogy hozzon nekem egy olyan füldugót, amivel nem hallom azt a sok rosszat, ami a fejemre zúdul, és egy olyan szemüveget, amivel csak a jót látom, az utálkozó és gúnyos arcokat nem. Nem tudok együtt élni azokkal, akik nem szeretnek, de nem tudok elmenni sem, és nem tudnék nem visszajönni sem. Megrekedtem valahol a semmiben, lebegek, mint egy lufi, mert az vagyok, céltalanul lebegő, tehetetlen üresség, várom, hogy valami vagy valaki kipukkasszon.

Szabad szombat

Nem mentem könyvtárba, mert azt hittem, itthon is menni fog a tanulás, de nem, megint elkezdtem kipakolni a fiókjaimat, hogy kidobáljam azokat, amikre már tényleg és igazán semmi szükségem nincs, és hogy helyet szorítsak az újaknak. Évről évre viszek magammal egy nagy adag prospektust, meghívót, tájékoztató, műsorújságot, egyéb emlékeket, mert gyenge a memóriám, bizonyos tekintetben, és kellenek ezek a hívószavak - de biztosan kellenek ezek? Lesz még rájuk idő? Ezen a héten egy enyhén raccsoló, szakállas bácsi azt magyarázta, hogy jegyzetelve olvassunk, mert mindent csak egyszer jut idő elolvasni. Szeretnék olyan okos lenni, mint az a bácsi. Neki vajon vannak olyan emlékei, amiket néha elővesz? Kellene, hogy legyen egy pár. Végeredményben irodalmár. Kell, hogy legyen az életében olyan pillanat, amikor egy kávé mellett, füstölve elmereng dicső múlton, majd lassan leír egy tudományos cikket régi, apró notesze fakó lapjaira, amiről a jövő diákjai mind azt hiszik majd, hogy komoly könyvtári munka és éjszakás izzadság szüleménye, pedig nem.

És még sokminden

Még ezek történtek a héten, össze-vissza:
1. Benedekmesterrel (aki közgáz mellett bölcselkedik) felvettünk egy közös órát szerda reggelre. Isteni szerencsében van részem, mert ez csak néhány száz embernek adatik meg az életben! (mármint vele egy előadást hallgatni) Ráadásul mellette ülhettem!
2. Összevesztem Gusztávval. Aztán kibékültünk persze, csak addig volt egy masszív világvége-hangulatom. Most albérletet keresünk. Sajnos csak én vagyok nem dohányzó lány.
3. Voltam Tánc Maratonon, és megállapítottam, hogy igencsak visszafejlődtek az izmaim. Skandal!
4. Csináltam egy nyakláncot, amit egyszer vettem fel, és egy karkötőt is, amit soha nem fogok hordani. Vajon létezik olyan piac, ahol tudom értékesíteni?
5. A Vendég megérkezik, de nincs, aki fogadja. Élményanyagát tekintve öt felvonásos dráma, bérelt helye van a memoárjaimban.
6. Tinódi megborotválkozott. Ez mindenképpen hírértékű.
7. Volt még egy csomó... azokat majd máskor.
13. A Hét Törpe el méltóztatott tévedni az erdőben vagy a bányában. Az üzenetekre mindenesetre hamarosan válaszolok. Addig is: akinek van tolla, írjon vele! (Ma is milyen okos voltam...)

Minden kezdet sokat jár a kútra, mégis megbotlik...

Úgy érzem, évek óta nem írtam ide, sőt, mintha netet is a régmúltban láttam volna utoljára. Ezért az 'elvonókúráért' Gusztáv és a fénysebességgel induló egyetem okolható, de a bosszankodástól szerelemre és energiahiányra hivatkozva eltekintek.

Évkezdési lelkesedésem addig tartott, míg meg nem láttam a fáradtságtól felpuffadt arcom kerekedni a magyar tanszék mosdójának leharcolt Krudi-típusú csaptelepében. Ez a hét az összeszokás ízét hordozta csókjaiban, ami azt jelentette, hogy nem csak szívünk, hanem biológiai óránk ütéseit is megpróbáltuk összehangolni, amely (egyébként igen lelkes) próbálkozásnak az lett az eredménye, hogy a hét végére úgy elfáradtunk, mint máskor egy hónap után, mivel akkor mentünk aludni, amikor Gusztáv elfáradt, és akkor keltünk, amikor nekem be kellett mennem az egyetemre, így történt, hogy az alvással töltött óráink száma nem érte el és nem haladta meg ama bizonyos híres magyar dalban megjelölt optimális mennyiséget.

Hétfő, már megint

Ez egy nagyon rossz nap volt. És nem csak azért, mert halszagú virágot vettem, ami ugye eleve abszurd. Nem ettem egész nap, csak egy sóskiflit, és szenvedtem egy könyvvel két órát, mert nem tudtam kiolvasni, egyszerűen elfelejtettem olvasni. Itthon meg viták sorozata, a legjobb családi program a hétköznapokra.

Szóval most megint ott tartunk, ahol mindig is, önmagunk körül futkosunk, és engem szidunk, mintha semmi dolgunk nem lenne, önbecsülés sehol, remélem, felébredek holnap, de ha nem, engem nem érdekel, az sem baj, a fene az egészbe, soha semmi nem jó, amit csinálok, akkor meg nem teljesen mindegy?

Igen, sok barátomban nagyot csalódtam. Azokban is csalódtam, akiket nem neveztem a barátomnak. A Tesóm azt mondta, oda se neki, holnaptól mosolyogjak, úgy könnyebb lesz, akkor enyém az egész világ. Mindig találunk egy apró és gyenge érvet, ami miatt nem kötjük fel magunkat.

Nem tudom, holnaptól tényleg más lesz-e. Biztos nem lesz ilyen rossz nap, mert nem veszek büdös virágot. Mosoly, műmosoly? Ki tudja. Holnap lesz a tanszéken óramegbeszélés, nem lehet tudni, mikor robbantom rájuk az épületet...

Gusztáv

Lassan a hétköznapok megszokásává válik az a félelem, hogy Gusztáv elhagy. És minél jobban vigyázok, annál többet hibázok. Semmi sem lehet tökéletes, csak Gusztáv. Pedig a környék legjobb 'bukszája' vagyok. Utálom a strigulákat!

Balatonalmádi, sokadik nap, reggel

A tegnapi 'Részegedj okosan' nem egészen úgy alakult, ahogy terveztük, egyrészt, mert öregek vagyunk és nem bírjuk a piát (én soha nem is bírtam), másrészt a sokadik pohár után elkezdtem sírni és nevetni egyszerre, csak már nem tudom, hogy min (akkor sem tudtam, és mivel ez nem elégítette ki Gusztávot, kiállított a játékból).
Most jól vagyok, csak kicsit éhes.

Balatonalmádi, sokadik nap

Ezúton szeretném megköszönni a szüleimnek (tényleg, most őszintén), hogy úgy neveltek, hogy négy nap után úgy hiányozzon a kultúra, mint egy falat kenyér, és hogy a jó alkoholt értékelni tudjam. Éd'sanyám, Éd'sapám, ekstrapuszit kaptok, ha hazaérek.

Balaton, haverok, partitájm

Itt vagyok, Balatonon, ahova nem járok, a haverokkal, akiket csak hallomásból ismerek, magányos vagyok, egyedül vagyok, ki ad enni a kis Vuknak?
Sokat ittam már - a 'Részegedj okosan' a legvagányabb játék, amit valaha játszottam. Húúú, mennyi pia.
Csuklok. Még van 2 adagom (=kb. 6 cl tömény). Kólával higítva a rum. Tesóm után koktél szabadon. Remélem, még nem szakított a barinőjével, mert már bőven van mire inni, állítólag van a hűtőjében valami megbontatlan likőr. Innunk kell rá. A Tesómra. W ogóle a szemét pasikra. A falábúakra, főleg. Akik csalnak, azokra is. Meg a puhányakra.
Nem jó itt. Pedig - őszinte vagyok - szeretem ezeket az embereket. Mind imádnivalóak, egytől egyig. De valahogy mégsem.
Krakkó, Krakkó. Sírni szeretnék. Follyanak a könnyek, mint a Wisła, szeretném újra kiejteni ezeket a hangokat, ezeket a különleges affrikátákat, folyamatosan beszélni, de nem magyarul, valami érthetelen nyelven, amitől még magyarabbnak tűnök, aki soha nem voltam.
Adjatok enni az éhezőnek!
És Te, Legkedvesebb Krakkói Vendégem, emlékszel még rám? Miért nem válaszolsz? Miért a hegyek visszhangja az egyetlen válasz?
A többi néma csend, de itt süvölt a rock.
Ne adjatok életvezetési tanácsokat. Már így is túl sokat kaptam, de egyneik sem láttam semmit hasznát.
El vagyok merülve. Söpörjetek össze és nevessetek ki.

Kraków jeszcze raz

Biztos azért hiányzik most kicsit jobban Krakkó, mert úgy terveztük, megnézzük együtt, de mégis inkább Balatonra megyünk Gusztáv kebelbarátaival. Szóval most ott kéne lennem, Hófehérkével nosztalgiázni a Ryneken meg az ulica Floriańskán. Nem mentünk, a Krakkó-fíling jött magától. Tegnap Anyuval moldvait táncoltunk a téren - köztéren való táncolás volt ott is, hajaj. Meg kell valljam, Tinódit nagyon hiányoltam, vele tudok a legjobban magyar táncokat táncolni. Közben titokban a tömeget lestem: nem pillantok-e meg valakit, aki már nagyon szeretnék megpillantani, valaki krakkói ismerőst. De nem. Holnap Gusztávval sörös-tepsis csirkét csinálunk. Kövezzetek meg, nem bírom tovább, meg amúgyis brokkoli nélkül lesz...

(Söröscsirke-falás a folyosón. Balra elölről ülnek: Tinódi, Hét Törpe, Én állva, hátul Hófehérke, jobbra: Vilmos, Katka.)

Nyár

Nyár. Meleg van, mindenütt, reménytelenül, az ember lánya kifogásokkal takarózik és ágyban marad egyész nap.
Vagy felhúzza szegecses bőrnaciját, fejébe csapja öccse unisex napszemüvegét és elmegy a sarki plázába shopni egy jót. (nagyon sok pénzt elver)
Könyvelőprogramot tanul használni, annak ellenére, hogy két számlát nem tud megkülönböztetni.
Vagy, hogy Apja meg Anyja kedvébe járjon, tökfőzeléket csinál. (el is rontja, de közben megnéz három főzőműsort)
Kiéli a hipohondriáját, elmegy vérvételre, allergiavizsgálatra. Gombkeresés ürügyén feltúrja a szekrényeit és mérsékelten lomtalanít. Szerelmesen álmodozik egy liter tea mellett a teraszon, gyertyafényben. A könyvtár körül sompolyog, könyveket visz vissza, meg vesz egy pár újat is.

Valójában már alig várja, hogy elkezdődjön az egyetem, és a napjai ismét szépen strukturáltak legyenek.

Értem, hogy gőzgép, de mi hajtja?

Most, hogy János kerek-perec megmondta a véleményét Kerekperecevőnek (hihi, ez én vagyok), és eme kinyilatkoztatás semmi pozitívat nem tartalmazott, valaminthogy Gusztáv kijelentette, hogy egy esetleges öngyilkossági kísérletről semmi esetre sem beszélne le, és hogy a világegyetem tágulása amúgyis erre ösztönöz - bár valójában minden efelé mutat - , itt az idő, hogy a lét-nem lét kérdését megint feszegetni kezdjünk, és nyugodtam tűrjük, hogy egy jó kis világvége-hangulat és némi nincsértelmeélni-érzés elhatalmasodjon rajtunk. Önbizalom a minuszban, életkedv házon kívül, de valahol a lelkem mélyén él bennem a remény, hogy ennek a világnak szüksége van az észrevétlnül jelen levő, értéktelen, szürke, hétköznapi kisemberekre...

Ferihegyről a Nyugatiig elég hosszú az út...

...főleg, ha nem tudod, merre menj. A Hét Törpe szétszóródott Spanyolországban, csak úgy, mint korábban én. Kölcsönösen megleptük egymást egy-egy képeslappal (bár nem emlékszem, hogy megadtam volna neki a címem - kicsit fura, mert irányítószám volt, házszám meg nem!). Amikor hazajött, kimentem elé a reptérre. A magam módján érkeztem meg a fogadására: késtem negyed órát, eltévesztettem a kaput, el is tévedtem, végül neki kellett összeszednie az épület előtt. A maga módján köszöntött: odavetett egy csá-t, majd egy mátrixos mozdulattal elhajolt (véleményem szerint minden rossz szándéktól mentes és abszoludt baráti indíttatású) közeledő fejem elöl. Ezek után teljesen érdektelen és szaggatott beszélgetéseket folytattunk, miközben megpróbáltunk úrrá lenni a bkv felett (tudom, tudom, naivak voltunk...). Útközben valaki a vonatunk elé ugrott, egy néni meg rosszul lett miattunk a buszon. Semmi sem érdekelte abból, amit mondtam neki, pedig a legtudományosabban előadott pesti metrós idegenvezetést tartottam neki. Amikor megkönnyebbülve sorsára hagytam a metrón, még úgy nézett ki, hogy pont lekési a vonatot haza. Szerencséje volt: 10 perces késéssel indult a vonat - így én a becsületesen eltitkolt lelkiismeret-furdalásomért megkaphattam életem első Oskar-díját. Szeretném megköszönni a szüleimnek, és mindenkinek, aki segített!
Mindezek után tíz pontban foglalta össze velem kapcsolatos eddigi tapasztalatait, amelyet spanyol élménybeszámolójának végére illesztett, így a post terjedelme másfélszeresére nőtt (és kiderült, hogy csak megszokásból simogat - hát mi vagyok én, fekete macska, hogy valaki csak úgy megszokásból simogasson?). Meg kell valljam, nagyon kedvelem őt, igazán kreatívvá tesz, nyílván mindemellett hanyaggá és lezserré is, az oldalszalonnáskenyérhagymával-típusú étkezési szokásokról nem is beszélve. Növekvő lótusz a mellkasomban. És azt is meg kell valljam, nagyon elszomorít, hogy csak addig volt a barátom, amíg szeretett. Nem vagyok különösebben szép lány, de különösebben rusnya sem. Nem túl okos, nem túl buta. Se falábú, se balerina. Semmi különös. Talán kicsit pozitívabb, mint más - de lehet, hogy ezt csak a hiúság mondatja velem. Egy kopott üveggolyó vagyok, aki a sok játéktól elvesztette csillogását, megunt játék lett, kész arra, hogy kisfiúk lyukas zsebéből kipottyanjon, elguruljon, leessen egy csatornanyíláson, és soha senki meg ne találja. De ne legyünk szentimentálisak! Végülis mindegy. Én meg majd úgyis letagadom, amit gondolok.

Ajde bozo, ajde kara

Ez egy dal refrénje, és csak annyiban jön ide, hogy a kutyánkat Karának hívják. A 'kara' (elvileg, én nem néztem utána) törökül feketét jelent. Valóban vannak szegény jószágon sötét foltok (a fejében a legtöbb, de jutott a múltjára meg a jövőjére is egy kevés). Ha nem röfögne és nem keltené messziről egy kisborjú benyomását, azt mondhatnám, hogy ő a család fekete báránya - de ez már túl magas humor lenne.
Ja, és egy hete a szomszéd bácsi paradicsommal megdobálta a kutyánkat, mert annyira ugatott, de nem találta el...

:(

Segíteni akartam. De tényleg csak segíteni. Elutaztak a szüleim, és gondoltam, szabad a pálya a jótékonykodáshoz. Első nap a Keresztapám beszélt le a fűültetésről és a pince rendberakásáról. Végülis, ki örülne, ha látná, hogy a kertje fel van ásva, és le van gyomírtózva, vagy hogy a felesleges kacatok zsákokban sorakoznak a kuka mellett. Második nap merült fel a spájz kitisztítása, mint később kiderült, erre határozottan szükség lett volna. Nem csináltam meg. Vasalni sem vasaltam. Mosogatni is csak azért, hogy ne legyen büdös. Aztán átszakadt a gát: Gusztávval reggelizni akartunk, és csak romlott ételeket tudtunk kivenni a hűtőből - akkor úgy döntöttem, kidobok még egy-két gyanús élelmiszert. Ezt (hiba volt, tudom) elmondtam este Anyunak, aki személyes sértésnek vette, hogy a hűtűnkben romlott kaják lennének, és felháborodott, hogy így leégettem a családot (mármint hogy romlott élelmiszerek vannak, amik ugye nincsenek). Hát ilyenek történtek ezen a héten.
A Dzsámivárosban készített feljegyzéseket valószínűleg kidobtam, úgyhogy most keresem őket, meglesznek, ígérem, felvésem ide is.

Szétszedtem egy széket

A széket a hozzá tartozó tükrös szépítkező asztallal Anyukám kapta a házinénitől, amikor nyolc éves lett. Amikor kiköltöztünk a panelből, Nagymamám előszedte a padlásáról és az egészet nekem adta. Lefestettük, de se újra nem lett húzva az ülése, se javítva nem lett a lába, ezért később levándoroltattam a pincébe, az asztal maradt. Ma reggel előszedtem, kibeleztem. A kóc mellett volt lilahagymalevél, szög, anyagdarabok, barackmag, bkv átszállójegy,
újságpapírcafatok, egy cetli 1943-ra datálva, kézírásos fecni, zsákdarabok. Teljesen szétkaptam, sajnos ketté is bontottam, ráadásul a teraszon. Elviszem megcsináltatni. Azt hiszem, aranyszínűre fogom festetni, vörös bársonyhuzattal. Olyan csúnya formája van szegénykének, hogy ez az új dizájn csak segíthet rajta...

Életem legrövidebb idő alatt megszervezett fellépése

Tegnap este Éd'sapám megkérdezte, nincs-e kedvünk Janisz bácsi (az ő jó haverja) születésnapi buliján ír steppet táncolni. Mondtam, hát hogyne lenne! Egy óra telefonálgatás után sikerült ötből kettő lelkeset találni, még fél óra kutakodás után volt gyakorlózeném meg cipőm, másnap délutánra úgy-ahogy begyakoroltam a táncokat, csináltam sorrendet. (Közben kisütöttem százhúsz muffint.)
Utoljára decemberben táncolt együtt a csapat. Hogy mikor voltam próbán, annak idejét sem tudom.
Ezek után nem várt és nagyon jó sikerünk volt, szinte mindenki gratulált, megdicsértek, nagyon tetszett nekik, amit csináltunk!
Vali, ne haragudj, hogy nem szóltunk előtte, de szorított az idő! Viszont nagyon büszke lehetsz ránk (és magadra is), hogy ennyi hónap kihagyás és lazsálás után ilyen remekül összehoztunk egy fellépést, ráadásul 24 órán belül!
Dórának, Zsófinak és Ivánnak millió köszönet a lelkes részvételért!!

(Halkan tegyük hozzá: nem lennék boldogtalan, ha minden héten minimum ennyi fellépésem lenne!)

Herend

A Hoissassaa nyári turnéjának utolsó állomása a Herend Nyári Fesztivál volt (ez itt a reklám helye). Jól sikerült, abszolút közönségsiker, egy néni a porcelángyárban másnap gratulált nekünk (reméljük, tényleg ránk gondolt, amikor azt mondta, fantasztikus volt). Én táncoltam a kadrelt a Pätivel meg a Mamával meg a Papával, és nem lett rossz, ki is utaltam magamnak egy nagy vállveregetést. Másnap a csoport eltáncolta a Balatonban a fél repertoárt - meg kell mondjam, szinkronúszó csoportnak sem lennénk utolsók. Persze én a parton álltam végig, és erősen kapaszkodtam Gusztávba meg a fényképezőgépembe.
Képek és videók csak a Katival való konzultáció után, és nem itt a blogon, hanem valami fényképnézegetős webhelyen.

Élménybeszámoló

Spanyolország szép. Az emberek kedvesek - mármint a helyi spanyolok, nem a bevándorló britek. Az idő hét ágra hőség, 30-40 fok meleg a napernyő alatt. A házak remekül megtervezettek, minden dombon egy váracska. A tenger is jó volt, bár szerintem a mi falunkban becsapás volt az egész, olyan, mintha kiborítottak volna néhány tonna homokot - de halak azért voltak, bagettel etették őket a jókedvű turisták, derékig a vízben állva. A hangulat sajnos nem ütötte meg a tűrhető szintet, úgy látszik ez volt az utolsó családi nyaralás ebben az évezredben, ami lehet, hogy nem is olyan nagy baj. Még 10-15 év, és az őseim mehetnek az unokákkal nyaralni. Szívfájdalmam, hogy Gusztávnak csak 160 karakteres, ellenben igen lelkes röszüket tudtam küldeni, amikre ő hasonlóan lelkes, ám ugyancsak 160 karakteres röszükkel tudott válaszolni. De küldtem képeslapot is.

A következő rész tartalmából

Holnap Spanyolországba utazom a családommal. Majd mesélek, meg mindenkivel találkozom, ha hazaérek. Barnuljunk együtt!

Az előző rész tartalmából

A kutya reumás. Kap gyóccert macisajtba gyömöszölve. Ki hitte volna, hogy a röfögő borjúk szíve valójában a macisajthoz húz velős csont helyett?
Elvittem Gusztávot Szentendrére. Megnézettem vele az összes helyi kortárs kiállítást és lenyomtam a torkán egy doboz fagyit (én meg vagyok fázva, nem segíthettem neki). Majd levezetésképpen bejártam vele az óvárosban minden lehetséges turistaútvonalat.
Írtam a Hét Törpének egy mailt, de nem válaszolt. Biztosan elveszett a bányában. Ezúton hívom fel szíves figyelmét a mailben történő válaszadás biztosította páratlan lehetőségekre.
Ha minden jól megy - bár a kőműves alaposan félrerakta a téglát -, megpróbáljuk felszerelni a szúnyoghálót.
Megkaptam Vian legfrissebben megjelent novelláskötetét (azt hiszem ez az első is egyben). Az első novellában a főhős felrobbant egy taposóaknán, a másodikban nekiment kocsival egy fának, a harmadikban kiugrott az ablakon, a negyedikben az agyába folyt a konyak (juj!) - eddig olvastam a negyedik novellát, mert még csak délután van, és szeretnék hagyni néhány hullát estére is.

Nem akarásnak nyögés a vége...

Gáz

Az ember lánya valójában nem akkor jön rá, hogy mennyire éretlen, amikor az apja rászól, hogy ne szürcsölje a levest, hanem amikor gigászi küzdelmet vív a fürdőszobában egy gyantacsíkkal, amely úgy ragaszkodik hozzá, mint ő az élethez, és közben azt gondolja magában, milyen szép amerikai tinivígjátékba-illő jelenetet hozott össze így egyedül.

Vonat

Gusztáv a vonaton, én a vonaton - jó így együtt vonatozni, csak kár, hogy amíg Gusztáv a Dzsámiváros felé robog, addig én Máriabesnyőre zötykölődöm.
A vonatnak volt számomra valami nosztalgiája. Kilógattam hát felsőtestem, hogy a lágy menetszél és a behajló ágak kellemesen az arcomba csapódhassanak. Nem ültem le, mert féltem, hogy a puha műbőrüléshez ragadok, és elmerülök benne, mint a filmben a svéd kiránduló bácsik elevenen a mocsárban. 300 pénz: ennyit kért tőlem a néni a pályaudvaron az útért, és az élményekért, hogy kiszállhattam egy apró, lepusztult állomáson, közel a semmi közepéhez.

Nem

Nem dohányzom, nem iszom, nem nőzöm. Mégsem vagyok képes megfelelni a családom elvárásainak. (De hogyan lehetek egyedül én a család fekete báránya, amikor itt mindenki annak van kikiáltva?)
Krakkóban ez egészen más volt, gyerekek. Senki nem vágta a fejemhez, hogy egy kövér élősködő vagyok. Húsos hernyótalp, bekúszik este a konyhába, éhes szája enni kér, aztán hízik éjjel, mint egy kisgömböc, nagyra, egyedül, kuksol a szénapadláson, onnan lesi, kibe rúghatna jól bele.
A senki is valaki.
Egyed vagyok, ha nem is egyedi.
Számoljátok meg a 'is'-jeim!
Számoljátok meg a 'már'-jaim!
Számoljátok meg a 'még'-jeim!
Mérjetek meg! Átférek még a Brama Floriańska alatt?
Ráférek még ilyen romlott erkölcsökkel a családi fotóra?
Bizony, mondom néktek, nem.

Főzőcske

Halpapiros

Elsőként bonts fel egy üveg erős szeszesitalt, majd igyál előre a medve bőrére, tudván, hogy hal lesz a vacsora.
Végy egy szimpatikusnak látszó halat. A jól bevált tízujjas-módszerrel filézd ki. Füröszd tejben-vajban, majd tedd félre állni, csak vigyázz, be ne dőljön neki.
Állíts össze egy házi fűszerkeveréket: végy tíz tő kaprot és húsz tő petrezselymet, aprítsd fel, tedd egy tálba és szórd meg bőven egész borssal. A munka hevében rántsd magadra a kakukkfüves üveget, és vele együtt a fahéjas fazekat is. Takaríts fel alaposan. A kötényeden ragadt fűszereket is söpörd a tálba. Végül adj hozzá minden szórhatót a szekrényből, és egy shakerben rázd össze a keveréket.
Végy egy nagy ív csomagolópapírt. Halmozz rá a fűszerekből egy keveset. Tüsszents. A maradék fűszerben temesd el a halat, mondj egy imát, díszítsd virágokkal és kövekkel rakd körbe.
Pajzán viccekkel forrósítsd fel az olajat egy kislábosban. Ha már sistereg, dobd rá a papírba göngyölt halat. Sokáig bosszantsd, végül hagyd a saját levében megfőni. Akkor jó, ha a szomszédok már kihívták a tűzoltókat. Ekkor vedd ki a tűzhelyet a kislábos alól, halmozd az élvezeteket egy nagy tálra, és fektesd a halat a tetejére. Hívd meg az összesereglett szomszédokat és riadt tűzoltókat is, mert egyedül nem jó enni!

Bébiszitter

Ne felejts el
játszani
velem,
szavakkal-szívekkel
dobálózni,
érzelmek
pókhálóján
hintáztatni.

Ne felejts el
megetetni
velem
minden hazugságot,
minden moslékot,
amit csak
le tudok nyelni.

És este
ne felejts el
lefektetni
engem
rémálmok közé
és testeddel
betakarni.

Ezeket semmiképpen
se felejtsd el.
Csakis ezekkel
nőhetek igazán fel.

Snidling

A snidling virága vagyok én:
hagyma-büdös, lila, kicsi.
Megesznek, mielőtt kinyílhatnék.
Jó lenne mindent visszacsinálni.
De semmi mag nem húzza vissza
apró gyökerét és levelét.
Lerohad vagy kiszárad:
ígyis-úgyis meghal a végén.

A Hét Törpe hét feje lassan kezd egy mesebeli sárkány hét fejéhez hasonlóvá válni, az én szemeim meg kék helyett vérben forognak. A klasszikus levágás helyett inkább jól bele kéne tunkolni a fejeit egy kupac ryneki lócitromba, vagy egy tál szétfőtt pierogiba, esetleg Bar Mleczny-s kapros főtt krumpliba. Mind a hetet, egymás után! Vagy meg kéne füröszteni fokhagymával bedörzsölt testét egy kád Tinódi-féle koktélban. Vagy miniszoknyában belökni a Kitchben a fiúk közé. Vagy... vagy... vagy.. húúú, de durci vagyok!!

Snidling

A snidling virága vagyok én: hagyma-büdös, lila, kicsi.
Megesznek, mielőtt kinyílhatnék.
Jó lenne mindent visszacsinálni.
De semmi mag nem húzza vissza apró gyökerét és levelét.
Lerohad vagy kiszárad: ígyis-úgyis meghal a végén.

Snidling

A snidling virága vagyok én: hagyma-büdös, lila, kicsi. Megesznek, mielőtt kinyílhatnék.
Jó lenne mindent visszacsinálni. De semmi mag nem húzza vissza apró gyökerét és levelét.
Lerohad vagy kiszárad: ígyis-úgyis meghal a végén.

Lemezbolt

-Segíthetek valamiben?
-Köszönöm, nem. Csak nézelődöm.
Zenéket válogatok egy lemezboltban. Ez például a nagyim kedvence volt. Ez meg anyukám legkedvesebb énekese. Van itt egy-két remek darab a 70-es évekből is. Aztán az én kedvenceim. Művészlelkű zenészek, a tudomány a hobbijuk. Érdekes, nem?
Felteszek egy-egy számot vagy albumot, de hamar megunom. Keresgélek, válogatok. Van időm, néhány év.
-Valójában olyat keresek, akinek a lemezét soha nem kell kivennem a lejátszóból.
Együttérzően bólint a csinos eladónő.
-Igen, tudom, kisasszony, mind olyat keresünk...

Snidling

A snidling virága én vagyok: büdös és lila. Megesznek, mielőtt kinyílhatnék. Jó lenne mindent visszacsinálni. De semmi mag nem húzza vissza kis gyökerét és levelét. Lerohad vagy kiszárad: ígyis-úgyis meghal.

Riport egy pilisszentiváni Szentiván-éjszakáról

Tavaly Csepelen léptünk fel ugyanebben a témakörben és remek hangulatban, kisebb közönséggel és tábortűzzel - az Erdőtündér jó néprajzos módjára végighisztizte a hetet, hogy egy csúnya sárga muhu szoknyát kell majd viselnie a világ szeme láttára.

Idén Pilisszentivánon léptünk fel. Sokan voltak, de nem eléggé lelkesek. Valami forgács került a színpadra, ezért előadás előtt fel kellett söpörnöm. Nem tudok koszban táncolni, ez van. A színpad így is csúszós volt, nagyon óvatosan táncoltunk. A műsor szerintünk jó lett, úgy éreztük, jót táncoltunk, mégsem arattunk siker. A tűztáncnál már be-beálltak táncolni a jónépek, de javarészt részegek voltak, vagy egyszerűen alkalmatlanok az egyszerű körtáncokra. A közönség passzivitására talán hatással volt a sok sör, meg a kényelmes ülés a büfé körül, messze a színpadtól. Viszont viseltük a muhu-sapkát, ami nagy fegyverténynek minősült. Vikivel és Katival:

...

Bőr-börtön tartja fogva
Caliban-lelkem,
ki ellopná szerelmed.
De nem teszi, mert nem meri.
Nem mer megérinteni.

Mit mosolynak látsz,
csak a fagyott fájdalom:
hasított a fenevad
egy rést arcomon.
De ha közelembe érsz,
hallgat nagyon.

Húsodba fúrná minden ujját
és torkodba harapna,
ha nem félne - így csak gyenge
csókjait adja.
Lassan beleőrül,
hogy nem érhet hozzád
minden íze egyszerre.
Nem tudja, hogyan tegye,
de szeretni szeretne.

(Caliban Shakespeare A vihar c. művében egy torzszülött szolga; egyébként a 'kanibal' -kannibál- szó anagrammája, mely e lény jellemére utal.)

Látszik, hogy ugyanabba az erdőbe játrunk gombászni: a Hét Törpe legalább olyan nagy marhaságokat írogat, mint én - de nem ezért szeretjük.

Egy hete. Évekkel ezelőtt volt. Száz év. Százezer év. Olyan nagyon rég. Se hang se kép. A Neander-völgyben a jégkorszak véget ér. Felovadtunk az első csók után. Ugye emlékszel még? Olyan nagyon rég. Se hang se kép.
(Pluto: Százezer év)

Cseresznyeszedés közben kellett rádöbbenjek: a szerelem nagyon hasonlít a gyümölcsre, nemcsak a pálinka és lekvár főzés tekintetében, hanem hogy nyersen is fogyasztható, így nem kerül az ember olyan kellemetlen szituációba, hogy egy rutinos őrült azt suttogja a fülébe: "hülye buzi". Sőt, a telt ajkú egek sírnak helyette.

Egy hete ilyenkor Krakkóban, egy kocsi hátsó ülésén kuporogtam, fejem a biciklikormányra hajtva, csendesen tűrtem a krakkói dugó szeszélyes mozdulatlanságát, mely bármely pillanatban képes volt egy még hatalmasabb és fékezőbb mozdulatlanságba átcsapni.
Bár célja értelmetlen, e pillanatokban veszi kezdetét - kis túlzással, persze, ahogy szoktam - posztkrakówiánus korszakom, mely legfőképp visszaemlékezésekből és a résztvevőkkel készített interjúkból fog állni. A szerzőt az Édesanyja öltözteti, a sűrű tömegről és jó hangulatról a Jaksledzi Kft. gondoskodik.

Lassan egy hete itthon vagyok. Minden a megszokott kerékvágásban halad tovább, de sajnos ez még nem jelenti azt, hogy sínen vagyok. Néha viszont nagyonis. De vajon a tökéletes és az ideális fogalma mennyire mosható össze?

Vizsgák - második felvonás

Ma került sor a tegnap elhalasztott vizsgákra. Az elsők nem sikerültek rosszul (írás és olvasott szövegértés), még a következő (hallott szövegértés) is egész tűrhető lett. Az utána következő feladatlapoknál (grammatika és szókincs) elszabadult a pokol: Péterke ügyesen mellém csempészte magát, és feltette, hogy minden szót a lehető legfeltűnőbben fog lemásolni rólam. Ránk szólt a könyvtáros néni, nem is egyszer, végül megkérdezte tőlem, hogy elveheti-e a lapom. Kész voltam, elvette. Lementem megkeresni az utsó vizsgám papírjait. Megtaláltam a bácsival együtt, de olyan fáradt voltam, hogy azt sem tudtam, mi a nyelvtani nemem. Kizárt, hogy egy jó válaszom is legyen.
Hát így volt.

Vizsgák - első felvonás

Gyanakodnom kellett volna: az idő fájdalmasan szép volt, az emberek nyugalmat és vidámságot sugároztak, senkit sem ütöttem el kivételesen, minden jó volt. Majdnem elérzékenyültem a kapuban.
Amikor bementem, akkor ért a hidegzuhany: az aznapra betervezett írásbeli vizsgák helyett szóbeli lesz. Péterkével gyorsan átfutottuk a tételeket, mert azokba bele sem néztem. A vizsga nagyon rosszul ment. Utána kevéssel írtunk még egyet (szókincs), és én még külön egyet (ortográfia).
Délután írtam még egyet (kortárs Lengyelország), de ez sem sikerült jól.

Visszaszámlálás

Ma van kedd délután. Holnap szerda. Csütörtök. Péntek. Szombat délután.

Az Erdőtündér minden este elszív egy szálat Borsószem királyfi itthagyott cigarattacsonkjaiból. Még négy darab van.
Becsülettel kimostam a ruháimat, mintha nem lenne mosógép ott, ahova megyek. Kezdek megzakkanni.

Úgy szeretnék elmenni, csendben elosonni, mintha itt sem lettem volna - nehogy megrepedjen bánatában a peacemakerem.

Október óta menyasszony lett három kolléganőm a nyelviskolából, egy az egyetemről. Két közeli kolléga, szintén a nyelviskolából, hónapok óta rózsaszín ködben úszik, a tesóm is újra összejött a barinőjével. Egy nagyon jó ismerősöm nővére férjhez ment, valamint egy másik jó ismerősöm fia megnősült. Nem is beszélve az ismerőseim ismerőseinek pozitívan változó magánéletéről. Fantasztikus.

Ami engem illet, egészben megettem kettőt, és jól megrágcsáltam többet. A gyomorrontást elkerülendő még csak egy fél másnapos csirkelábat sem fogyasztok mostanában.
Vihar előtti csend - rövid szünet a desszert előtt, ha még kapható.

Az búcsúajándék-szerző akció Kamilanak 'vegyünknekisnoopisfüzetetaztcsá' fedőnévvel indult, végül egy eszetlen költekezése fulladt, majd féktelen zsíroskenyér-zabálással végződött a kollégiumban. De olyan szépet választottam neki, hogy még. Csak teát felejtettem el venni hozzá :( kellemetlen, de áthidalható.

A pierogisnál valaki bennfelejtette a lemezjátszóban best of Elton John húsz legcsöpögősebb dalának a cédéjét, így hát én is elkalandoztam: mi lenne, ha nem egyedül ülnék az asztalnál. Aztán rájöttem, hogy akárki is ülne velem szemben, biztosan megfulladna evés közben, ha látná, hogyan birkózom a citromkarikákkal, én pedig nem kívánom senkinek sem a húsos-káposztás, sem a túrós-mogyorós pierogi által való halálát.
A világbéke érdekében végighallgattam a lemezt.

Szóval a palacsinta jó volt, de az még vasárnap volt, délután.
Ma reggel majdnem elgázoltuk egymást egy biciklistával (Édesanyám, Édesapám, most ne nézzetek ide), majd miután túléltük, meghívott egy pénteki biciklisfelvonulásra a főtérre, aztán az egész délutánt és estét egy częstochowai evangélikussal töltöttem, volt benne valami megmagyarázhatatlan báj, hogy fájlokat rendelek hozzá programokhoz a gépén, de minden akcentussal ejtett szava azt súgta: menj haza Kamilához, akit reggel jól letoltál, mert igen piszok volt veled, és boldogítsd egy kicsit, hiszen már csak néhány napig húzzátok egymás idegeit, és aztán ki tudja, mikor lesz alkalom bebizonyítani, hogy nemzeteken felül áll a türelmem, a toleranciám,az előítéleteim és az emberszeretetem?

Miután a 252-es szoba lakói hazamentek (és csak egyiküket kísérhettem ki, legnagyobb bánatomra), nagy árvaságra maradtunk és életünk értelmetlenné vált. Sütöttünk hát palacsintát.

Ilyen volt a pénteki fellépés hangulata :P

(a legkedvesebb észt néptánc-koreográfusom :))

Ma ilyen szomorú, esős nap van. A buszra elfogyott a jegy.

Nem szabad beszélni, mert rosszat mondok. Nem szabad gondolkodni, mert csak butaságokat gondolok. Nem szabad enni, mert elhízom. Nem szabad nézelődni, nem szabad reménykedni, várni, függni, szeretni. Kimutatni bármiféle érzelmeket. Őszintének lenni.
Nem szabad mosolyogni, mert nem áll jól...

Vajon mennyi fejfájáscsillapítót lehet bevenni egy nap? És mennyit kell, hogy egészen elmúljon a fejfájásom, mintha nem is lett volna? És mennnyit ahhoz, hogy az egész fejem elmúljon, csak a csonka nyak maradjon, mintha nem is lett volna? Vajon eltűnnek akkor az emlékek? Nincs fej - nincs, amiben az emlék keringhetne. De ha mégsem ott laknak az emlékek, hanem a szívben? Akkor szívgyógyszert kell szedni! De ha az sem segít? Akkor vajon ki kell vágni? Mennyit érhet egy kissé törött, de még alig használt női szív manapság a piacon...?

Ismerkedjünk...

"– Ez Colin – mondta Isis. – Colin, bemutatom magának Chloét.
Colin lenyelte nyálát. Úgy érezte, mintha a szájában égett fánktöpörnyűk kaparódznának.
– Jó napot – mondta Chloé.
– Csókolom... a... Magát Duke Ellington hangszerelte? – kérdezte Colin, aztán elszaladt, mert meg volt róla győződve, hogy butaságot beszélt."

(Boris Vian: Tajtékos napok, fordította Bajomi Lázár Endre)

A boldog nő 5 titka...(netről)

1. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, akivel megoszthatod a felelősségeket és a háztartási munkát, és hogy legyen egy jól fizető állása.
2. Fontos, hogy egy boldog férfit találj, aki imád táncolni, utazgatni és mindig megnevettet.
3. Fontos, hogy egy romantikus férfit találj, akire érzelmileg támaszkodhatsz, anélkül, hogy ő ezt kihasználná és ráadásul nem hazudik.
4. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, aki tökéletes szerető és imád veled hancúrozni.
5. Fontos, de nagyon fontos, hogy ez a 4 férfi ne ismerje egymást...

Juvenalia

A Juvenalia csütörtök este kezdődik és vasárnap estig tart. A város polgármestere péntek délben hivatalosan átadja a város kulcsait a diákoknak. Utána elszabadul a pokol. Íme egy kis ízelítő. (A felvételen ízéstelen szavak hallhatóak, az okozott károkért a szervezők felelősséget nem vállalnak.)

Buli van, az a lényeg. Háromnapos züllés. A Błonián sörsátrakat raktak ki, a színpad előtt a fűben ülnek a jónépek, mindenki idétlenkedik és boldog, koncertek vannak, szabadság. Amikor bementünk ma délután a főtérre, a kövezet tele volt üvegcserepekkel, a rendőrök cirkáltak, a fiatalok pedig buliztak, konci volt meg pörgés. Vicces volt. A turistáknak is nagyon tetszhetett: a lengyel kultúra krémjét tekinthették meg.

Ő egy kedves fiatalember az agh-ról.

Ez a város

Ez a város
egy végtelen
tragikomédia
történelmi díszlete.

Ebben a városban
közhelyeket recitáló
szereplők kóvályognak.

Ez a város,
ahol a játékhoz
mindenkinek
mosolygós maszkot
faragtak az istenek.

Ebben a városban
torz szerelmek születnek
és egymás szívébe
mártják a tőröket.

Csak sajnos
az istenek
előadás előtt
kicserélték
az ál-tőröket
igaziakra.

Kicsit porzok. Majd ha vége, kérem, söpörjön össze valaki szolidan a sarokba.

Én kis családom

Azt hittem, nem érhet meglepetés, de tévedtem. A családom egész más utakon jár, egészen más tempóban. Persze az izomláz is szép emlék, csak nem lehet lepréselni.

Gégepukkasztó 'magyar' módra - Tinódi ajánlásával

Keverjünk simára egy nagy evőkanál Erős Pistát egy evőkanál tabasco szósszal és ízlés szerint egy kanál dijoni mustárral. Mixerben rázzuk össze egy deci pirospaprika-pálinkával és két deci tiszta szesszel.
A poharak szélét előbb żubrówkába, majd őrölt fehérborsba és pirospaprikába forgatjuk, aljukra dobunk két-három tormás ízesítésű jeget, majd óvatosan rászűrjük a koktélt.
Díszítésül tűzzünk a szívószálra és a bölényfűre pepperonikarikákat, a koktél tetejét gyengéden hintsük meg durvára darált chilivel.

Vendégem, nevezzük Malvinnak, péntek reggel, ébredés előtt 5 perccel érkezett. Még egy óráig friss volt, de aztán eldőlt, ahogy azt a zsákoknak szokás, én meg elmentem órára. Vagyis csak mentem volna, mert a biciklim olyan tutira odakötöttem a korláthoz, hogy nem tudom levenni.
Délután újra találkoztam Malvinnal, ettünk ebédet, meg fagyit is, aztán otthagytam őt a városban fényképezni. Délután más ismerősökkel elmentünk a Vidámparkba, és végignéztük, amit felülnek a legvadabb körhintákra. Aztán átballagtunk 7re az Empik elé, ahol megint más ismerősökkel volt a találkozó. Elmentünk a Kazimierzbe inni. Amikor már jó volt, átsétáltunk a helyi diszkotékába táncolni. Ott összefutottunk ismerősökkel, és hajnalig mulattunk.
Másnap aludtunk. Délben besétáltunk enni a városba, és a Mały Ryneken, kilátással a színpadra ittam kávét, Malvin fagylaltot. Közben volt alkalmunk egy hegymászófiúcska glaccserszemüvegét is felpróbálni. Ez után jött a konci, ami remekül sikeredett. Tinódi és én kezdtük a táncot, a végén még külföldiek is beálltak. Este is jól sikerült a buli, bár ott már kevesebb volt a bóklászó turista.
Ma kikísérem Malvint.

Egy kis matematika

Tegnap a Kobold adott nekem 93 plakátot, neki így 40 maradt. Ebből egyet sem adtam Holle Anyónak, mert neki volt már sok, de megígérte, hogy kirakja a kollégiumokban. A Hét Törpével és Tinódival egész délután 3,829787234042553191489361702127 plakát/perc sebességgel szeltük az Óvárost és a Kazimierzt. Amikor hazaértem, már csak 46 plakátot találtam az almáriumban. Kérdés: hányszor fordult meg a fejünkben celuxtépés közben, hogy legszívesebben inkább szórólapot osztanánk?

(A végén annyira büszke voltam a teljesítményünkre, hogy megleptem magam egy csokor tulipánnal.)

Gdyniában, a tengerparton

Lengyel rögvalóság a vonaton.
(Nagyon büdös volt. De tényleg. Nem is értem, hogy éltük túl.)

Pénteken, egyhete, elvesztettem a kis zsákom. Ilyenek voltak benne: varrótű, cérna, elem, hajtű, hajgumi, biztosítótű, rágó, cukorka. És a Labellom is, sajnos.
Az eset, mit tagadjam, nagyon megviselt. Ritkán vesztek el dolgokat, és mindig nagyon bosszús vagyok, ha mégis. Persze, egy sem pótolhatatlan. A zsákocskát én varrtam. Közértben pedig mindent lehet kapni.
Ja, és ki kell cserélni a telefonom csörgését 'Hát hol a Labellóm...'- ról 'Hát hol az Alterrám...'-ra, mert most olyat használok...

'Csomagolj és gyere szépen haza, mielőtt teljesen el menne minden eszed.'

(szó szerinti idézet egy minapi beszélgetésből)

Elhatároztam, hogy minden tipikus (vagy különlegesebb) lengyel terméket kipróbálok. Kezdem a csokikkal. Majd a jogurtok és a savanyúságok következnek, végül az alkoholok és a teák. Hogy tudjam, mi jót kell hazavinni.
Mert például Erőspistát nem érdemes itt venni. Szegény lengyelek olyan kis finomlelkűek, nem bírják a csípőset. Vettünk egyszer a Nowy placon a Kazimierzben melegszendvicset 'ördög' fantázianévvel. Az eladónő bizonygatta, hogy ez a csípős, de kénytelenek voltunk őt később, máshol, titokban és halkan kinevetni. Csak attól, mert valami kicsit paprikás, az még messze nem csípős. Ma Berni megkínálta Erőspistás kenyérrel egy csoporttársát, aki elismerte, hogy az valóban erősebb, mint amit ő gondolt. Ha ha, van ez így!

Elindulsz lefelé a lejtőn: inkább kitakarítasz, mosol egyet, olyan rendet raksz, hogy csuda, még a szemetet is kiviszed, pedig nem te vagy a soros. Aztán megnézed az internet összes oldalát, minden jútúbos videót kétszer. Elolvasod a híreket. Hirtelen találsz egy honlapot, ahol kongói nyelvet lehet tanulni. Megtanulod a legkönnyebb szavakat és belépsz a Kongói Nyelvtudományi Körbe. Rájössz, hogy mégiscsak a biokémia az életed értelme, és átböngészed a jelentkezési feltételeket az egyetemekre. Mindeközben óránként szétpakolsz, eszel, elpakolsz. Megírod az életrajzodat 2134-ig, de elhatározod, hogy még folytatod. Minden éterbetévedőt letámadsz és kifaggatod, hogy mikor látogat már meg. Aztán depresszióra hivatkozva alszol 15-20 órácskát.
Én megőrülök a saját lustaságomtól, nem tudok tanulni, őszintén sajnálom. Ha most el kéne ragoznom egy igét, nagyon csúnyán néznék...

A táncterem kövezetét vastagon fedték a hullák. Én középen egy talpalatnyi vértócsában álltam és unottan lóbáltam a kardom: elfogyott a vágnivaló.
Az Erdőtündér egy asztal közepén guggolt és kielégült arccal cigarettázott, mint egy férfi szeretkezés után. Hosszan kifújta a füstöt.
- Látom, hogy gondolkozol. Mi történt?
- Nem is tudom. Elbizonytalanodtam.
- Ne, ne érezz bűntudatot. Felosztottak minket, mint valami... nem is tudom. Vad, állati vágy égett a szemükben, te is láttad. Meg akartak kaffantani. Mint az állatok.
- Igen tudom. Az a szőke majdnem megfogta a mellemet is.
- És az a ronda, emlékszel...?
- Mind ronda...
- Amelyik úgy rám mászott...
- Mind rád mászott, amelyik nem rám...
- Tudod, amelyik aztán úgy kapálózott, mint egy felfordított bogár...
A kedves emléket felidézve kuncogtam egy rövidet.
- Na ja. Persze... legalább a szépjét megmenthettük volna.
Egy kisebb kupacra mutatott a kijárat mellett.
- Ott vannak. Hazavisszük őket.
Közben elindultam körben a teremben. Farzsebekből kikandikáló pénztárcák után kutatott sasszemem.
- És a lányokat se sajnáld - elnyomta a cigit.
- Nem, azokat semmiképpen.
- Akik így öltözködnek... komolyan, még adják a lovat a pasik alá.
Maximálisan egyetértettem. Megszámoltam a pénzt. A bűz kezdett elviselhetetlenné válni.
- Mennyi az idő? Nem vagy éhes?
- Olyan egy körül lehet.
- Ó, fiatal még az idő. Gyere. Én már egész megéheztem ennyi hús láttán!
- Oké, mehetünk.
Lassan kászálódott össze. Kerestem egy szemeteszsákot. Körbeálltuk a halmot.
- Helyben fogyasztod vagy elvitelre lesz?
Nagyot kacagtunk.
- Elvitelre lesz, köszönöm.
- Ezt a fél kart is...?
- Ja, azt nem. - Nevetett. - Véletlenül kerülhetett ide...
- Na, csak azért. Annyira nem szép. Esetleg a kisujja.
- Mutasd. Hm, nem rossz. Akkor legyen csak a kisujja.
Bepakoltunk.
- Evés után megiszunk egy teát a Kazimierzben? Jól esne valami kis nyugalom.
- Persze.
Felmásztunk a lépcsőn, ki a levegőre. Lent már egészen elfogyott.

'You can run on for a long time

Run on for a long time

Run on for a long time

Sooner or later God'll cut you down

Sooner or later God'll cut you down'

(Johnny Cash)

Péntek lévén, megmosod a hajad és felöltözöl. Lefelé menet felszeded a barátnődet. Kisétáltok a villamosmegállóba, és bementek a főtérre. Vesztek egy kebabot meg egy mekmenüt, a parkban eszitek meg. Utána elmentek a külvárosba bulizni. Csakhogy ott még nincs buli. Vesztek egy üveg alkoholt meg egy üveg gyümölcslevet, kiültök a folyópartra. Megisszátok. Megismerkedtek ilyen arcokkal, akik elkísérnek benneteket a diszkóba.
A diszkóban jó a hangulat. Levetkőzök. A hangulat még jobb lesz. A lépcsőn felmenet három fiúnak is a fenekébe harapsz. Aztán mindenkihez odamész, hogy megfoghassa a derekadat. Táncoltok a barátnőddel. Összefogdossátok egymást. Felkérnek titeket. Táncoltok másokkal. Összefogdosnak titeket. Kimész a mosdóba, két fiút ott erőszakolsz meg, a ruhatárost egy farmer- és egy bőrkabát között. Amikor megadod a számod, csak minden második telefont adsz vissza. Egy fiúval a kanapén, eggyel a pulton hemperegsz végig.
Végre meglátsz egy szimpatikus fiút. Odamész hozzá. Erre a barátja beközli, hogy a fiú az övé. Bánatodat egy csapat brazil turistával elégíted ki. Táncolsz még néhány emberrel a rúdnál.
Hajnalban hazaindultok a barátnőddel. A leglelkesebb fiúk hazáig kísérnek. Az utcasarkon leütitek és kifosztjátok őket. Élményekkel megrakodva térsz vissza a kollégiumba.

Tükröm a szemed

Tükröm a szemed: barna, zöld, kék.
Benne a végtelen mélység,
a felszínem hullámzom én.

Ha fáj reggel az ébredés,
mosolyod simítja ki arcom,
hangod messzire elkísér,
ölelésed, csókod melegét
mindenhova elviszem
s egész nap sugárzom.

De ez mind semmit sem ér:
amint becsuknád szemed,
újra szertefoszlanék.

Amikor a lengyel jóbanrosszban sorozatban láttam, azt mondtam magamnak: ne félj, ez csak egy film és valójában nem vágják le a lábát.
Amikor elhúzott mellettem biciklivel a Błonián, fiatal volt, nevetett, viccelődött a haverjával, jobb lábán fel volt tűrve a farmer, láttam a világokat átkötő fekete fémcsövet térde és cipője között. Úgy éreztem, hozzá képest senki vagyok.

'A jó kávé olyan fekete, mint az éjszaka, olyan forró, mint a pokol, és olyan édes, mint egy csók...' - ezt a végtelen életbölcsességet Pan Spyt mondta a minap, aki leginkább Lacibácsira hasonlít a rokonságból: alacsony, ráncos-mosolygós, kalapban meg cigivel viszont inkább a mindenkori főfelügyelőt idézi. Nem tudom, Pan Kowalewskit milyen érzelmek fűzik a kávéhoz, de ő inkább ilyen Gyulus, vagy Kálmánka lehetne, egy nagyranőtt tízéves, arcáról végtelen szeretet és egyszerűség sugárzik, érti a tréfát. Pani Kinga ősszel nagyon megdícsérte a magyar presszókávét, azóta is büszke vagyok a magyar kávéfőzőkre. Ő az az igazi Annusnéni, vagy Katinéni, mindig elegáns és stílusos, táskájában pedig a tankönyvek szókincsének minden illusztrációja megbújik.
Nem tudod őket nem imádni.

Van egy hely a Kazimierzben... ....ahol így nézek ki két korty kapucsínó között...

(A képért köszönet az illetékesnek!)

Kéne venni egy csengőt. Olyan kínos mindig azt kiabálni: '...áááááááá... félre az útból, nem tudok megállni, vigyázaaaat....!'

Ma Másodikjánospál életrajzát vettük 1957-ig, mindenki kapott egy fénymásolatot a saját kézzel írt cv-ről. A tanárnéni ismerte és nagy rajongója a volt pápának, anno járt hozzá misére, sőt, voltak közös tanáraik is az egyetemről. A bácsi három éve ilyenkor halt meg, azért is esett ma olyan szomorú eső Krakkóban.

Nem lennék szomorú, ha esténként a Błonia mellett kéne hazatekernem, görkorisok, kocogók és kutysétáltatók között, langyos menetszélben, miközben a hajam és a szoknyám romantikus lobogást végez a kanyarok ütemére.

Vége a kerítéshez rohangálásnak, a nyáladzásnak a nyakba, ahogy a kliens lehajol a földre, kölönböző tárgyak megcsócsálásának, különös tekintettel és alapossággal az újság- és reklámpapírpkra...
Lehet, hogy kevésbé kéne beleélnem magam a dolgokba...
...
Szeretlek Kara!!!

Pálma-vasárnap. Bonyolult.

bezruch światło
się zatrzymało
między dwoma brudnymi
szybami oknami
i na rogu gryzie
mały świetlik
wytrymale

Közlekedés

A lehetőségek száma végtelen. Krakkó éghajlata, önkormányzata és úthálózatainak infrastruktúrája egyaránt lehetővé teszi a változatos közlekedést a városban.
Lehet közlekedni például gyalog. Mindenkinek ajánlom. Egészséges, egész napra garantálja a jó közérzetet, bővelkedik a látnivalókban. Kiválóan alkalmas eszköz például a szép lányok hazakísérésére.
Görkorcsolya. Kevésbé ajánlott, mivel a legtöbb utca macskaköves vagy járólapos. Bár a Błonia mellett egész jó, mert az aszfaltos. Meg a főutakon. Csak az extrém sportok kedvelőinek.
Bicikli. Gyors, olcsó, alkalmasint életveszélyes, de mindig romantikus megjelenést biztosít (a menetszél fújja az ember haját meg szoknyáját), főleg a már említett kockaköveken zötyögve.
Autóbusz. Én nem használom, mert a lengyel autósok katasztrofálisak, még fiatal vagyok ehhez. De biztos jó. Najó, éjszaka néha használom. Egyébként sok buszt látni, mert sokféle vonal van, és nem azért, mert sűrűn járnak, senki ne ijedjen meg. Az éjszakai a 600-astól van számozva, és mindig oldott a légkör.
Villamos. A legjobb. Kötött pályán és kötött, nagyjából betartott menetrenddel a legmegbízhatóbb. Kellemes utazóközönség, ismerkedési lehetőség, jó hangulat. És mivel a lengyelek szeretik a kicsinyítő képzőt, előfordulhatnak a következő mondatok: 'Te is a nyolcaskával jársz a suliba?' vagy 'Elnézést, elment már a tizenkilenceske?' vagy 'Nem tudja véletlenül, a hatoska vagy a ketteske megy Bronowice felé?'. (De ezt a buszra nem használják, ezért a 'A százhetvenhármaska megáll a Nemzeti múzeumnál?' mondat bár nyelvtanilag jó, értelme nincs.)
Figyelem! A villamos és az autóbusz előre meghatározott útvonalon jár, csak a kijelölt megállóhelyeken áll meg, egy esettől eltekintve a Óváros területén kívül, és csak kezelt jeggyel vagy érvényes bérlettel vehető igénybe. A diákjegyet csak az érvényes lengyel diákigazolvánnyal rendelkezők használhatják indokoltan (ha jól emlékszem, mással, mint pl. nemzetközi diák, nem). A jegyek hátoldalán négy nyelven (lengyel, orosz, német, angol) van feltüntetve, hogy felszállás esetén azonnal érvényesíteni kell, különben a biztonságiőrökből ellenőrré átképzett szekrények csúnyán leszállítanak. (Egyébként jegy vásárolható a megállókban és villamosokon elhelyezett automatákból, a vezetőtől, minden újságosnál és trafikban.)

De ha olyan okosak vagyunk, akkor miért beszélünk butaságokat?
Ha jót akarunk, akkor miért csinálunk rosszat?
Ha szeretjük egymást, akkor miért rúgunk egymásba?
Miért hazudunk magunknak?
És ha már a kérdéseknél tartunk: MIÉRT IGEN ÉS MIÉRT NEM?

Nos, feleim, az élet mindig tartogat néhány izgalmas kérdést, amit feltehetünk magunknak, amíg várjuk, hogy a Nyolcaska beforduljon a sarkon.

Vannak, akik fizetés nélkül távoznak a Vendéglőből...

Vasárnap, 9. március

Felébredtünk. Az idő szépnek ígérkezett. A zsázsának egészen retek íze volt. Mivel szép volt az idő és kellemes a madárcsicsergés, elmentünk hát szavazni: Hófehérke, a Hét Törpe, meg Én. A szavazás igazán meghatóra sikeredett. Lágy zene szólt, az alkalmazottak kedvesek voltak, egészen elérzékenyültem, amikor bedobtam a borítékba tett lepecsételt borítékot. A tér közben megtelt turistákkal. Meg utcazenészekkel. Meg külföldiekkel. Meg virágárusokkal. Meg mindenkivel. Kijött a tévé. A gyerekek népviseletben felvonultak. Eszembe jutott az a mese, amikor Micimackó és Füles elindultak megkeresni a Bar Mlecznyt a Grodzkán.

Serce

Krakkó, ez a csodaszép város tele van lengyelekkel, ám arányuk a tavasz közeledtével egyre csökken. Az iskola ablakából jól látható, amint újabb turistabuszok érkeznek a Wawel alá (ez a helyi vár), és kultúraéhes turisták tucatjait köpik ki az utcakőre. A legolcsóbb kajládákban hosszabbodnak a sorok, és az utcákat ellepik a tanácstalan útikönyvek, amelyek gyógyszertárat, múzeumot, főteret, szobrot, templomot, parkot, várat, sörözőt, képeslapboltot, éttermet, postát, meg még sok érdekes és ritka dolgot keresnek. Pl. egy magyar-szlovák koprodukciós szappantartót is, zsázsával.

Valóságsó

Tegnap délután egy zacskó zsázsa költözött a házba. A szervezők vizes vattába rakták őket. A kérdés, ki fog először teljesen kifejlődni? A nyertest a lakók elsőként eszik meg! Így nézett ki a szappantartó este.

A magányos vízimajom egyik legfőbb tápláléka az éterbenbóklászó snidling, amely szép időben kis kék virágokat hajt. Igény szerint.

Kisszótár

ferencjóska - surdut
ferenc-rendi - franciszkański
férfi - mężczyzna
férfiág - linia męska
férfias - męski
férfiasodik - mężnieć
férfiasság - mężkość
férfitalan - niemęski
férfitalanít - kastować
férfiatlanság - brak męskości
férfibolond - lubieżna
férfibüszkeség - duma męska
férficseléd - służący
férfidivatcikk - artykul mody męskiej
férfiéhség - lubieżność
férfierő - siła męska
férfigyűlölet - nienawiść do mężczyzn
férfihűség - męska wierność
férfiing - męska koszula
férfikar - chór męski
férfikerülő - unikający mężczyzn
férfikor - wiek męski
férfilakosság - ludność męska
férfimorál - męska moralność
férfimulatság - męska zabawa
férfinem - rodzaj męski
férfinév - imię męski
férfiöltöny - ubranie męskie
férfipáros - gra podwójna mężczyzn
férfirokon - męski krewny
férfisarj - potomek męski
férfiszokás - męski zwyczaj
férfitársaság - męskie towarżystwo
férfiutód - męski potomek
férgecske - robaczek
férges - robaczywny

(Forrás: Magyar-lengyel szótár, szerk. Jan REYCHMAN, Wiedza Powsyechna, Warszawa, 1980, p. 372.)

Önmagunk visszacsempészése

Már nagyon közel jártunk a határhoz.
- És nem lesz baj? - tördelte aggódva a hangját, mert a keze szatyrokkal volt tele.
- Ne aggódj. A birka szervezete erős. Sokmindent kibír.
- De a hegyek?
- A birka alapvetően hegyi állat. De mielőtt elloptam volna őket, még meg is kérdeztem, hogy van-e valami ellenvetésük a hegyekkel kapcsolatban.
- És?
- Az egyikük kifejezetten örült. Azt mondta, hogy ez egyfajta kiugrási lehetőség neki.
- Aha.
A pillanatra beállt csöndben jól lehetett hallani tevehólyag-bakancsának csikordulását a kavicsos ösvényen. Figyelmeztettem, hogy ne ezt vegye fel, mert hangos lesz, de nem hallgatott rám. A csönd most mindennél fontosabb. A birkák így is elég hangosak voltak, és a hegyek minden hangot visszavertek. Teljes diszkrécióra volt szükség, amit a birkák birkaságukból kifolyólag amúgyis csak nehezen tudtak teljesíteni.
Kúsztunk fel az ösvényen, magunk előtt terelgettük a birkákat, 3 hónapi hideg élelemmel és ruhával megrakottan.
- És ha beértünk Krakkóba...
- Pszt!
Hasravágódtunk, magunk alá szorítva a birkákat. Füleltünk.
- Remélem, nem a határőrök - súgta. Jobbhíján egy kiálló birkalábat tömtem a szájába, nehogy a fecsegésével eláruljon bennünket.
A léptek egyre közeledtek, de nem gyorsultak, amiből arra a következtetésre jutottam, hogy a léptekhez tartozó láb pontosan tudja, hogy nem tudunk elszaladni, és hogy mozdulatlanul fogjuk őt bevárni rejtekhelyünkön.
Bár a láb jól látta a helyzetet, az agy mégsem annyira, mert a léptek elkanyarodtak, és bő 15 és fél perc után teljesen elhallgattak, mint akiket örökre levágtak.
- Menjünk - leheltem. Kivettem a birkalábat a szájából, és feltápászkodtam.
- Busszal kellett volna jönnünk, mondtam...
- Ne kezdd megint. Szerinted akkor hányan láttak volna meg?
- Sokkal kényelmesebb lett volna...
- És hova tetted volna a birkákat?
- A busz után kötöttem volna...
Az egyik birka tiltakozásul felröfögött.
- Okos ötlet...
A sötétben majdnem felbuktunk két csupasz alsó lábszárban, amik keresztben feküdtek az ösvényen. Turisták, fintorogtunk magunkban - egyikünk sem szerette soha a céltalan és egészséges dolgokat.
Felérve a hegygerincre kifújtuk magunkat. Lábunk előtt levert Kis-Lengyelország minden fényével, vagyis most pont eggyel sem, mert éjjel 2 volt, és ilyenkor nincs világítás a lengyel városokban. Ültünk és bámultunk bele a derengő semmibe.
- Szép - suttogta elérzékenyülve - de legközelebb szívesen jönnék máshogy - tette hozzá.
- Például mivel?
- A struccfarmon szezonvégi leárazás lesz a következő hónapban...
- Hm, meg lehet próbálni.
Lassan ereszkedtünk le a hegyoldalon, különösen vigyázva arra a birkára, aminek hátára a tankönyveinket kötöztük.

Már inkább nem beszélek semmilyen nyelven sem. Ha beszéltem volna valaha is valamilyen más nyelven, hát azt is letagadnám. Én ezt nem bírom idegekkel. Összerakom a legigazabb mondatokat és a legrosszabb akcentussal mondom el. 'Sajnálom, de nagyon csúnya vagy. Ilyen ronda fiúkkal nem beszélgetek.' Vagy. 'Kérlek állj távolabb, mert nagyon büdös vagy.' Vagy az ellenkezője. 'Szép vagy, de tudod, hogy ez kevés.' Vagy a legtöbször ismételt, unalomig. 'Bocs, de már van barátom.' Félrelököm a kezeket. Akkor sem értik meg.

Így összekeverednek a dolgok, kuszán, tejszín és kávé, csak azokra a megszokott dolgokra emlékszel, amiket egész nap csinálsz, kevergetsz valamit egy csésze alján, talán a cukrot, mert úgy emlékszel, hogy sok cukorral szereted, bármi is legyen az az asztalon, rutinból nevetsz és gesztikulálsz, közönséges vagy, de szép és kedves, magadénak érzed a várost, úgy mutatod be, mintha mindig is ott laktál volna, pedig nem tudod magad sem, hogy hol vagy, válogatsz a szavak, nyelvek, arcok között, hogy egy pillanatnyi csendben oda-vissza fordíthass tökéletesen hétköznapi mondatokat néhány tökéletesen különleges ember között, akik aztán szavak nélkül is képesek összehozni egy háromfelvonásos romantikus drámát, és lejátszák nélküled, miközben te lassan hazaballagsz, mert folyton mész, fogynak az utcakövek, a lábadban érzed minden méterét az útnak, amit magad mögött hagytál, de már homályos, hogy ezek a kövek melyik városban voltak, hogy megbotlottál-e, felsegítettek-e, de lehet, hogy ezek a kövek nem az utcán, hanem a házfalakon voltak, a templomtornyon, és ott sétáltál fel, hogy fentről még néhány képet készíthess az albumodba, megmutatod majd otthon, hogy forog a világ, amikor a szélkakas vasa áll ki a hasadból, fúj az északi szél, és te tehetetlenül szédülsz az ágyadba, véresre kaparod a kezed éjjel, azokkal kapaszkodsz az álmaidba, amikben kevergetsz valamit egy csésze alján, talán a cukrot...

Ülök a gép előtt, már nem is tudom, miért, éjjel fél kettő, de ugye mikor üljön itt az ember, ha nem akkor, amikor a legjobban zavarja a szobatársát kisvideók meghallgatásával és hangos müzlirágcsálással, amit előtte egy fém kistányérban jó megkavart!

Mi történt? Játék! A megadott igék segítségével alkossa meg az igaz történetet! A helyes megfejtők között krakkói képeslapokat sorsolunk ki!

elfáradtam-ittam-aggódtam-beszéltem-gondolkodtam-beszéltem-vágtam-ragasztottam-beszéltem-öltöztem-néztem-siettem-gyalogoltam-vigyáztam-beszéltem-hallgattam-bementem-lementem-leültem-izgultam-beszéltem-figyeltem-beszéltem-néztem-gondolkodtam-segítettem-aggódtam-telefonáltam-beszéltem-aggódtam-leültem-vártam-kerestem-beszéltem-ettem-fizettem-ittam-leültem-néztem-nevettem-tapsoltam-néztem-tapsoltam-gratuláltam-beszéltem-nevettem-magyarázkodtam-beszéltem-éreztem-ittam-beszéltem-táncoltam-beszéltem-határoztam-szerveztem-ittam-táncoltam-búcsúztam-felmentem-kimentem-átvágtam-bementem-válogattam-fizettem-ittam-végigmentem-bementem-vetkőztem-táncoltam-beszéltem-táncoltam-fájtam-kapaszkodtam-táncoltam-kerestem-aggódtam-táncoltam-nevettem-táncoltam-beszéltem-válaszoltam-magyarázkodtam-táncoltam-öleltem-éreztem-táncoltam-elfáradtam-ültem-kérleltem-beszéltem-bíztattam-öltöztem-kimentem-beszéltem-sétáltam-beszéltem-sétáltam-felmentem-vetkőztem-feküdtem-aludtam

Magyar Buli 3.

Előzmények:
Magyar Buli 1
Hőseink találkoznak az esti órákban a Teatr Bagatela előtt. Fontos, hogy sokan legyünk, hogy mindenki eljöjjön. Berni megismerkedik Jankával és Angélával. Ez fontos. Veres Tamás, akinek magyar szakos a barátnője, felajánlja manzárdlakásukat a következő bulira.
Magyar Buli 2
Bernivel megyünk a már felajánlott manzárdlakásba. Kevesen vannak, és a társaság folyamatosan cserélődik, de mindig vannak új arcok. A buli végén együtt megyünk haza a többi Piastossal. Zsigmondot kétfelől fogjuk Bernivel. A fiú útközben bevallja, hogy szerinte isten túl diszkrét, és a szobámig kísér, miközben beavat az előző párkapcsolataiba és érveket hoz fel a közös jövőnk mellett. Kedvesen elküldöm a jó búsba.

Magyar Buli 3
Szintén a manzárdszobában volt, Tamáséknál. Testületileg érkeztünk a Piastból, öten lányok, és miközben vártuk, hogy Tamás ajtót nyisson nekünk, öt-hat lengyel fiú akart megismerkedni velünk, olyan lengyelesen, "sziasztok lányok de szépek vagytok nem akartok velünk egy jót (censored)". Azt válaszoltuk, hogy nem. Aztán szerencsére Tamás elzavarta őket. A buli jó volt, most nem volt cserélőés, viszont sosemlátott és régenlátott arcból sok volt. Elvittem a Mately-féle pálinkát, hátha jó lesz még. Jó volt, a többiek tiszteletüket küldik neki. Volt még egy üveg żubrówka, némi sör, megszámolhatatlan üveg bor. A buli tetőpontján újabb dolgok törtek el a lakásban, úgyhogy a házigazda kedvesen felajánlotta, hogy húzzunk el gyorsan egy másik helyre bulizni. Berni elment találkozni Borival a Kitch nevű szabadszellemű szórakozóhelyre, és elvileg a többiek is odamentek. Mi Ritával és egy kedves testvérpárral indultunk hozzájuk hazafelé, csak aztán végül egy csésze teára sem akaródzott felmenni a lakásukra, úgyhogy ottagytuk őket az utcasarkon, és elindultunk befelé a városba. A Mały Ryneken kiszűrődö Abba-muzsikára lettünk figyelmesek. Benéztünk: egy baráti tárasaság ugrált csak. Eszembe jutott, hogy megmutatom neki a Tower Pub-ot, amely a neve ellenére egy keményrockos pincehelység a Grodzka elején. Nem volt nagy zúzás, mint mindig, ott is hagytuk gyorsan. El akartunk menni haza, csak aztán valahogy betévedtünk egy másik buliba a Rynek sarkán, ahol olyan jó zenéket nyomtak, hogy fél 4ig ugráltunk rá. (Jó zene, amiket nem hallottam más helyeken, pl. ymca, equador, la isla bonita by madonna, lambada, ja, és semmi technós feldolgozás, semmi keverés-kavarás.) Rita nagyon jó táncos, ez már korábban kiderült. Minden katolikus nevelés ellenére vagány kis csaj. Ha jót akarok táncolni, akkor először az ő számát kell beütni. És további áradozások, ezt most nem írom le. Lényeg, hogy voltak ott vicces fiúk és lányok, helyiek és külföldiek, mi pedig jó elszórakoztunk rajtunk, meg persze magunkon is. Négyre értünk haza és két órája keltem.

Ma lesz ilyen Maszkabál a sulival. Hétfőn meg a vizsgák. Hamisíthatatlan lengyel szervezés!

Milyen színű a boldogság?
Csupa fény és tisztaság,
de az vajon fehér?
Melyek azok a szavak,
amik a boldogságnak
formát adnak?

A mélabú egyszerűbb eset:
éjjel jön, kicsit közhelyes,
gyertyalángot kerget
és füstöt bűvöl
szüntelen.
Vagy a kihalt utcákat rója.
Szótlanul hagyja,
hogy kezet csókoljanak neki
a habzó felhők
fekete könnyei.

- Jónapot.
- Jónapot. Nagyon fáj a hasam.
- Kérem, azonnal. Útlevelet, személyi igazolványt, egészségügyi kártyát, oltási igazolványt, jogosítványt, tartózkodási engedélyt kérem bemutatni.
- Bocsánat, nincs jogosítványom.
- Akkor anyakönyvi kivonatot és bkv-bérletet is legyen kedves.
- Tessék.
- Köszönöm. Apja keresztneve?
- Ferenc.
- Az nem jó, nem tudom leírni.
- Akkor legyen mondjuk Péter.
- Abban meg ékezet van.
- Hát akkor... Władysław?
- Jó, legyen az. Testvérei vannak?
- Igen, egy öcsém van.
- Szeme színe?
- Barna.
- És biztos, hogy az öccse?
- Azt hiszem, igen.
- Na ne viccelődjünk. Most igen vagy nem?
- Igen, igen. Nagyapámtól örökölte.
- Jó. Mióta él Magyarországon?
- Kicsit több, mint huszonegy éve. De most néhény hónapot Krakkóban töltök.
- Aha. Vagyis nem őslakos.
- Hát ahogy vesszük.
- Itt egy mérőszalag, kérem mérje meg a két kisujja közötti maximális fesztávot.
- Egy méter negyven. Maradhat?
- Igen, jó lesz, így elfogadom. És mivel foglalkozik itt Krakkóban?
- Tanulok és dolgozom.
- Hol és mit tanul? Kérem a tanulói jogviszonyt igazoló papírt.
- Kérem. Lengyel nyelvet tanulok a Jagelló Egyetemen, ösztöndíjjal.
- És mit dolgozik?
- Hát többfélét is...
- Kérem a munkaszerződéseket. Folytassa.
- Egyrészt egy amerikai titkosszolgálatnál vagyok hírszerző, másrészt az Ukrán Maffiózók Világszövetségének vagyok a területi biztosa.
- És ez?
- Ja igen. Egy észt alkoholcsepészettel foglalkozó cég külső munkatársaként is dolgozom, de azt csak félállásban.
- Ösztöndíjkiegészítés?
- Valami olyasmi.
- Értem. Balra a kettes ajtónál kell bemenni.
- Köszönöm. Viszontlátásra.
- Viszontlátásra.

...

- Jónapot. Mi a panasza?
- Jónapot, doktor úr. Nagyon fáj a hasam.
- Jó. Menjen haza és diétázzon. Esetleg vegyen be valamilyen gyógyszert is.
- Rendben, köszönöm.
- Kérem. Jobbulást. Viszontlátásra.
- Viszontlátásra.

Sehol

Fáj a hasam, zsibbad a karom, ülök az ágyban, Kamila sehol, inni kellene, enni kellene, de tegnap dél óta csak egy kis kekszet ettem, persze az finom volt, dehát reatíve kevés, de én nem tudok többet enni, és inni kellene, de az meg messze van, fel kéne kelni, de az meg bizonytalan, persze most minden bizonytalan, de úgyis túl fogom élni, nem ez a vég, mert akkor mi lenne: 'meghalt hasgörcsben egy szép péntek délelőtt a kollégiumi szobájában', hát ez így teljesen értelmetlen, különben is sok a felhő, és valami fucsok esik az égből, üresek a chat-szobák, most kinek panaszkodjam ki magam, meg inni is kellene, de hol van már Kamila, miért nem jön, miért nem jön már valaki, hogy ne legyek egyedül, mert együtt mindig könnyebb, de itt nincs senki, csak ez a betegség, ami lehet, hogy influenza, de azzal meg nem tudok mit kezdeni, én erre alkalmatlan vagyok, nem tudok rendesen beteg lenni, főleg így egyedül, hol vannak az egészségesnek nevezett emberek, akik sgítenek, hogy ne csak az üres képernyőt bámuljam, meg ez a némaság, meg ez a fájdalom, de mégis miért fáj, nem érdemlem meg, amúgy is van egy csomó bajom, annyira egyedül vagyok, de nem kell aggódni, ezt is túlélem, mint mindig mindent, erős vagyok, erős vagyok, erős vagyok, erős vagyok...

'2007 remek volt. Ennél már csak a 2006 volt jobb.De az már elmúlt. Jónak ígérkezik az idei év is. Lesz tavasz, meg nyár, meg ősz, meg tél is. Lesz majd napsütés, szél, hideg, meleg. Lesznek koncertek, lesz utazás, lesz még több utazás. Lesz sör, meg "kóser" szilva. Talán vodka is. Bár az veszélyes. Azt mondják.... Ritkán próbálom. Lesz meló, lesz szabadság. Lesz boldogság, öröm, fűszerként egy kis mélabú is. Lesz Hold, meg erdő, meg rókakoma az erdőből, meg madarak. Tuti, hogy lesz Másnap is. Ajaj! Nem baj! Lesznek filmek, könyvek. A sört mondtam már?'

Hétfő, ami sokunknak kedves napja

Már az estéje is kacifántos volt, reggel sem számított hát semmi jóra. Testszaga harmad, borostája negyednapos is lehetett, kedve azonban igencsak másnapos volt az átmulatott hétvége után. Káosz - az első és az utolsó szó volt, ami eszébe jutott egész reggel. Olyan 11 körül (soha nem tudjuk meg, miért és hogyan) ezt az agytekervényeiben keringő szót felváltotta egy másik: tejeskávé. Ne kérdezzünk, honnan volt hűtője, teje, rezsója, kislábosa, tüze, kávéfőzője, őrölt kávéja, bögréi és kiskanala, csak higgyük el, hogy volt, és hogy ezekkel az eszközökkel elindult a tejeskávé készítésének (tej)útján.
Hideg volt. (Mindig az volt, kb. -270 fok, bár az utóbbi napokban jelentősen enyhült az idő.) Fázott a lába. De hol lehet a papucsa? Mindegy is, majd megkeresi, amíg melegszik a tej.
Felrakta a kávéfőzőt, a már említett kislábosban a tejet, aztán eszébe jutott, hogy milyen jó lenne egy kis tejhab a tetejére, amit meg lehetne szórni kakaóval (ez egy kicsit öncélú gondolat volt, ugyanis imádott szórni). Hova is tette a habosítót? Aha, megvan. Egy száraz zsömle mellől kacsingatott. Meg fel akart venni egy papucsot is, vagy mi.
Kissé kótyagosan, de nagyon lelkesen habozta egy bögrében a tejet (de ettől még nem lett papucsa).
Közben megfőtt a kávé. A rezsóhoz lépett, hogy leállítsa, kezében a tejhabos bögrével. Hirtelen egy hatalmasat tüsszentett, agyán még egyszer utoljára átsuhant a 'papucs' szó, majd sebtiben távozott orrán és száján át, egyenesen a habos bögrébe. A hab szanaszét fröccsent, mindenhol apró fehér habpöttyök dudorodtak.
Tétován nézett körül. Arra eszmélt, hogy kifutott a tej.

Krakkóban hétfőn sűrű, tejfehér köd volt. Az utca túloldalára alig lehetett átlátni. A megkérdezett emberek szerint hideg volt aznap, és fel kell venni egy papucsot.

Vasárnap reggel, sokadik nap

Éjszaka nagy vihar volt. A szél szenvedélyesen fújt, és egy kis langyos eső is esett. A Park Jordana-ban egy törékeny fűz és egy jó kiállású tölgy egymás felé hajlongtak. Néha össze-összeakadt a lombjuk. Az égzengés minden reccsenést elnyomott az éjszakában.
Reggel a parkőr találta meg őket. Egymás mellett feküdtek a harmatos fűben, körülöttük törött ágak és hullott levelek hevertek.

Kisvirágok

Kezdetben nem volt semmi az ablakpárkányon. Aztán elmentem az Ikeába, és lett egy kicsi fű és egy kicsi páfrány. És láttam hogy ez jó, kivéve, hogy sokat kell öntözni őket. Nem is valami életvidámak. A füvecske egyenesen haldoklik. A páfrány még kapaszkodik a reménybe, és az őserdőkről álmodik.

Néhány héttel később már nem bírtam tovább, vettem egy egész primulát. Sárgát, zöld levelekkel és zöld csomagolópapírral. Hát az valami éhezkórász. Fél liter víz naponta. Egy cseppel sem kevesebb. Igazi lengyel, jegyezte meg Kamila, egész nap 'vizecskét' iszik. (1)

(1) A 'wódka' lengyel szó, egy alkoholfajta neve. Valószínűleg a 'woda', vagyis 'víz' szónak kicsinyítőképzővel ellátott alakja, amely képző mára megszilárdult.

Amíg volt saját pulzusom

Amíg volt saját pulzusom,
nem figyeltem, csak magamra,
éltem, ahogy én akartam
és énekeltem fennhangon
magamnak saját dallamom.

most szíved billentyűinek
vad játékát hallgatom
és minden apró ütést
jól szívembe vések
hogy lejátszhassam
később újra meg újra
amikor csak akarom
amikor már te sem vagy
és én is visszautaztam
a zordon Kárpátokon túlra
és amikor akarok
érezni valami
őszinte és igazi
boldogságot

Szalma

Kövecses bácsi azt írja, hogy nincs szükség a metaforákra, mert a komunikáció anélkül is remekül működik. Szegény bácsi. Szerintem a legtöbb esetben a metaforák csak tovább nehezítik a kommunikációt és a megértést. Gondoljunk csak a kortárs költőkre és a hiperalternatív-überkreatív egyéniségekre!

Az élet egy utazás, a szerelem egy utazás, az emberi test egy tartály. Próbálta már valaki az emberi érzéseket kétfejű lóként elképzelni? És szegény madárijesztő az Ózból? Ő hogy tudná a dühét forró folyadékként elképzelni, amikor szalmából van a feje? És mégis olyan nyelvet használ, amelyben ez a metafora köznapi fordulatnak tekinthető. Hát nem igazságtalan a világ?

Szombat, negyedik ébrenlét

Napközben meleg volt (ez továbbra is azt jelenti itt, hogy nem sokkal 0 fok fölött volt a hőmérséklet). És csönd is volt. Elgémberdve kuporogtunk a könyveink között, azt hiszem, kicsit még szenvedtünk is. Én néha kinéztem az ablakon, Kamila gépe pedig néha vidáman felpittyegett, jelezve, hogy még nem szűnt meg az érdeklődés iránta.

Az éjszaka meleg volt és csönd. Nyitott ablakkal aludtunk, hőség miatt, +5 fok is lehetett. Akkora volt a csönd, hogy hallani lehetett, ahogy egy utcával arrébb megkordul egy kis hangya gyomra. Fél kettő körül járhatott, ő magányosan bólkászott a házak között. Valami harapnivaló után nézett, mert már nagyon éhes volt. A gyomorkordulás nem érte váratlanul, tudta, hogy egyszer be fogkövetkezni, ez a természet rendje - ilyesmivel nyugtatta magát. Saját gyomorkordulásának visszhangjától azonban nagyon megijedt, az már hangos volt. Gyorsan bemenekült egy eldobott joghurtospohárba. Ott reszketett reggelig, elő sem mert bújni, csak a joghurtot csipegette.

Második nap, péntek

Ma egész éber voltam. Közben rájöttem, hogy tegnap este órán voltam, és azelőtt délután tanultam olyan szorgalmasan, de ez az élet lefolyásának szempontjából végülis mindegy. Ma péntek, nem történt semmi, kivéve, hogy a Babcia Malinában táplálkoztunk Rékával meg Ritával az órák után.

Szóval tegnap délután még bementem az extra órákra. Az elsőn a krakkói újságokról volt szó. Kicsit beszundítottam, de ebben a korban ezen már nem kell csodálkozni. A második órán a lengyel esküvő volt a téma. A legnagyobb tanulság: még véletlenül se menjen senki hozzá hagyománytisztelő lengyelhez. Nagyon meg fogja bánni. Az óra mindenesetre jó volt, de csak ezért, mert egy zabálnivaló bácsi tartja. És a menyasszonyt három üveg wodkáért adták el!! Ilyen potom áron én is elkeltem volna. Jaj, nagyon ijesztő volt. De biztos nem ittunk előtte elég wodkát - mert tulajdonképpen egy kortyot sem ittunk, de sokat kellett volna, hogy mi is olyan vidámak legyünk, mint a vendégek.

Már sötét volt, mikor vége lett az esküvőzésnek. Egyedül ballagtam haza, és közben azon filóztam, hogy de jó, hogy még nem mentem hozzá senkihez. És azt hiszem, ezután sem nagyon fogok.

A Płantyn akkora volt a forróság a romantikus atmoszférától, hogy megolvadt a lámpákban a fény. A tündérek fogták fel a kötényükben, ami kicsurrant, és széthordták a városban.

Első nap az iskolában

Jó volt az első nap. Vagyis inkább nem volt rossz.

Kamilával (szlovák szobatársnő) együtt mentünk be reggel. Nem volt túl hideg, de az út mindenütt jeges volt. Ez fagyos hangulat a Błonia mellett volt nagyon érdekes. A két sávos út mellett van ugyanis egy nagyon széles járda, azon szoktunk menni, jobbra meg a nagy zöld rét. Ma reggel az egészet tükörsima jég fedte, és valami csudás volt azon végig csúszkálni-szerencsétlenkedni-nevetni azt a 300 métert a keresztutcáig. Jó, bevallom, én az első lépésnél akkkorát estem, hogy azon a szakaszon nem csak a jég, de még az aszfalt is berepedt. De az ilyen élményekkel nem dicsekszünk.

Hogy ettől merültem-e ki, vagy csak az általános unalom vett-e rajtam erőt, nem tudom, de egész nap aludtam a suliban. Délután leckét írtam. Estig. Eközben az izgalom a tetőfokára hágott, de nem tudom mikor és hol, én mindenesetre nem voltam ott.

Buli amúgy még csak egy sms-t sem küldött. Évek óta nem jelentkezett már be nálam. Néha volt egy-két pillanat, amikor olyan volt a hangulat, hogy keztem azt érezni: a közelemben van. De nem. Mint valami rossz szerelem, kísértett a partihelyeken, az utcákon, a bárokban.