...akkor nagyon figyelj oda, hogy mennyi szalonnához mennyi tejet öntesz, mert csúnyán lehet járni. Életem első töpörtyűje nem akart megpörcösödni, összességében ehetetlen lett, de a zsír (mely kb másfél deci tejjel lett gazdagabb) egészen finom!
Az e heti tanulság egyébként az, hogy az általam erősen nézegetett szakácskönyv (Fáy-féle) egy jelentős szempontból merőben eltér az őt követő 200 évben születettektől, a maiakhoz áll talán a közelebb, mégpedig (jó-jó, ezt bárki kiszúrhatja, aki elolvasott már huszat): nem szorítkozik a receptek leírására, hanem szinte csevegő stílusban értekezik az olvasóval a sütésről-főzésről. Az utóbbi hét átnyálazott szakácskönyvei után (a MKVM könyvtára volt olyan szíves megengedni, hogy kotorásszak egy kicsit a polcokon) a szakácskönyvek kifejezetten távolságtartók voltak, az író és olvasó közötti kapcsolat kvázi egy tanár-diák kapcsolattá vált. Ez egyrészt nyilván köszönhető a nagy igénynek, másrészt a nemzeti öntudat paprikás erősítésének (de néhol még fellelhető egy-egy "magyarosan", vagyis prekolumbiánus fűszerekkel elkészített fogás), mert igen fontos, hogy minden családban legyen halpaprikás az asztalon pénteken, bizony.
