Kisiklás

Tehát.

Félresöpörsz megannyi
szembehulló tincset
és nem félsz
a magánynak adni
a nehéz kilincset,
ha elmész.
Nélküled ezek már nem
azok az édes, tiszta
éjszakák.
Az álom sem érint meg.
Szelíden összebújnak
kint a fák,
törzsükön csorog le
a fürdővízzé oldott
híg hólé,
lecsöppen a semmibe
mint sok elharapott
csonk szóvég.
A köd vaskos teste
alatt halk-szöszke árny
a mező.
Tapogat sűrű keze,
roppan a szalmaszál-
temető,
a csöndben tejfehér
nyögése minduntalan
eltéved.
Mindig ez van, ha elmész.
Szentimentalista
kisiklás agyamban.
Túlélem.

Hagyjuk.

Liszt, Ravel, Franck - avagy vége a vizsgaidőszaknak

Nagyon szép és derék vizsgaidőszaknak értünk most a végére. Az átlagom nem tudom pontosan, mert még nem került fel minden jegy az etr klubba, de bőven 4.0 felett vagyunk, és ez jó.
Ennek a két hónapnak voltak igen szép pillanatai, ezekből szemezgetünk most.

1. Az első szigorlatomon egyedül voltam, mer a kolléganő nem jött el. Cserébe 70 percig beszélgethettem a bácsival...

2. A könyvtárosnéni lecicavirágozott (mert ha kölcsönözni szeretnék, ahhoz vissza kell hozzak egy másik könyvet).

3. Fejlődünk: idén először fészbukon mondtam le egy vizsgát, nem mailban.

4. A már megírt parti, aminek folytatása volt ez az utolsó szombat, amikor is a barátnőm kipróbálta, meddig mehet el a teljes lealázkodásban. És persze mi tartsunk vele!

5. Az utolsó vizsgám az utolsó vizsganap délutánjára esett. És a mai napig nincs meghirdetve hozzá időpont. A néni felírta egy lapra a jegyünket, aztán ennyi, ami nem túl megnyugtató.

6. A vizsgaidőszakot megünnepelendő, elmentem a családommal a bérletes müpa előadásra, ahol a következők történtek:
- kezdés előtt 10 perccel még csak én voltam ott, Apám már útban volt, Anyám már elindult a munkahelyéről, és állítólag a Tesóm is a belvárosban volt
- mivel a tesóm nem tudta, hogy ez a müpa, farmer-polóban jött, és nekem pedig nem adta oda a csinosabbik (és tiszta) felsőmet, így én kosztüm-polóban ültem végig az előadást... de utána az előcsarnokban odaadta Apámnak, aki húzta egy darabon a földön (micsoda szerencse, hogy nem váltóbugyit vagy melltartót kértem tőle)
- az első részben két kiscsaj addig idétlenkedett, hogy szünetben megkértük őket, ne jöjjenek vissza, és amikor már azt hittem, nyugodtam kiélvezhetem az utolsó hangokat is, a mögöttem ülő bácsi letüsszentette a fejem...

Most pedig minden mailra válaszolok...