Egy kis orosz romantika I. (Az Erzsébet-ligeti orosz tiszti kaszinó)

Oroszosra sikeredett a hét vége: orosz tiszti kaszinó, céklaleves, Varsói melódia.

A tiszti kaszinó úgy történt, hogy macskának megbetegedett a füle: egészen felpuffadt, mint egy fánk. Elvittem orvoshoz: ezzel kell kenni, ezzel csepegtetni, pénteken műtét. Jó. Pénteken felcihelődünk, orvoshoz el: háromnegyed óra múlva menjek vissza a cicáért, szebb lesz, mint valaha. Jó. Keresek addig kávét, a szomszédos főiskola épületében biztos van. Gyanúsnak kellett volna lennie, hogy mindenki, akitől útbaigazítást kértem, következetesen más irányt mutatott, mint amit mondott. Ilyen kitartóan és hosszan én még nem kerestem kávét (az egyébként nagyon kulturált főiskolai épületben). Sétálni vittem fekete szerzeményemet a parkba. Ahogy kiléptem a hátsó ajtón, ebben a látványba ütköztem:

A portás szerint inkább ne ide kössem a kerékpárom. Jó.

Igen, ez egy kerékpártároló, nem virágosláda és nem úttorlasz, megkérdeztem a portás bácsit. Meseország, megjöttem! Érdemes lesz tovább menni, gondoltam, és igazam lett: a következő facsoport mögött a volt orosz tiszti kaszinó romantikusan bomladozó épületére akadtam.

Az épület északi oldala

Komótosan körbejártam, miközben nem győztem a saját vállam veregetni: ejjjjde rendes ez a lyány, nem mászik be sehol, pedig jujjjde kíváncsi, mi van bent, de nem mászik be, rendes lyány ez.... Körbeérve azonban rám mosolygott a szerencse: beszédbe elegyedtem az őrrel, kérdeztem, van-e itt idegenvezetés, mert elég izgalmas helynek látszik. Mondta, hogy nincs, de ha szeretném, idegenvezessem be magam az épületbe nyugodtan. Nagyon izgalmas és félelmetes volt, annak ellenére, hogy egy elég rossz szerkezetű és állapotú, teljesen üres épületről van szó. Egészen lázba jöttem.

A déli szárny

A zinternet szerint ez a terület, a mai Ómátyásföld, nyaralóövezet volt, a XX. század elején kezdték el felparcellázni. Az Erzsébet-ligetbe 1953-banköltözött be a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola (az első, 1953-54-es tanévben még Esztergomban laktak). A reáliskolában nagy hangsúlyt fektettek a sportra: vívni, birkózni, úszni, lovagolni, autót vezetni tanították a fiatalokat - összesen 14 sportszakosztály működött, de tanulmányi sikereket értek el sakkban, síben, ejtőernyős ugrásban. Feltételezem, hogy erre külön épültek, pályák álltak rendelkezésre, különösen, ha rendeztek például házi díjugrató és akadályversenyt, lovasbemutatót a szülőknek félév végén.... Túl szép ez, főleg, hogy a tanulók iskolán kívül még ráértek művelődni: a több ezer kötetes könyvtárhoz két könyvtáros tartozott. Az viszont beszédes, hogy heti 4 irodalom, 1 nyelvtan, 3 történelem óra illeszkedett bele az órarendjükbe minden évfolyamon, a gimnázium színvonalra törekedtek - még ha a tanulók átlaga ettől elmaradt. Az iskola minden eszközbeli és anyagi támogatást megkapott. 1956. nov. 4-én a szovjet hadsereg elfoglalta a épületeket, az iskola tanulóinak és dolgozóinak vagyontárgyait elvették és elrendelték az iskola kiürítését. Az elhagyott épületek, raktárak kifosztását a lakosság fejezte be. A tanulókat vidékre vitték. A tanítás alacsonyabb színvonalon, 1957-58-ban folytatódott a Vörös Hadsereg útján, mai Hűvösvölgyi úton, az iskolát 1958 őszén bezárták. Az épületekben 1991. júniusáig szovjet katonai bázis működött (Déli Hadseregcsoport néven). (forrás)
Legfőbb érdekessége a helynek, hogy az  középiskola épületében őrizték Nagy Imrét 1958-ban és a közeli reptérről vitték Romániába. (Mert hol máshol, mint Magyarország szívében, Mátyásföldön nyílt meg az első magyar reptér, 1916-ban.)

Maga a komplexum elég kiterjedt, jelenleg is ugyanaz az egyszerű, fekete kerítés futja körbe a tömböt. Lakóházak, sportpályák, fürdő és (valószínűleg) több közösségi tér működött a területen, egy másik forrás a mai színházépületet (a katonai reáliskola korábbi tornatermét) nevezi tiszti kaszinónak.  E mellett emlékeim szerint is volt egy használaton kívüli földszintes épület, melynek korlátját stilizált konyhai eszközök díszítették.

A mi kis kaszinónkról nem sok derül ki, úgyhogy leírom, mit láttam. A T-alaprajzú, földszintes épület északi oldalán oszlopsor húzódik, erre nyílnak a nagyobb közösségi terek ablakai. A nyugati részen két nagyobb terem található, a sarkokban külön női(nek látszó) és férfi mosdóval, és további két kisebb, ezek belmagassága nagy, a falakon néhol megmaradt tapéta, a tartóoszlopok fején aranyozott (értsd: sárga) dór oszlopfők, a plafonon rombuszt rajzol ki a vasbeton födém. Középen a konyha, melynek elszívó-szellőzőrendszere a keleti és nyugati oldalra is kiterjed. A középső szárnyban (a T szára) sok kicsi, csempézett helység található. Az egyikben felfedezhető az utolsó lakók nyoma: korom, csikkek és tollak. A keleti és a nyugati szárny között nem találtam átjárót, ki kellett mennem a középső szárnyon át a szabadba és a másik, párhuzamos, hasonlóan sok kicsi csempés szobával tarkított folyosón visszajönni. Itt néhány helység volt, majd megint ki az udvarra, átjáró sehol. A keleti szárnyban három helység található, a két nagyobbik plafonja és falai teljesen kiégtek, az őr szerint nem olyan régen a hajléktalanok okozták a tüzet.

A könyvtár ablaka, egy rózsával és egy bábbal

A legkeletibb csücsökben, külön bejáraton át jutottam a "könyvárba" (egyszerűen nem találtam átjárót). Ehhez az amúgy nagyon apró helységhez külön mosdó tartozott. Egyetlen érdekessége a méretén túl (kicsi, vagyis kicsi, értsd: kicsi), a virágos tetőablaka. Feltételezem, az északi hosszú oldal volt a tiszteké, a déli keresztszárny pedig a kiszolgálószemélyzeté.

A keleti szárny csücskében a kicsi könyvtár

Az Erzsébet-ligetben 2007-ben újították fel a színház épületét (ma: Erzsébetligeti Színház, itt szalagavatózott a szerző kisöccse, kis életrajzi adalék) és 2008-ban újuszodát építettek (ennek helyén korábban is fürdő állt, jóllehet a szerző határozottan úgy hitte lánykorában, hogy az a szép épület biztosan színház volt). Elvileg ez a tiszti kaszinó az utolsó felújítatlan épület a komplexumból. A XVI. kerületi önkormányzat 2007-ben kötött szerződést a Baucont Építőipari Zrt.-vel az állagmegóvásról és az őrzésről. 2009-ben Kovács Péter polgármester beszámolójában még mindig csak ígéretekről tudja tájékoztatni a képviselő testületet: 2009 végén már lesz pályázat sport célú fejlesztésre, melynek részeként felújítják az épületet. Jelenlegi tervek szerint 2015 nyarára sportcsarnokká alakítják át a kaszinót: birkózó- és vívótermeket szeretnének kialakítani.

További hangulatos képeslapok a környékről itt.

(A képek szerző felvételei.)

A lemenő nap országai (Midsummer night's tango, 2012)

Szalmaözvegységem első estéjét szőke hasonmásnőmmel ünnepeltem (anyám mondta, hogy nagyon hasonlítunk egymásra, ő már csak tudja) - már-már hagyomány, hogy dokumentumfilmet nézünk, ha egyszer összeverődünk a mozipénztárnál.

Storyline: három argentin zenész megtudja, hogy finnek szerint a tangó tőlük ered és elutaznak ezt kideríteni.

Annyira steril volt a film, gyanúsan fikciós párbeszédekkel, hogy néhány kulcsjelenet magyarázatra szorult - ezekre a filmet követő beszélgetésben a rendezőhölgynél szerencsére rá lehetett kérdezni. A válaszából kiderült: minden autentikus volt, csak manipulálták a jeleneteket. Már maga a bonyodalom kirobbantása is erősen manipulált, ezt kérdezés nélkül éreztük, csak nem értünk rá foglalkozni vele, annyira zseniálisan adta elő sérelmét a finn sztárrendező a finn tangó elsőbbségéről.

A fiatalos német rendezőnek 9 év kutatómunkába került felhajtani a finn tangós társadalmat és szerezni néhány elvetemült argentint, akik személyesen kérdeznek rá, tényleg úgy gondolják-e a finnek, hogy a tangó tőlük ered (igen, így gondolják). A finneket könnyebb volt megtalálni, mivel elég szűk közösség, de a Buenos Aires-i casting alsó hangon egy hónap volt. Eredetileg argentin énekesnőt keresett, de amikor megtalálta a "bohócot, a filozófust és a dívát", tudta, hogy ők az igaziak: nem jöttek zavarba a kamerától (megkockáztatom, szívesen produkálták magukat), végig nagyon együttműködőek voltak. A 7 fős stáb Finnországban plusz egy hangmérnökkel bővült, a sok kültéri felvétel miatt - tényleg nem lehetett panasz a hangra, remélem, a "gyűjtőmunka" anyaga nem vész el, hiszen sok idős énekessel és zenésszel készült interjú  -; a két kamera miatt pedig bőven volt mit összevágni a levesbe.

Szóval, mint amikor begurul az aranyalma a vizsgálóasztalra és kísérleti egerek összevesznek rajta. A manipuláció kísérleti körülményeket jelent: nézzük meg, mi történik, hogyan viselkednek, mit mondanak, ha... és megnézték, pl. otthagyták eltévedve a szereplőket az út szélén, hátha jön valaki. Vagy pl. kivágták a tolmács fordításait a beszélgetésekből, azt a hatást keltve, hogy a spanyol és a finn főhősök "szavak nélkül" (?) is megértik egymást. Ugyanígy zavart éreztünk, amikor kiderült, hogy a főhős, aki a bőröndjébe dobta a "Finnish tango" című könyvet, valójában nem nagyon tud angolul és az út során jobban kellett figyelni rá, hogy ne szoruljon ki a jelenetekből. (Megjegyzem, a könyv borítójának ugyanaz volt a dizájnja, mint annak, amin az egyik finn főhős dobolt. Csak arra tudok gondolni, hogy a finn tangóirodalom alapműve lehetett, eredeti nyelven.) A nyelv tekintetében további érdekesség, hogy a rendező sem spanyolul, sem finnül nem tudott, szerencsére a finn utazáshoz spanyolul-angolul-finnül egyaránt beszélő tolmácsot talált. (Mázli!)

Azt persze nem tudtuk meg, hogy a tangó honnan ered, de megtudtunk egy csomó mindent a finn férfiakról. Például az egyik zenész szerint a finn férfiak olyanok szeretnének lenni, mint az argentin férfiak. Vagy hogy a tangó segít elmondani a finn férfinak, mit érez a finn nő iránt. Vagy nem mondja el, csak segít megmutatni... az 1950-60-as években, amikor ez a műfaj divatba jött, sok párt ez hozott össze. A két leglelkesebb finn zenészt elkíséri a kamera egy gyermekkoncertre, ahol cicának és nyuszinak öltözve énekelnek-zenélnek (igen, a bácsi itt ugyancsak az ominózus könyvön dobol). Azt mesélik öltözködés közben, hogy már a gyerekek szüleinek is játszottak, ezért visszajárnak. Úgy tűnik, sok finn köszönheti az életét egy cica-nyuszi tangóduónak.

Ja, és folyton megy le a nap. Buenos Airesben csak naplementés városképek vannak, a finneknél is folyton esteledik - igaz, ott kicsit később. Mintha a romantikus zene nem elég... a leghíresebb Reijo Taipale: Satumaa c. száma, érdemes meghallgatni.

Bár a fesztiválon díjat nem kapott, azért nem rossz film ez (Imdb). Nagyon szórakoztató, mi jókat nevettünk. Éljenek a finn férfiak!

(Itt láttam: 2014.09.27. Corvin Mozi)

Csodálatos Vivian (Finding Vivian Maier, 2013)

Szóval felnőtt fejjel most voltam először filmklubban. (Önszervező, baráti, rendszeres.) Azt hittem, majd vagánykodás lesz, meg téren-idő átívelő összehasonlítások és létfilozófiával átszőtt elemzések - de hagyjuk a könyvelésre a valóság felépítését fikciók alapján! Károly bedobta a dadus-témát, de kiderült, hogy csak neki volt ilyenje, majd felmerült a Searching for Sugar Man (igen!! ronggyá hallgattam akkor!), de azt is csak ketten ismertük a  társaságból. És Maiert korábbról csak én.
Messzebbről kell indítsam ezt, mint bármint eddig, de rövidre kell fogjam: kb. két hónapja 2 méter könyvet mentettem meg a szelektívtől egy barátnőm révén.Voltak olyan példányok, amelyeket kifejezetten azért hoztam el, mert kreatívkodni akartam velük, pl. Dr. W. Halász Rózsi: A mai Amerika című útikönyvét, a '40-es évek elején jelent meg. Az ég bocsássa meg nekem, de a fekete-fehér képeket kivagdostam belőle, hogy irattartó mappákra erősítsen őket némi ragasztóval, mert szerintem az dizájn. (Higgyétek el, a könyv tartalma tényleg érdektelen...)
Tehát itt állok egy halom régi kép előtt, mentek egy "jóleszezmégvalamire-tárgyat, gyűröm a gyűjtőszenvedélyemet, holnap megint gyerekkel fogom szórakoztatni magam - és jön Maier és én nem tudom kivonni magam a hatása alól. Egy zseniális fényképész - 2012 őszén volt Pesten kiállítása a Mai Manó Házban, én  konkrétan nov. 30-án délután láttam (mert én is elrakom a jegyeimet...). A portréi különösen lenyűgöznek. Az árny-önarcképes képeiben van valami határozottan Mary Poppinsos: biztosan sokan emlékeznek az 1964-es filmadaptáció azon jelenetére, amikor Bert körberajzolja Mary árnyékát az aszfalton - igen, ilyen helyre kis kalapja volt Marynek is! A visszaemlékezők egy zárkózott, határozott nőt festenek le, akit imádnak a gyerekek.... megérkeztünk. Egy Mary Poppins karikatúra. Egy anti-Mary.
Ja, a film? Egy egyszerű srác talált valami fantasztikusat - de őszintén, melyikünk ne akarná, hogy a siker részese legyen? Nem róhatjuk fel neki, hogy a film róla is szólt egy kicsit. Nem kicsit. De ne rójuk fel. Van egy íve a nyomozásának, de amit csinált, az sokkal több, amit ahogy csinálta. A képek és a zene kárpótol.
Tovább itt, itt és itt, filmek itt és itt, magyarul itt.

(Itt láttam: Művész Mozi, 2014.09.07.)

Meg hát (Megdönteni Hajnal Tímeát, 2013)

A Megdönteni Hajnal Tímeát címú filmet magyarok forgatták 2013-ban Magyarországon. A főhős építészirodája egy stadiont épít. Ezektől a tényektől sajnos nem tekinthetünk el, de nem elemezzük behatóan.

Mielőtt beültem volna a moziba, szolidan tájékozódtam, mit írtak a korán kelők. Például azt, hogy ez egy olyan alkotás, amelyet többször meg kellene nézni. Lehet, de csak azért, mert elszórva zseniális poénok találhatóak a filmben. Másért nem nagyon, ugyanis a karaktereket már ismerjük korábbi alkotásokból. Kis változtatásokkal gyakorlatilag a Társasjáték első évadának alternatív befejezését látjuk. A helyszín Budapest, könnyen felismerhetőek a külső helyszínek (Kecskeméti utca, Magyar utca, Károlyi kert és a Csendes, ahol hamburgereznek). Szerencsére a Lánchíd és a Vár valóban kimaradt, kapunk viszont étteremmé átalakított jogi kart. Meglepő módon jól felismerhető belsőket is láthatunk: Hajnal Tímea lakása kísértetiesen hasonlít Havas Léna lakására. Simon Kornélnak biztosan kihívást jelentett abban a fehér ajtókeretben sokadszorra bocsánatot kérni a viselkedésért. Ami nem valósult meg a Társasjátékban, azt itt sikerült továbbvinni: a főhős menyasszonya az a szőke lány, akivel egyszer már megpróbálták összeboronálni, sikertelenül. Érdekes módon a színésznőnek ugyanazt a karaktert kell megformálnia, mint az HBO sorozatában. Ahogy Jordán Adélról sem hitték el, hogy a szendeszüzen kívül el tud játszani bármely más karaktert. (Mint az Isteni műszakban.) Lapzárta után: a felsőszomszéd kisfiút szintén a Társasjátékból kérték kölcsön.

Ja, jut eszembe, mellékszereplők. Zseniálisak. Kamarás Iván - zseniális. A narrátor - aki magát mellékszereplőként definiálta, és nem tévedett nagyon nagyot - kitűnő. Nikki szerepét végtelenül erőltetettre írták, mással nem magyarázható az, amit csinál - igaz, azt ritka aranyosan adja elő.

A narrátori szerep egyébként menő, különösen, ha jól van megírva. A narrátor mindenhatósága, amit úgy szeretek, amivel lehet játszani, vicceket lehet rá építeni, azonban megkérdőjelezhető. Egy kiemelkedő pillanat a telefonos sztori: nem tudja, hogy ellopják a telefont, de tudja, hogy nem fogja megtalálni a kertben. Nahát.

Ja, a bakik. A fene vigye el, olyan látványosak és ütősek, mint a poénok (néhol tényleg őszintén nevettem). Apróbbak mindig előfordulnak, nem is érdekes, például Tímea szeretne kinyitni egy pezsgőt, amiből nem is akart inni, vagy a főhős nyitva hagyja a hűtőajtót (telefonkihajítós-jelenet), és ezért a háklis menyasszonya nem szól egy szót sem, vagy Tímeától nem búcsúzik el az apja, amikor az oltárhoz kíséri. Nahát. De a legkínosabb (komolyan, biztosan meg lehetett volna oldani) az volt, hogy a felsőszomszéd kisfiú a tarkójáról ismeri fel a főhőst. Bocsánat: a tarkójáról, a hátáról és/vagy válláról.

Ja, a cím. Komolyan, ez kell nekünk, erre ugrunk, húú szex, húúú, malackodás, húúú, micsoda dolog megdönteni egy nőt - mintha nem lenne mindennapos program. Kitűnő marketingese van a produkciónak. Ne felejtsük el, hogy Hajnal Tímeát az első 20 percben szó szerint falhoz állítják. Kellett egy provokatív cím és egy provokatív előzetes, hogy az emberek bemenjenek. Valentin nap? Ugyanmár. Fiúk, vegyetek halott virágot a mozijegyhez és titokban gyönyörködjetek Osvárt Andreában.

„Csináljunk olyat, amitől máshogy kel fel a nap.” - mondja a narrátor a főhősnek. Nos, az a nap már felkelt,  édes gyermekem, azért születhetett meg ez a film. Stadiont, most komolyan, stadiont?

Nem adtam le a kérdőívet, amelyben arra kérték a nézőket a film készítői, hogy nevünk és médiumunk feltüntetése mellett osztályozzák 1-10-ig a filmet, a rendezőt, a szereplőket. Mondjuk, tudják, hogy nem adtam le, mert jelenléti ív volt.

Bezárt a Rákóczi Pékség, srácok, ballagjunk át Csendesbe.

(Itt láttam: Puskin Mozi, 2014.02.10.)

Csapottan, kisütve

Van ám úgy, hogy az ember lánya nem kisírja, kiüvölti, kiugrálja, kifutja, itd. a bánatát, hanem kisüti. Igen-igen, nekiáll reggel, és addig süt, amíg el nem fogynak a hozzávalók a konyhaszekrényből. Lehetőleg olyan receptet vesz elő, amit egy kicsit pepecs elkészíteni, de gyorsan megvan és a sok mosogatnivaló sem probléma, hiszen mosogatás közben el lehet kántálni a legszebb és legszomorúbb slágereket.

Nos, ilyen esetben az ember lánya fél bögre lágy/olvasztott vajat egy bögre cukorral felver. (Nagyon bánatos verzió: a kristálycukrot és a hideg (!) vajat kézi habverővel keveri csomó- és szemcsementesre. Művészet!) Mehet rá egy tojás, egy citrom reszelt héja és leve. Megint kavar rajta. Száraz hozzávalók következnek: másfél bögre liszt, fél teáskanál só, egy-egy csapott teáskanál szódabikarbóna és őrölt rozmaring - szépen elkeveri. Olyan állagú masszát kap, mint a fasírt: se nem folyik, se nem kemény. Csapott nagykanálnyi adagokat szakít, gombóccá formálja azokat és porcukorban megforgatja. (Nagyon bánatos verzió: csapott kiskanálnyi adagok. Sose fogy el a massza.) Tisztes távolban elhelyezi őket a sütőpapíros tepsiben (pl. egy 36x27 centis tepsiben 4x4 darabot) és 180 fokon 9-10 percig süti. Azért nem süti tovább, mert akkor kiszárad. A gombócokból a sütés leple alatt gusztán repedezett korongok lesznek. Rácson hűti ki és csak hűlten mozdítja el a kekszeket a sütőpapírról, de onnan főleg a szájába rakja őket.

Miben rejlik ennek a receptnek a variabilitása?

Cukor: lehet barna vagy fehér-barna keverten. (Megérzés, hogy mézzel nem sikerülne, valószínűleg túl lágy lenne a tészta. A többi meg drágaság, és szomorúságban egészségre gondolni!? Az már nem szomorúság! )

Tojás: vagy amatörizmus, vagy bénaság, de joghurttal nagyon kemény lett, nem helyettesíthető.

Liszt: keverve búza és kukorica vagy az egész mennyiség egyharmada (fél csésze) kókuszreszelék.

Citrom héja-leve: lehet narancs héja-leve.

Fűszer: ha nem rozmaring, a citromoshoz adható egy csapott teáskanálnyi valíliaaroma, a narancsoshoz egy csapott teáskanálnyi fahéj, szegfűszeg vagy kardamon. Vagy azok a karácsonyi fűszerkeverékek, amik alapjáraton szomorúságfokozók - telitalálat.

Biztos működne az is, ha vaj egy része mogyoróolaj lenne, vagy a kókusz helyett durvára vágott mandula kerülne a száraz közé, vagy....  de akkor az már egy nagyonnagyonnagyon szomorú délelőttöt jelentene.

Eredeti recept innen.