No, csak egy kis életrajzi adat, hogy személyessé tegyük az írást (fontos motívum emlékállításnál): ma sem mentem férjhez, és pontosan tudom, hogy kihez nem fogok hozzámenni. Ez csupán egy kockája a fekete-fehér mozaiknak (őszinteség), és most már a múlt is (kifakult), lepréseltem a jegyet, kész - ennyit a szájbarágós vázlatokról.
Tehát. Groó Diana rendezőnőtől ez az első filmem, hiába szerettem volna neten megnézni a Csoda Krakkóban-t, nem találtam, ha valaki kölcsönadja, elviszem a Reginára - ma én vittem a közönség negyedét, és nem egy iskoláscsoportról beszélünk. Apropó: a film kitűnő illusztráció lehetne olyan iskolai témákhoz, mint pl. a XX. század első fele, II. világháború, vallási reformok, feminizmus. De természetesen nem azért becsüljük nagyra, mert kiegészítésnek jó, de akkor meg miért.
Jó például a hossza - éppen a tűréshatárig megy a homályos-zavaros kockasor, 63 perc (biztosan bűvös szám) szinte még sok is, főleg, hogy a végén néhány képsor megismétlődik legnagyobb bánatunkra. Mert mit látunk? Archív felvételeket, nagyon rövid snittecskéket, fényképeket - hozzá korhű dalocskákat és gitárpengetést (Kardos Dániel) hallgathatunk a visszaemlékezések mellett, amelyek a film alapjául szolgáló Elisa Klapheck rabbinő könyvéből valók (Fraulein Rabbiner Jonas: The Story of the First Woman Rabbi, 2004). A képanyag tekintetében egyszerre volt szűk- és bőmarkú a sors: míg a főhősnőről egyetlen egy fénykép maradt csak fenn, addig a korszakról, a témáról szóló felvételekkel (látszólag) Dunát lehetne rekeszteni. (Más kérdés, hogy ezekhez az alkotók hogyan jutottak hozzá, hogyan válogattak, izgalmas.) Ez mondjuk nekem kicsit sem baj, mivel órákra ott tudom felejteni magam a régi fénykép- és videófelvételek előtt.
Az viszont kicsit baj, hogy az életrajz nyomvonalát követve elég sok kislányt, nőt és nénit láthatunk, akik közül egy akár Regina is lehetne, de nem az, hanem egy nagyonis másik nő - ez felveti azt a problémát, hogy hogyan tudná egy tucat másik nő (ők ismétlődnek a végén, lásd feljebb) visszaadni Regina Jonas személyiségét, amelyet éppen most akarunk megismerni? A felvételeken látható sok nő nem csak azért nem ugyanaz a nő, akit keresünk - mert ugye nem az -, hanem azért sem, mert az, akit keresünk, az nem a felvételeken látható és nem véletlenül nem látható felvételeken. Az a nő az írásaiban él (ah! és amelyekből lehetett volna több idézet, hé), és már ott tartok, hogy kifejezetten örülök, hogy csak egy kép van róla, nem eszi meg a bulvárrozsda foga, nem lehet nyammogni rajta. Pedig egy 34 évvel idősebb rabbiba volt szerelmes - de ő nem olyan, akin nyammogni kell, ez nem a spektrumtévé, kérem.
Mint a vallásba visszatérő ismerősöm kérdezte: hozzáférhető vajon a szakdolgozata? Mert azt jó lenne elolvasni. Biztosan soványan illusztrált, de van, amit jobb elképzelni.
(Cudarokosak voltunk ma is!)
(Itt láttam: Uránia Nemzeti Filmszínház, 2013.04.28., 16.00)
