- Jónapot.
- Jónapot. Nagyon fáj a hasam.
- Kérem, azonnal. Útlevelet, személyi igazolványt, egészségügyi kártyát, oltási igazolványt, jogosítványt, tartózkodási engedélyt kérem bemutatni.
- Bocsánat, nincs jogosítványom.
- Akkor anyakönyvi kivonatot és bkv-bérletet is legyen kedves.
- Tessék.
- Köszönöm. Apja keresztneve?
- Ferenc.
- Az nem jó, nem tudom leírni.
- Akkor legyen mondjuk Péter.
- Abban meg ékezet van.
- Hát akkor... Władysław?
- Jó, legyen az. Testvérei vannak?
- Igen, egy öcsém van.
- Szeme színe?
- Barna.
- És biztos, hogy az öccse?
- Azt hiszem, igen.
- Na ne viccelődjünk. Most igen vagy nem?
- Igen, igen. Nagyapámtól örökölte.
- Jó. Mióta él Magyarországon?
- Kicsit több, mint huszonegy éve. De most néhény hónapot Krakkóban töltök.
- Aha. Vagyis nem őslakos.
- Hát ahogy vesszük.
- Itt egy mérőszalag, kérem mérje meg a két kisujja közötti maximális fesztávot.
- Egy méter negyven. Maradhat?
- Igen, jó lesz, így elfogadom. És mivel foglalkozik itt Krakkóban?
- Tanulok és dolgozom.
- Hol és mit tanul? Kérem a tanulói jogviszonyt igazoló papírt.
- Kérem. Lengyel nyelvet tanulok a Jagelló Egyetemen, ösztöndíjjal.
- És mit dolgozik?
- Hát többfélét is...
- Kérem a munkaszerződéseket. Folytassa.
- Egyrészt egy amerikai titkosszolgálatnál vagyok hírszerző, másrészt az Ukrán Maffiózók Világszövetségének vagyok a területi biztosa.
- És ez?
- Ja igen. Egy észt alkoholcsepészettel foglalkozó cég külső munkatársaként is dolgozom, de azt csak félállásban.
- Ösztöndíjkiegészítés?
- Valami olyasmi.
- Értem. Balra a kettes ajtónál kell bemenni.
- Köszönöm. Viszontlátásra.
- Viszontlátásra.

...

- Jónapot. Mi a panasza?
- Jónapot, doktor úr. Nagyon fáj a hasam.
- Jó. Menjen haza és diétázzon. Esetleg vegyen be valamilyen gyógyszert is.
- Rendben, köszönöm.
- Kérem. Jobbulást. Viszontlátásra.
- Viszontlátásra.

Sehol

Fáj a hasam, zsibbad a karom, ülök az ágyban, Kamila sehol, inni kellene, enni kellene, de tegnap dél óta csak egy kis kekszet ettem, persze az finom volt, dehát reatíve kevés, de én nem tudok többet enni, és inni kellene, de az meg messze van, fel kéne kelni, de az meg bizonytalan, persze most minden bizonytalan, de úgyis túl fogom élni, nem ez a vég, mert akkor mi lenne: 'meghalt hasgörcsben egy szép péntek délelőtt a kollégiumi szobájában', hát ez így teljesen értelmetlen, különben is sok a felhő, és valami fucsok esik az égből, üresek a chat-szobák, most kinek panaszkodjam ki magam, meg inni is kellene, de hol van már Kamila, miért nem jön, miért nem jön már valaki, hogy ne legyek egyedül, mert együtt mindig könnyebb, de itt nincs senki, csak ez a betegség, ami lehet, hogy influenza, de azzal meg nem tudok mit kezdeni, én erre alkalmatlan vagyok, nem tudok rendesen beteg lenni, főleg így egyedül, hol vannak az egészségesnek nevezett emberek, akik sgítenek, hogy ne csak az üres képernyőt bámuljam, meg ez a némaság, meg ez a fájdalom, de mégis miért fáj, nem érdemlem meg, amúgy is van egy csomó bajom, annyira egyedül vagyok, de nem kell aggódni, ezt is túlélem, mint mindig mindent, erős vagyok, erős vagyok, erős vagyok, erős vagyok...

'2007 remek volt. Ennél már csak a 2006 volt jobb.De az már elmúlt. Jónak ígérkezik az idei év is. Lesz tavasz, meg nyár, meg ősz, meg tél is. Lesz majd napsütés, szél, hideg, meleg. Lesznek koncertek, lesz utazás, lesz még több utazás. Lesz sör, meg "kóser" szilva. Talán vodka is. Bár az veszélyes. Azt mondják.... Ritkán próbálom. Lesz meló, lesz szabadság. Lesz boldogság, öröm, fűszerként egy kis mélabú is. Lesz Hold, meg erdő, meg rókakoma az erdőből, meg madarak. Tuti, hogy lesz Másnap is. Ajaj! Nem baj! Lesznek filmek, könyvek. A sört mondtam már?'

Hétfő, ami sokunknak kedves napja

Már az estéje is kacifántos volt, reggel sem számított hát semmi jóra. Testszaga harmad, borostája negyednapos is lehetett, kedve azonban igencsak másnapos volt az átmulatott hétvége után. Káosz - az első és az utolsó szó volt, ami eszébe jutott egész reggel. Olyan 11 körül (soha nem tudjuk meg, miért és hogyan) ezt az agytekervényeiben keringő szót felváltotta egy másik: tejeskávé. Ne kérdezzünk, honnan volt hűtője, teje, rezsója, kislábosa, tüze, kávéfőzője, őrölt kávéja, bögréi és kiskanala, csak higgyük el, hogy volt, és hogy ezekkel az eszközökkel elindult a tejeskávé készítésének (tej)útján.
Hideg volt. (Mindig az volt, kb. -270 fok, bár az utóbbi napokban jelentősen enyhült az idő.) Fázott a lába. De hol lehet a papucsa? Mindegy is, majd megkeresi, amíg melegszik a tej.
Felrakta a kávéfőzőt, a már említett kislábosban a tejet, aztán eszébe jutott, hogy milyen jó lenne egy kis tejhab a tetejére, amit meg lehetne szórni kakaóval (ez egy kicsit öncélú gondolat volt, ugyanis imádott szórni). Hova is tette a habosítót? Aha, megvan. Egy száraz zsömle mellől kacsingatott. Meg fel akart venni egy papucsot is, vagy mi.
Kissé kótyagosan, de nagyon lelkesen habozta egy bögrében a tejet (de ettől még nem lett papucsa).
Közben megfőtt a kávé. A rezsóhoz lépett, hogy leállítsa, kezében a tejhabos bögrével. Hirtelen egy hatalmasat tüsszentett, agyán még egyszer utoljára átsuhant a 'papucs' szó, majd sebtiben távozott orrán és száján át, egyenesen a habos bögrébe. A hab szanaszét fröccsent, mindenhol apró fehér habpöttyök dudorodtak.
Tétován nézett körül. Arra eszmélt, hogy kifutott a tej.

Krakkóban hétfőn sűrű, tejfehér köd volt. Az utca túloldalára alig lehetett átlátni. A megkérdezett emberek szerint hideg volt aznap, és fel kell venni egy papucsot.

Vasárnap reggel, sokadik nap

Éjszaka nagy vihar volt. A szél szenvedélyesen fújt, és egy kis langyos eső is esett. A Park Jordana-ban egy törékeny fűz és egy jó kiállású tölgy egymás felé hajlongtak. Néha össze-összeakadt a lombjuk. Az égzengés minden reccsenést elnyomott az éjszakában.
Reggel a parkőr találta meg őket. Egymás mellett feküdtek a harmatos fűben, körülöttük törött ágak és hullott levelek hevertek.

Kisvirágok

Kezdetben nem volt semmi az ablakpárkányon. Aztán elmentem az Ikeába, és lett egy kicsi fű és egy kicsi páfrány. És láttam hogy ez jó, kivéve, hogy sokat kell öntözni őket. Nem is valami életvidámak. A füvecske egyenesen haldoklik. A páfrány még kapaszkodik a reménybe, és az őserdőkről álmodik.

Néhány héttel később már nem bírtam tovább, vettem egy egész primulát. Sárgát, zöld levelekkel és zöld csomagolópapírral. Hát az valami éhezkórász. Fél liter víz naponta. Egy cseppel sem kevesebb. Igazi lengyel, jegyezte meg Kamila, egész nap 'vizecskét' iszik. (1)

(1) A 'wódka' lengyel szó, egy alkoholfajta neve. Valószínűleg a 'woda', vagyis 'víz' szónak kicsinyítőképzővel ellátott alakja, amely képző mára megszilárdult.

Amíg volt saját pulzusom

Amíg volt saját pulzusom,
nem figyeltem, csak magamra,
éltem, ahogy én akartam
és énekeltem fennhangon
magamnak saját dallamom.

most szíved billentyűinek
vad játékát hallgatom
és minden apró ütést
jól szívembe vések
hogy lejátszhassam
később újra meg újra
amikor csak akarom
amikor már te sem vagy
és én is visszautaztam
a zordon Kárpátokon túlra
és amikor akarok
érezni valami
őszinte és igazi
boldogságot

Szalma

Kövecses bácsi azt írja, hogy nincs szükség a metaforákra, mert a komunikáció anélkül is remekül működik. Szegény bácsi. Szerintem a legtöbb esetben a metaforák csak tovább nehezítik a kommunikációt és a megértést. Gondoljunk csak a kortárs költőkre és a hiperalternatív-überkreatív egyéniségekre!

Az élet egy utazás, a szerelem egy utazás, az emberi test egy tartály. Próbálta már valaki az emberi érzéseket kétfejű lóként elképzelni? És szegény madárijesztő az Ózból? Ő hogy tudná a dühét forró folyadékként elképzelni, amikor szalmából van a feje? És mégis olyan nyelvet használ, amelyben ez a metafora köznapi fordulatnak tekinthető. Hát nem igazságtalan a világ?

Szombat, negyedik ébrenlét

Napközben meleg volt (ez továbbra is azt jelenti itt, hogy nem sokkal 0 fok fölött volt a hőmérséklet). És csönd is volt. Elgémberdve kuporogtunk a könyveink között, azt hiszem, kicsit még szenvedtünk is. Én néha kinéztem az ablakon, Kamila gépe pedig néha vidáman felpittyegett, jelezve, hogy még nem szűnt meg az érdeklődés iránta.

Az éjszaka meleg volt és csönd. Nyitott ablakkal aludtunk, hőség miatt, +5 fok is lehetett. Akkora volt a csönd, hogy hallani lehetett, ahogy egy utcával arrébb megkordul egy kis hangya gyomra. Fél kettő körül járhatott, ő magányosan bólkászott a házak között. Valami harapnivaló után nézett, mert már nagyon éhes volt. A gyomorkordulás nem érte váratlanul, tudta, hogy egyszer be fogkövetkezni, ez a természet rendje - ilyesmivel nyugtatta magát. Saját gyomorkordulásának visszhangjától azonban nagyon megijedt, az már hangos volt. Gyorsan bemenekült egy eldobott joghurtospohárba. Ott reszketett reggelig, elő sem mert bújni, csak a joghurtot csipegette.

Második nap, péntek

Ma egész éber voltam. Közben rájöttem, hogy tegnap este órán voltam, és azelőtt délután tanultam olyan szorgalmasan, de ez az élet lefolyásának szempontjából végülis mindegy. Ma péntek, nem történt semmi, kivéve, hogy a Babcia Malinában táplálkoztunk Rékával meg Ritával az órák után.

Szóval tegnap délután még bementem az extra órákra. Az elsőn a krakkói újságokról volt szó. Kicsit beszundítottam, de ebben a korban ezen már nem kell csodálkozni. A második órán a lengyel esküvő volt a téma. A legnagyobb tanulság: még véletlenül se menjen senki hozzá hagyománytisztelő lengyelhez. Nagyon meg fogja bánni. Az óra mindenesetre jó volt, de csak ezért, mert egy zabálnivaló bácsi tartja. És a menyasszonyt három üveg wodkáért adták el!! Ilyen potom áron én is elkeltem volna. Jaj, nagyon ijesztő volt. De biztos nem ittunk előtte elég wodkát - mert tulajdonképpen egy kortyot sem ittunk, de sokat kellett volna, hogy mi is olyan vidámak legyünk, mint a vendégek.

Már sötét volt, mikor vége lett az esküvőzésnek. Egyedül ballagtam haza, és közben azon filóztam, hogy de jó, hogy még nem mentem hozzá senkihez. És azt hiszem, ezután sem nagyon fogok.

A Płantyn akkora volt a forróság a romantikus atmoszférától, hogy megolvadt a lámpákban a fény. A tündérek fogták fel a kötényükben, ami kicsurrant, és széthordták a városban.

Első nap az iskolában

Jó volt az első nap. Vagyis inkább nem volt rossz.

Kamilával (szlovák szobatársnő) együtt mentünk be reggel. Nem volt túl hideg, de az út mindenütt jeges volt. Ez fagyos hangulat a Błonia mellett volt nagyon érdekes. A két sávos út mellett van ugyanis egy nagyon széles járda, azon szoktunk menni, jobbra meg a nagy zöld rét. Ma reggel az egészet tükörsima jég fedte, és valami csudás volt azon végig csúszkálni-szerencsétlenkedni-nevetni azt a 300 métert a keresztutcáig. Jó, bevallom, én az első lépésnél akkkorát estem, hogy azon a szakaszon nem csak a jég, de még az aszfalt is berepedt. De az ilyen élményekkel nem dicsekszünk.

Hogy ettől merültem-e ki, vagy csak az általános unalom vett-e rajtam erőt, nem tudom, de egész nap aludtam a suliban. Délután leckét írtam. Estig. Eközben az izgalom a tetőfokára hágott, de nem tudom mikor és hol, én mindenesetre nem voltam ott.

Buli amúgy még csak egy sms-t sem küldött. Évek óta nem jelentkezett már be nálam. Néha volt egy-két pillanat, amikor olyan volt a hangulat, hogy keztem azt érezni: a közelemben van. De nem. Mint valami rossz szerelem, kísértett a partihelyeken, az utcákon, a bárokban.