kártyavár

Megint összeomlottak a kártyavárak, sokadszor. Kell keresnem valami izgalmasabb célt, mint a kitűnő bizonyítvány, különben meg fogok buggyanni a saját hülyeségeimtől.

Ha becsapódik a kulturmeteor...

Észt hét van. Nem, kezdjük előbbről. Szerdán reggel beszereztem leértékelésen néhány méter svéd szépirodalmat. Az első könyv nagyon jó, egyenesen nekem szól: a főhős sajátságosan keresi az élet értelmét meg élete párját. Csütötök: irodalomóra helyett meghallgattam Áronmester és Virág előadását a finnugrós épületben. Nagy megindítóak voltak, különösen, hogy Virág a saját pasiját, annak apját és hugait reklámozta észt kortárs művészet címén. Este Benedekmesterrel, Virággal, Gusztávval, meg sok más ugró finnel Pál utcai fúk a Merlinben. Annak ellenére, hogy nyelvi korlátjaim voltak, nagyon élveztem. Ez volt a második Pál utcai fiúk vendégjáték az elmúlt egy hónapban, amit szerencsém volt megtekinteni. Utána Kriminaalne Elevant koncert borral (de hogy alkoholista imázsom erősítsem: szerdán este is ittunk egy pohárral a vacsihoz). Nagyon jó volt. Kaspar Jancis egy zseni. (Ő volt Feri Ats, a zenekar gitárosa, egy animációs film rendezője. Egy szőke fürtös zseni.) Péntek: Taarka szetu nyelvű film egy népdalénekesnéniről. Egy baj volt vele: nem csak a szövege volt vulgáris, de a képsora is. Megint koncert. Ezúttal bor nélkül. Gusztáv majdnem eltörte közben a kezem. Nem kellett volna belekötni. Szombat: feltöltödés a Tecsoban. Egy kis valami, aminek nem kell keresni az értelmét. De ma este, ma tényleg ez volt a csúcs: Eszter Salamon performansz. Hát jó, hogy eddig nem nálunk mutatott be. Nem szeretek kísérleti nyúl lenni. Egy vállalkozó kedvű koreográfus ne rajtam kísérletezze ki, vajon látom-e a táncos fejében megszülető koreográfiát. Végülis jó volt. Kiderült meddig tud eljutni az ember fizikai teljesítőképessége, és hogy a többi mennyit ad ki azért, hogy ezt megnézhesse.

Majális

Sátoros öltöző, Szikora Robi nyomja a színpadon, meleg, napsütés, az új egyen-poló lassan rátapad az emberre és nem ereszti. Együtt öltözünk a zenekarral, ilyen sem sűrűn volt még. Egyesek ennek nagyon örülnek. Robit és a gidákat többször visszatapsolják, fogy a műsoridőnk. A zenekar beállása végtelennek tűnik. A színpad túl jól csúszik. Az első szám teljesen jó, Dóra elmegy átöltözni, visszajön, letáncoljuk a következőt, az is jó, megyünk vissza együtt átöltözni a második felvonáshoz. A sátorban a pénztárcák ki vannak forgatva, Esztinek nincs meg a telefonja. Vali a biztonságiakkal kiabál. Közben a színpadon megköszönik a figyelmet... vége. Lejön a zenekar: tőlük két telefont, több ezer forintot vittek el. Hosszan veszekszem a biztonságiakkal, kerítek rendőrt. Az énekes lány sírva fakad. A szervezők mindenkit kárpótolnak. Vali véletlenül a kétszeresét mondja be annak, amit elloptak tőle. Eszti még mindig meg van egy kicsit zavarodva.
Máté képei itt:
http://picasaweb.google.com/marodicomplex/GorromRiverAMajalison#