A DIY (do it yourself) nem új keletű dolog, de szerintem most kezd igazán divatba jönni a fejlett országokban. (Azért így írom, mert a világ egyes tájain ez nem kreativitás, hanem létszükséglet.) A DIY jelentése sokrétű és sokféle ház körüli munkát fed le. Számomra a DIY a "készíts egy új tárgyat egy másik tárgy felhasználásával" problémakörben ki is merül, de nem baj, mert ez az, amire legkedvesebb bútor és illatos gyertya terjesztő áruházam rámozdult.
Tévedés ne essék: imádom az áruházat. Rengeteget játszottunk tesómmal a gyerekmegőrzőben, amíg a szüleim kiválasztották a megfelelőnek látszó konyha- és fürdőszobaszekrényt. Kisebb lelki törés volt, amikor a korhatár miatt már nem mehettem be a színes labdák közé ugrálni. Mikulás, húsvéti nyúl, IKEA - fel kell nőni. Utána gond nélkül váltam lelkes vásárlóvá.
De térjünk a tárgyra! (Szó szerint.)
A friss, ropogós 2013-as katalógus a maga szolid 46 dekájával kimerítő képet nyújt az új termékekről. Sok kritikus megjegyzi, hogy nincs áttörés ilyen téren tavalyhoz képest, úgyhogy gyorsan megnyugtatok mindenkit: soha nem is lesz lényeges változás vagy egyediség. 40 év múlva is ugyanazokat a rizslámpákat fogjuk összefirkálni. Olyan ez, mint egy üres vászon. Vesz az ember egy kezeletlen fenyő bútort, majd összemaszatolja festékkel, leragasztja matricákkal vagy behúzza vászonnal. Ez utóbbinak különösen nagy a divatja. A legviccesebb a 127. oldalon megosztott ötlet: kenj össze egy csomó terítőt, és vacsorázz meg rajtuk a barátaiddal, 30 perc alatt. No meg a száradási idő. Persze, ha lefested a barátaidat, az majdnem olyan, mintha újakat szereztél volna!
További észrevételek. A környezetvédelmi vonalat nem kellett volna gyengíteni a dekorációs elemként felbukkanó szarvas/őz koponyákkal és a bundákkal - egyszerűen nem passzol a szelektív szemétgyűjtők mellé. A szövegezés annyira nyálas és demagóg - egyszer biztosan összeszámolom, a praktikus hány szinonimáját sikerült összegyűjteni. A térben mozgó emberekkel nagy baj nincs, de elég kiábrándító a 120-121. oldal tizenéves fiúcskája: csipsz és laptop fél tízkor? Egy katalógus, amelyik azt hazudja neked, hogy rendszeretőbb és nagyobb tisztaságot tartó ember leszel, ha nála vásárolsz, hogyan törheti meg a valóság eme szeletével a tökéletes harmóniát?
Az okostelefonra telepíthető alkalmazás biztosan jó mulatság, nekem nincs, úgyhogy elhittem, a termékeket végtelen variációban lehet egymás mellé rakni. Ötletnek mindenesetre nagyon jó, hogy a papír kommunikál a technika vívmányával.
Végeredményben: szerintem, aki itt vásárol, az nem tudja otthon letagadni, mert egy lakáson látszik, hogy ikeás és kész. Hiába festi-ragasztja a kisasztalt, attól az még Lack marad. (Vagy lackozott, hahaha.) Persze, ki kell élni magunkat, mert ez erről szól, rólunk szól, kerüljön bármennyibe a megfestendő vászon. Az egyediséget vagy a kreativitást (nyilván) azok a tárgyak adják, amelyeket nem lehet itt beszerezni, pl. hol lehet kapni a következőket:
-50. o.. bőr táska, bakancs -62. o.: fonott táska
-124. o.: akasztók, falra szerelhető csipesz
-152. o.: falnak döntött képsorozat
-196. o.: fa halma játék
-282. o.: nyírfatörzsek
-255. o.: leejtett fagyi
-általában az aranyra festett betűk
Na, ezek tényleg érdekelnének! (Vagy csak nem találtam meg őket a katalógusban?)
Ja, és a cica is nagyon cuki, mint visszatérő elem, odáig voltam érte meg vissza!
