Adyval a parkban

Aznap elkerültek a bosszantó gondok:
a Liget mélyén ültünk,
lent a földön közvetlenül
s gyomrukba zártak a döngicsélő lombok.

Fülünkbe suttogott ezeregy dallamot
az ölelgető Tavasz,
előbb vidám volt, majd ravasz,
nagyot ugrott és kacagva elfutott.

Koszorút fontunk a harmatos fűből,
tréfálkoztunk a Széllel,
a Halállal, az Élettel,
és kicsordult könnyünk a nagy nevetéstől.

Keringett felettünk sok kis pamacs,
megcsókoltak hevesen,
és mi égtünk szerelmesen
űzve-áldva a végtelen égbolt alatt.

Születés

És ez már nem csak azon múlik, hogy milyen nap van ma, ez egy nagyon hosszú folyamat, meg kell szülnöm önmagam, meg kell születnem, a pillangó is leveti barna burkát, és a kígyó is a bőrét, a fák is lehullajtják leveleiket, miért ne tehetném meg én is azt, amit minden más élőlény, körülöttem, le kell vetkőznöm az unalmas és rossz tulajdonságaimat, hogy új életet kezdhessek, meg kell tisztítanom a lelkemet, hogy új dolgokat gondolhassak, újakat, szebbeket, tisztábbakat, mint eddig, le kell vetnem régi ruháimat, amiket mások varrtak rám és meztelenül kell a tükör elé állnom, mert a régi ruhák szűkek és bők voltak, és hamis képet adtak rólam, és nekem meg kell tudom, hol vannak a határaim, ki kell tapasztalnom a határaimat és a kiterjedésemet..

Olvadás

olvadni
csöpögni
csorogni

enyhül a tél
lassan véget érnek
a hosszú éjszakák
veled
eddig álmodtunk
de most felébredünk
azt hittük élhetünk
egymás mellett
hát tévedtünk
te meg én mi ketten
oly sokszor tévedünk
te meg én mi ketten
túl sokszor tévedünk

olvadni
csöpögni
csorogni

azt mondtad hogy jó lesz
te meg én mi ketten
meg csend meg béke lesz
azt mondtad nem fog fájni
érdemes megpróbálni
így mondtad egyszer
érdemes egymást
kipróbálni
most nézd meg mi lett
a hosszú éjszakák
egyre-egyre
rövidülnek veled

olvadni
csöpögni
csorogni

te meg én mi ketten
annyi utat végigjártunk
és hittük hogy jó úton járunk
és úgy hittünk valamiben
ami talán nem is volt
vagy ha volt is csak mert hittük
csak azért volt mert elképzeltük
mert akartuk hogy legyen
te meg én mi ketten
szertefoszlott minden álom
amit álmodtunk nincsen már
ébredünk egymás mellett
nincs időnk az álmainkra
oly rövidek az éjszakák

olvadni
csöpögni
csorogni

Akvárium

félelmetesen erős vagyok
nálam gyorsabban
senki sem úszik
végtelenszer tehetek meg
a vízben
végtelenféle utat
őrjítő ez a szabadság
szédítő ez a kreativitás
amivel élhetek

de mindig csak
az akvárium faláig
úszhatok

Hó, másodszor is

No, hát úgy is mondhatnánk, hogy megjött a tél.
Kicsit esik a hó odakint. Mondjuk vízszintesen. Nem baj. Meg nem látni a szomszéd házat. És a galambok se nagyon röpködnek most.

Évek óta nem láttam havat novemberben. Mindig akkor esett nagy hó, amikor a szülinapi zsúrom volt. És amióta nem tartok buli, azóta hó sincsem. Érdekes. De lehet, h itt Krakkóban lesz fehér szülinapom?

Hopp! Élő közvetítés a hetedik emeletről! Eltűnt a köd, és a szembenlévő ház láthatóvá vált! És a hóvihar is eltűnt..! Megint tiszta az ég:)

Ilyenkor, amikor nagy hó esik, a szomszéd kollégiumokban lakó AGH-ok jól megdobálják a Piastot, amikor meg a rendőrök visszazavarják őket a Nawojki túloldalára, akkor az arra járó buszokat is. Egyszer jöttem így haza Bernivel. Bújkáltunk a buszmegálló mögött:)

Tomporomnak - lengyel mozi, második jelenet

Édes Tomporom!

Biztos adják abban a kis francia faluban is ezt a filmet: Gypsy Caravan. Nézd meg, kérlek, nem fog fájni, ígérem. Cigányok ide vagy oda, ebben a zenében minden boldogság és minden fájdalom benne van. Gyönyörű.
Sírtunk, amikor vége volt a filmek.

Megjegyzem, egész film alatt furtak a kis zugmozi ablaka alatt valamit a munkások és a mögöttünk ülő jóember néha a lábával dobolta a zene ritmusát, amitől - nem tudom hogyan - a mi sorunk is ütemesen mozgott.

Jaj, és képzeld, találtunk a főtér közepén az egyik fán egy fél literes söröspoharat, egy másik fán pedig egy gondosan összegubancolt telefon drótot, de ez utóbbit már nem hoztuk haza, mert a szobáinkba már be van vezetve a telefon. Pontosabban én hoztam, mert a kolléganőmnek sietnie kellett, ezért villamosra szállt, és meg hazasétáltam, kezemben egy üres söröspohárral.
Most viszont van egy nagyon fájin kis Harnas márkájú söröspoharam! :)

Péntek 9

Hétvége káming.
Kamilla elutazott a hegyekbe.
A magyar lányok, akikkel elvileg lakom, elutaztak valahova a bibliakörrel.
Berni, aki tegnap még ki volt borulva Anton miatt, most már valószínűleg össze van borulva vele valami romantikus helyen.
Én meg itthon ülök, takarítok, teszek-veszek, kreatívkodok mindenféle csudaértelmes dolgot és azon morfondírozom, hogy mikor lesz már vége ennek a köhögőrohamokkal tűzdelt betegeskedésnek.

..jóestét mindenkinek.. ..mari vagyok.. ..egy számot szeretnék kérni.. ..a plútótól az ájm valking című számot.. ..küldeném jucusnak sanyónak ilonkanéninek a kossut utcába.. ..és persze mindenkinek aki szereti.. ..ja és mindenkihek aki tud egy kicsit angolul..

Ez az önkifejezés nehéz egy dolog. Amikor olyan sok élmény ér, és nem szeretném őket hagyni csak úgy elillanni, akkor nehéz..
Kezdésnek ma vettem 20 m alufóliát, egy tekercs színes papírt meg egy ív pauszpapírt. Hozzákezdtem a sampontartómhoz. Hajlítottam egy kis drótlepkekitűzőt. Az ikeás füvemnek terveztem egy 'trawa' feliratot, de nem tudtam befejezni. csináltam még egy pauszpapíros gyertyatartót, de még nem száradt meg. Megdizájnoltam egy fűszertartót szárított virággal, amit még Bernivel loptunk egy hete éjszaka egy előkertből.

..ájm volking on de sztrít..
..end ájm szó alon..
..bát áj hev fájör..
..börning in máj hárt..

Hol van Isten? Miért nem tudok arra menni, amerre mondja, hogy menjek? Vagy nem is mond semmit? De miért nem?
Hol van a nyugalom? Miért nem találom a helyem?
És mindezeket miért is nem tudom versbe szedni?

..born tu bí vájd..
..born tu bí vájd..