Nem

Nem dohányzom, nem iszom, nem nőzöm. Mégsem vagyok képes megfelelni a családom elvárásainak. (De hogyan lehetek egyedül én a család fekete báránya, amikor itt mindenki annak van kikiáltva?)
Krakkóban ez egészen más volt, gyerekek. Senki nem vágta a fejemhez, hogy egy kövér élősködő vagyok. Húsos hernyótalp, bekúszik este a konyhába, éhes szája enni kér, aztán hízik éjjel, mint egy kisgömböc, nagyra, egyedül, kuksol a szénapadláson, onnan lesi, kibe rúghatna jól bele.
A senki is valaki.
Egyed vagyok, ha nem is egyedi.
Számoljátok meg a 'is'-jeim!
Számoljátok meg a 'már'-jaim!
Számoljátok meg a 'még'-jeim!
Mérjetek meg! Átférek még a Brama Floriańska alatt?
Ráférek még ilyen romlott erkölcsökkel a családi fotóra?
Bizony, mondom néktek, nem.

Főzőcske

Halpapiros

Elsőként bonts fel egy üveg erős szeszesitalt, majd igyál előre a medve bőrére, tudván, hogy hal lesz a vacsora.
Végy egy szimpatikusnak látszó halat. A jól bevált tízujjas-módszerrel filézd ki. Füröszd tejben-vajban, majd tedd félre állni, csak vigyázz, be ne dőljön neki.
Állíts össze egy házi fűszerkeveréket: végy tíz tő kaprot és húsz tő petrezselymet, aprítsd fel, tedd egy tálba és szórd meg bőven egész borssal. A munka hevében rántsd magadra a kakukkfüves üveget, és vele együtt a fahéjas fazekat is. Takaríts fel alaposan. A kötényeden ragadt fűszereket is söpörd a tálba. Végül adj hozzá minden szórhatót a szekrényből, és egy shakerben rázd össze a keveréket.
Végy egy nagy ív csomagolópapírt. Halmozz rá a fűszerekből egy keveset. Tüsszents. A maradék fűszerben temesd el a halat, mondj egy imát, díszítsd virágokkal és kövekkel rakd körbe.
Pajzán viccekkel forrósítsd fel az olajat egy kislábosban. Ha már sistereg, dobd rá a papírba göngyölt halat. Sokáig bosszantsd, végül hagyd a saját levében megfőni. Akkor jó, ha a szomszédok már kihívták a tűzoltókat. Ekkor vedd ki a tűzhelyet a kislábos alól, halmozd az élvezeteket egy nagy tálra, és fektesd a halat a tetejére. Hívd meg az összesereglett szomszédokat és riadt tűzoltókat is, mert egyedül nem jó enni!

Bébiszitter

Ne felejts el
játszani
velem,
szavakkal-szívekkel
dobálózni,
érzelmek
pókhálóján
hintáztatni.

Ne felejts el
megetetni
velem
minden hazugságot,
minden moslékot,
amit csak
le tudok nyelni.

És este
ne felejts el
lefektetni
engem
rémálmok közé
és testeddel
betakarni.

Ezeket semmiképpen
se felejtsd el.
Csakis ezekkel
nőhetek igazán fel.

Snidling

A snidling virága vagyok én:
hagyma-büdös, lila, kicsi.
Megesznek, mielőtt kinyílhatnék.
Jó lenne mindent visszacsinálni.
De semmi mag nem húzza vissza
apró gyökerét és levelét.
Lerohad vagy kiszárad:
ígyis-úgyis meghal a végén.

A Hét Törpe hét feje lassan kezd egy mesebeli sárkány hét fejéhez hasonlóvá válni, az én szemeim meg kék helyett vérben forognak. A klasszikus levágás helyett inkább jól bele kéne tunkolni a fejeit egy kupac ryneki lócitromba, vagy egy tál szétfőtt pierogiba, esetleg Bar Mleczny-s kapros főtt krumpliba. Mind a hetet, egymás után! Vagy meg kéne füröszteni fokhagymával bedörzsölt testét egy kád Tinódi-féle koktélban. Vagy miniszoknyában belökni a Kitchben a fiúk közé. Vagy... vagy... vagy.. húúú, de durci vagyok!!

Snidling

A snidling virága vagyok én: hagyma-büdös, lila, kicsi.
Megesznek, mielőtt kinyílhatnék.
Jó lenne mindent visszacsinálni.
De semmi mag nem húzza vissza apró gyökerét és levelét.
Lerohad vagy kiszárad: ígyis-úgyis meghal a végén.

Snidling

A snidling virága vagyok én: hagyma-büdös, lila, kicsi. Megesznek, mielőtt kinyílhatnék.
Jó lenne mindent visszacsinálni. De semmi mag nem húzza vissza apró gyökerét és levelét.
Lerohad vagy kiszárad: ígyis-úgyis meghal a végén.

Lemezbolt

-Segíthetek valamiben?
-Köszönöm, nem. Csak nézelődöm.
Zenéket válogatok egy lemezboltban. Ez például a nagyim kedvence volt. Ez meg anyukám legkedvesebb énekese. Van itt egy-két remek darab a 70-es évekből is. Aztán az én kedvenceim. Művészlelkű zenészek, a tudomány a hobbijuk. Érdekes, nem?
Felteszek egy-egy számot vagy albumot, de hamar megunom. Keresgélek, válogatok. Van időm, néhány év.
-Valójában olyat keresek, akinek a lemezét soha nem kell kivennem a lejátszóból.
Együttérzően bólint a csinos eladónő.
-Igen, tudom, kisasszony, mind olyat keresünk...

Snidling

A snidling virága én vagyok: büdös és lila. Megesznek, mielőtt kinyílhatnék. Jó lenne mindent visszacsinálni. De semmi mag nem húzza vissza kis gyökerét és levelét. Lerohad vagy kiszárad: ígyis-úgyis meghal.

Riport egy pilisszentiváni Szentiván-éjszakáról

Tavaly Csepelen léptünk fel ugyanebben a témakörben és remek hangulatban, kisebb közönséggel és tábortűzzel - az Erdőtündér jó néprajzos módjára végighisztizte a hetet, hogy egy csúnya sárga muhu szoknyát kell majd viselnie a világ szeme láttára.

Idén Pilisszentivánon léptünk fel. Sokan voltak, de nem eléggé lelkesek. Valami forgács került a színpadra, ezért előadás előtt fel kellett söpörnöm. Nem tudok koszban táncolni, ez van. A színpad így is csúszós volt, nagyon óvatosan táncoltunk. A műsor szerintünk jó lett, úgy éreztük, jót táncoltunk, mégsem arattunk siker. A tűztáncnál már be-beálltak táncolni a jónépek, de javarészt részegek voltak, vagy egyszerűen alkalmatlanok az egyszerű körtáncokra. A közönség passzivitására talán hatással volt a sok sör, meg a kényelmes ülés a büfé körül, messze a színpadtól. Viszont viseltük a muhu-sapkát, ami nagy fegyverténynek minősült. Vikivel és Katival:

...

Bőr-börtön tartja fogva
Caliban-lelkem,
ki ellopná szerelmed.
De nem teszi, mert nem meri.
Nem mer megérinteni.

Mit mosolynak látsz,
csak a fagyott fájdalom:
hasított a fenevad
egy rést arcomon.
De ha közelembe érsz,
hallgat nagyon.

Húsodba fúrná minden ujját
és torkodba harapna,
ha nem félne - így csak gyenge
csókjait adja.
Lassan beleőrül,
hogy nem érhet hozzád
minden íze egyszerre.
Nem tudja, hogyan tegye,
de szeretni szeretne.

(Caliban Shakespeare A vihar c. művében egy torzszülött szolga; egyébként a 'kanibal' -kannibál- szó anagrammája, mely e lény jellemére utal.)

Látszik, hogy ugyanabba az erdőbe játrunk gombászni: a Hét Törpe legalább olyan nagy marhaságokat írogat, mint én - de nem ezért szeretjük.

Egy hete. Évekkel ezelőtt volt. Száz év. Százezer év. Olyan nagyon rég. Se hang se kép. A Neander-völgyben a jégkorszak véget ér. Felovadtunk az első csók után. Ugye emlékszel még? Olyan nagyon rég. Se hang se kép.
(Pluto: Százezer év)

Cseresznyeszedés közben kellett rádöbbenjek: a szerelem nagyon hasonlít a gyümölcsre, nemcsak a pálinka és lekvár főzés tekintetében, hanem hogy nyersen is fogyasztható, így nem kerül az ember olyan kellemetlen szituációba, hogy egy rutinos őrült azt suttogja a fülébe: "hülye buzi". Sőt, a telt ajkú egek sírnak helyette.

Egy hete ilyenkor Krakkóban, egy kocsi hátsó ülésén kuporogtam, fejem a biciklikormányra hajtva, csendesen tűrtem a krakkói dugó szeszélyes mozdulatlanságát, mely bármely pillanatban képes volt egy még hatalmasabb és fékezőbb mozdulatlanságba átcsapni.
Bár célja értelmetlen, e pillanatokban veszi kezdetét - kis túlzással, persze, ahogy szoktam - posztkrakówiánus korszakom, mely legfőképp visszaemlékezésekből és a résztvevőkkel készített interjúkból fog állni. A szerzőt az Édesanyja öltözteti, a sűrű tömegről és jó hangulatról a Jaksledzi Kft. gondoskodik.

Lassan egy hete itthon vagyok. Minden a megszokott kerékvágásban halad tovább, de sajnos ez még nem jelenti azt, hogy sínen vagyok. Néha viszont nagyonis. De vajon a tökéletes és az ideális fogalma mennyire mosható össze?

Vizsgák - második felvonás

Ma került sor a tegnap elhalasztott vizsgákra. Az elsők nem sikerültek rosszul (írás és olvasott szövegértés), még a következő (hallott szövegértés) is egész tűrhető lett. Az utána következő feladatlapoknál (grammatika és szókincs) elszabadult a pokol: Péterke ügyesen mellém csempészte magát, és feltette, hogy minden szót a lehető legfeltűnőbben fog lemásolni rólam. Ránk szólt a könyvtáros néni, nem is egyszer, végül megkérdezte tőlem, hogy elveheti-e a lapom. Kész voltam, elvette. Lementem megkeresni az utsó vizsgám papírjait. Megtaláltam a bácsival együtt, de olyan fáradt voltam, hogy azt sem tudtam, mi a nyelvtani nemem. Kizárt, hogy egy jó válaszom is legyen.
Hát így volt.

Vizsgák - első felvonás

Gyanakodnom kellett volna: az idő fájdalmasan szép volt, az emberek nyugalmat és vidámságot sugároztak, senkit sem ütöttem el kivételesen, minden jó volt. Majdnem elérzékenyültem a kapuban.
Amikor bementem, akkor ért a hidegzuhany: az aznapra betervezett írásbeli vizsgák helyett szóbeli lesz. Péterkével gyorsan átfutottuk a tételeket, mert azokba bele sem néztem. A vizsga nagyon rosszul ment. Utána kevéssel írtunk még egyet (szókincs), és én még külön egyet (ortográfia).
Délután írtam még egyet (kortárs Lengyelország), de ez sem sikerült jól.

Visszaszámlálás

Ma van kedd délután. Holnap szerda. Csütörtök. Péntek. Szombat délután.

Az Erdőtündér minden este elszív egy szálat Borsószem királyfi itthagyott cigarattacsonkjaiból. Még négy darab van.
Becsülettel kimostam a ruháimat, mintha nem lenne mosógép ott, ahova megyek. Kezdek megzakkanni.

Úgy szeretnék elmenni, csendben elosonni, mintha itt sem lettem volna - nehogy megrepedjen bánatában a peacemakerem.