Most nézem, hogy az újévi fogadalmam (fogadalom-féleségem)a legkevésbé sincs beteljesítve. Se kutya, amivel futkorászni lehet, se csigolyák. Nehéz az élet, ahogy a kollégám szokta mondogatni.

Egy kis "vicc". Anyu, hajrá.

A neutron walks into a bar and asks: "How much for a drink?"
The bartender says: "For you, no charge."

Két hét -

Tudósítónk a legprofibb vízszintesből jelentkezik. Az ágy remek kilátást biztosít, és kitűnően fel lehet vágni a 12 fokos gerincferdüléssel, mert net van, rohangálás meg nincs.
Szóval három hét szenvedés után végül elmentem (vittek) orvoshoz. Ha tudnék, írnék orvosi műszavakat, de nem mondtak semmit, csak hogy feküdjek, meg itt van gyóccer, szedjem, itt van spay, fújjam, azt' lesz valami.
Felmerültek ilyen összeesküvés elméletek a hátfájás geneziséről, mint pl. a földön fekvés (két hónapja alszunk a földön, node miért csak nekem fáj?), nem öltözöm fel rendesen, és megfáztam (még nagyanyám is büszke lenne a bundabugyiaimra!), és hogy calcium túladagolásom van (igen!).
Nemcsak azért nem jó így, mert rossz (fáj), és mert süt kint a nap, és a legjobb pótcselekvés a szolid kapirgálás lenne az udvaron, hanem mert hanyatt fekve nehéz olvasni, hamar elfárad az ember keze, még ha egy olyan kis könnyed olvasmányt is tart a kezében, mint a jövő heti műsorújság (ami teljesen érdektelen, egyrészt, másrészt a tv lent, az ágy fent). Idő mint a tenger, a tennivalókkal meg Dunát lehetne rekeszteni, így hát azt láttam a leghasznosabbnak, ha összepárosítom a zoknikat. (hahaha, csak vicceltem, ilyen szép időben zoknit párosítani??)

Kovácsné

Szerencsém jól üstökön ragadtam:
borzas fejét ölembe engedtem,
fészkelődött, kéjesen ásított,
- kínomban mi mást tehettem? -
lágyan füle tövét vakargattam.
És mert forgandó a jószerencse,
a rossz pedig nem szunnyad el soha,
álmatlanul forgolódott,
- vagy csak rosszakat álmodott volna? -
nem tudta, szeressen engem vagy ne.

Reggel végül vasra vertem.
Mindenki maga kalapálja,
ha van mit, ugye.

Hójelentés frissítés

A hátam még mindig nagyin fáj.
A kollégám nem veszett el, csak a szolgáltató intézte úgy, hogy az elküldött(nek vélt) röszükből csak azt az egyet kapjam meg, amelyikből biztosan tudható, hogy már nem volt színjózan, amikor a pötyögésbe fogott.

Hójelentés

Csak röviden, mert eléggé fáradt vagyok: rossz is volt meg jó is volt, három nap nem a világ és mégis.
Elvileg csütörök délután mentünk volna, aztán végül némi kavar után péntek reggel indultunk. Ahhoz képest, hogy tizenx éve járunk síelni, nem ment zökkenőmentesen a történet, pl. minden botot otthon hagytunk, Tesóm korcsolyáját hoztuk el boardcipője helyett...sebaj. A pálya tiszta jég volt. Semmi vész! Este esett a hó. Másnap is. (Délre értünk ki.) Délután, az utolsó csúszásnál nagynéném szaltózott egyet (felvágós lenne, ha direkt csinálta volna, de nem), a traptrap egyenesen a mentőautóhoz vitte, az meg Mürzuschlagba, a kórházba, ahol sikerült néhány órát eltöltenünk összezárva Anyuval - egy kocsiba nem fértünk be hatan, és mi voltunk a leggyengébb láncszemek. De még mindig jobb dolgunk volt a fűtött, kávéautomatás váróteremben (ittatok már irish coffet automatából?), mint Apámnak meg Tesómnak, akik ugyan felvitték nagynénémet meg unokatesómat a hegyi apartmanba, de lejönni már nem tudtak, csak hólánccal, de az meg gyári hibás volt... kerék lekap, hólánc fel, kerék fel, 500m legurul, kerék le, hólánc le, kerék fel... fél tízre értünk vissza. Reggel írt a kollégám. Látszólag sikerült 160 karakter erejéig kijózanodnia 3 nap után. Egész elérzékenyültem. Ma gyönyörű idő volt a hegyen, csak nagyon hideg és jeges. Próbáltam fényképezni, nem nagyon sikerült. A fenti, panorámás hüttében ettünk Anyuékkal, de olyan csúnyán sokat, nagyon rossz volt utána. Ne egyetek sokat síelés előtt. És most kialszom magam, vízszintesben, kemény ágyon, ahogy szoktam, mert a kocsiban csak félig összegömbölyödve tudtam ülni és nagyon fáj a hátam.

Augusztus, hőség, Duna-part

a lét
ma vendégmarasztalóbb
talán
a fény
tisztább mint szokott
izgatott szívdobogás
ez a boldog csillogás
a hullámokon

nő a fű
a halottak haja
anyaméhben a gyermek
gyönyörű
mozdulatlanba
merevedtünk bele
mi ketten
pedig ez lehetetlen

De hát nincs lehetetlen!

nincs állóvíz
csak a vásári lovak
fröccsentett-műanyagba
vont patájának
csillogása emlékeid
rezgő folyótükrében

Butaság.

Blöki end

Ma reggel apu visszavitte a termelőnek a kutyát. A szomszédbácsi erősebbnek bizonyult.
Egyelőre csak fura, hogy nem kell kiengedi a pincéből, nem kell rászólni, vízzel locsolgatni, az orrára koppintani.
De amíg a szomszéd bácsi allergiás a kutyaugatásra, addig nincs új kutya. Csak szép sorjában, egymás után. Ez de csúnya.
Viszont akkor... lehet füvesíteni?