Élménybeszámoló

Spanyolország szép. Az emberek kedvesek - mármint a helyi spanyolok, nem a bevándorló britek. Az idő hét ágra hőség, 30-40 fok meleg a napernyő alatt. A házak remekül megtervezettek, minden dombon egy váracska. A tenger is jó volt, bár szerintem a mi falunkban becsapás volt az egész, olyan, mintha kiborítottak volna néhány tonna homokot - de halak azért voltak, bagettel etették őket a jókedvű turisták, derékig a vízben állva. A hangulat sajnos nem ütötte meg a tűrhető szintet, úgy látszik ez volt az utolsó családi nyaralás ebben az évezredben, ami lehet, hogy nem is olyan nagy baj. Még 10-15 év, és az őseim mehetnek az unokákkal nyaralni. Szívfájdalmam, hogy Gusztávnak csak 160 karakteres, ellenben igen lelkes röszüket tudtam küldeni, amikre ő hasonlóan lelkes, ám ugyancsak 160 karakteres röszükkel tudott válaszolni. De küldtem képeslapot is.

A következő rész tartalmából

Holnap Spanyolországba utazom a családommal. Majd mesélek, meg mindenkivel találkozom, ha hazaérek. Barnuljunk együtt!

Az előző rész tartalmából

A kutya reumás. Kap gyóccert macisajtba gyömöszölve. Ki hitte volna, hogy a röfögő borjúk szíve valójában a macisajthoz húz velős csont helyett?
Elvittem Gusztávot Szentendrére. Megnézettem vele az összes helyi kortárs kiállítást és lenyomtam a torkán egy doboz fagyit (én meg vagyok fázva, nem segíthettem neki). Majd levezetésképpen bejártam vele az óvárosban minden lehetséges turistaútvonalat.
Írtam a Hét Törpének egy mailt, de nem válaszolt. Biztosan elveszett a bányában. Ezúton hívom fel szíves figyelmét a mailben történő válaszadás biztosította páratlan lehetőségekre.
Ha minden jól megy - bár a kőműves alaposan félrerakta a téglát -, megpróbáljuk felszerelni a szúnyoghálót.
Megkaptam Vian legfrissebben megjelent novelláskötetét (azt hiszem ez az első is egyben). Az első novellában a főhős felrobbant egy taposóaknán, a másodikban nekiment kocsival egy fának, a harmadikban kiugrott az ablakon, a negyedikben az agyába folyt a konyak (juj!) - eddig olvastam a negyedik novellát, mert még csak délután van, és szeretnék hagyni néhány hullát estére is.

Nem akarásnak nyögés a vége...

Gáz

Az ember lánya valójában nem akkor jön rá, hogy mennyire éretlen, amikor az apja rászól, hogy ne szürcsölje a levest, hanem amikor gigászi küzdelmet vív a fürdőszobában egy gyantacsíkkal, amely úgy ragaszkodik hozzá, mint ő az élethez, és közben azt gondolja magában, milyen szép amerikai tinivígjátékba-illő jelenetet hozott össze így egyedül.

Vonat

Gusztáv a vonaton, én a vonaton - jó így együtt vonatozni, csak kár, hogy amíg Gusztáv a Dzsámiváros felé robog, addig én Máriabesnyőre zötykölődöm.
A vonatnak volt számomra valami nosztalgiája. Kilógattam hát felsőtestem, hogy a lágy menetszél és a behajló ágak kellemesen az arcomba csapódhassanak. Nem ültem le, mert féltem, hogy a puha műbőrüléshez ragadok, és elmerülök benne, mint a filmben a svéd kiránduló bácsik elevenen a mocsárban. 300 pénz: ennyit kért tőlem a néni a pályaudvaron az útért, és az élményekért, hogy kiszállhattam egy apró, lepusztult állomáson, közel a semmi közepéhez.