Gégepukkasztó 'magyar' módra - Tinódi ajánlásával

Keverjünk simára egy nagy evőkanál Erős Pistát egy evőkanál tabasco szósszal és ízlés szerint egy kanál dijoni mustárral. Mixerben rázzuk össze egy deci pirospaprika-pálinkával és két deci tiszta szesszel.
A poharak szélét előbb żubrówkába, majd őrölt fehérborsba és pirospaprikába forgatjuk, aljukra dobunk két-három tormás ízesítésű jeget, majd óvatosan rászűrjük a koktélt.
Díszítésül tűzzünk a szívószálra és a bölényfűre pepperonikarikákat, a koktél tetejét gyengéden hintsük meg durvára darált chilivel.

Vendégem, nevezzük Malvinnak, péntek reggel, ébredés előtt 5 perccel érkezett. Még egy óráig friss volt, de aztán eldőlt, ahogy azt a zsákoknak szokás, én meg elmentem órára. Vagyis csak mentem volna, mert a biciklim olyan tutira odakötöttem a korláthoz, hogy nem tudom levenni.
Délután újra találkoztam Malvinnal, ettünk ebédet, meg fagyit is, aztán otthagytam őt a városban fényképezni. Délután más ismerősökkel elmentünk a Vidámparkba, és végignéztük, amit felülnek a legvadabb körhintákra. Aztán átballagtunk 7re az Empik elé, ahol megint más ismerősökkel volt a találkozó. Elmentünk a Kazimierzbe inni. Amikor már jó volt, átsétáltunk a helyi diszkotékába táncolni. Ott összefutottunk ismerősökkel, és hajnalig mulattunk.
Másnap aludtunk. Délben besétáltunk enni a városba, és a Mały Ryneken, kilátással a színpadra ittam kávét, Malvin fagylaltot. Közben volt alkalmunk egy hegymászófiúcska glaccserszemüvegét is felpróbálni. Ez után jött a konci, ami remekül sikeredett. Tinódi és én kezdtük a táncot, a végén még külföldiek is beálltak. Este is jól sikerült a buli, bár ott már kevesebb volt a bóklászó turista.
Ma kikísérem Malvint.

Egy kis matematika

Tegnap a Kobold adott nekem 93 plakátot, neki így 40 maradt. Ebből egyet sem adtam Holle Anyónak, mert neki volt már sok, de megígérte, hogy kirakja a kollégiumokban. A Hét Törpével és Tinódival egész délután 3,829787234042553191489361702127 plakát/perc sebességgel szeltük az Óvárost és a Kazimierzt. Amikor hazaértem, már csak 46 plakátot találtam az almáriumban. Kérdés: hányszor fordult meg a fejünkben celuxtépés közben, hogy legszívesebben inkább szórólapot osztanánk?

(A végén annyira büszke voltam a teljesítményünkre, hogy megleptem magam egy csokor tulipánnal.)

Gdyniában, a tengerparton

Lengyel rögvalóság a vonaton.
(Nagyon büdös volt. De tényleg. Nem is értem, hogy éltük túl.)

Pénteken, egyhete, elvesztettem a kis zsákom. Ilyenek voltak benne: varrótű, cérna, elem, hajtű, hajgumi, biztosítótű, rágó, cukorka. És a Labellom is, sajnos.
Az eset, mit tagadjam, nagyon megviselt. Ritkán vesztek el dolgokat, és mindig nagyon bosszús vagyok, ha mégis. Persze, egy sem pótolhatatlan. A zsákocskát én varrtam. Közértben pedig mindent lehet kapni.
Ja, és ki kell cserélni a telefonom csörgését 'Hát hol a Labellóm...'- ról 'Hát hol az Alterrám...'-ra, mert most olyat használok...

'Csomagolj és gyere szépen haza, mielőtt teljesen el menne minden eszed.'

(szó szerinti idézet egy minapi beszélgetésből)

Elhatároztam, hogy minden tipikus (vagy különlegesebb) lengyel terméket kipróbálok. Kezdem a csokikkal. Majd a jogurtok és a savanyúságok következnek, végül az alkoholok és a teák. Hogy tudjam, mi jót kell hazavinni.
Mert például Erőspistát nem érdemes itt venni. Szegény lengyelek olyan kis finomlelkűek, nem bírják a csípőset. Vettünk egyszer a Nowy placon a Kazimierzben melegszendvicset 'ördög' fantázianévvel. Az eladónő bizonygatta, hogy ez a csípős, de kénytelenek voltunk őt később, máshol, titokban és halkan kinevetni. Csak attól, mert valami kicsit paprikás, az még messze nem csípős. Ma Berni megkínálta Erőspistás kenyérrel egy csoporttársát, aki elismerte, hogy az valóban erősebb, mint amit ő gondolt. Ha ha, van ez így!

Elindulsz lefelé a lejtőn: inkább kitakarítasz, mosol egyet, olyan rendet raksz, hogy csuda, még a szemetet is kiviszed, pedig nem te vagy a soros. Aztán megnézed az internet összes oldalát, minden jútúbos videót kétszer. Elolvasod a híreket. Hirtelen találsz egy honlapot, ahol kongói nyelvet lehet tanulni. Megtanulod a legkönnyebb szavakat és belépsz a Kongói Nyelvtudományi Körbe. Rájössz, hogy mégiscsak a biokémia az életed értelme, és átböngészed a jelentkezési feltételeket az egyetemekre. Mindeközben óránként szétpakolsz, eszel, elpakolsz. Megírod az életrajzodat 2134-ig, de elhatározod, hogy még folytatod. Minden éterbetévedőt letámadsz és kifaggatod, hogy mikor látogat már meg. Aztán depresszióra hivatkozva alszol 15-20 órácskát.
Én megőrülök a saját lustaságomtól, nem tudok tanulni, őszintén sajnálom. Ha most el kéne ragoznom egy igét, nagyon csúnyán néznék...

A táncterem kövezetét vastagon fedték a hullák. Én középen egy talpalatnyi vértócsában álltam és unottan lóbáltam a kardom: elfogyott a vágnivaló.
Az Erdőtündér egy asztal közepén guggolt és kielégült arccal cigarettázott, mint egy férfi szeretkezés után. Hosszan kifújta a füstöt.
- Látom, hogy gondolkozol. Mi történt?
- Nem is tudom. Elbizonytalanodtam.
- Ne, ne érezz bűntudatot. Felosztottak minket, mint valami... nem is tudom. Vad, állati vágy égett a szemükben, te is láttad. Meg akartak kaffantani. Mint az állatok.
- Igen tudom. Az a szőke majdnem megfogta a mellemet is.
- És az a ronda, emlékszel...?
- Mind ronda...
- Amelyik úgy rám mászott...
- Mind rád mászott, amelyik nem rám...
- Tudod, amelyik aztán úgy kapálózott, mint egy felfordított bogár...
A kedves emléket felidézve kuncogtam egy rövidet.
- Na ja. Persze... legalább a szépjét megmenthettük volna.
Egy kisebb kupacra mutatott a kijárat mellett.
- Ott vannak. Hazavisszük őket.
Közben elindultam körben a teremben. Farzsebekből kikandikáló pénztárcák után kutatott sasszemem.
- És a lányokat se sajnáld - elnyomta a cigit.
- Nem, azokat semmiképpen.
- Akik így öltözködnek... komolyan, még adják a lovat a pasik alá.
Maximálisan egyetértettem. Megszámoltam a pénzt. A bűz kezdett elviselhetetlenné válni.
- Mennyi az idő? Nem vagy éhes?
- Olyan egy körül lehet.
- Ó, fiatal még az idő. Gyere. Én már egész megéheztem ennyi hús láttán!
- Oké, mehetünk.
Lassan kászálódott össze. Kerestem egy szemeteszsákot. Körbeálltuk a halmot.
- Helyben fogyasztod vagy elvitelre lesz?
Nagyot kacagtunk.
- Elvitelre lesz, köszönöm.
- Ezt a fél kart is...?
- Ja, azt nem. - Nevetett. - Véletlenül kerülhetett ide...
- Na, csak azért. Annyira nem szép. Esetleg a kisujja.
- Mutasd. Hm, nem rossz. Akkor legyen csak a kisujja.
Bepakoltunk.
- Evés után megiszunk egy teát a Kazimierzben? Jól esne valami kis nyugalom.
- Persze.
Felmásztunk a lépcsőn, ki a levegőre. Lent már egészen elfogyott.

'You can run on for a long time

Run on for a long time

Run on for a long time

Sooner or later God'll cut you down

Sooner or later God'll cut you down'

(Johnny Cash)

Péntek lévén, megmosod a hajad és felöltözöl. Lefelé menet felszeded a barátnődet. Kisétáltok a villamosmegállóba, és bementek a főtérre. Vesztek egy kebabot meg egy mekmenüt, a parkban eszitek meg. Utána elmentek a külvárosba bulizni. Csakhogy ott még nincs buli. Vesztek egy üveg alkoholt meg egy üveg gyümölcslevet, kiültök a folyópartra. Megisszátok. Megismerkedtek ilyen arcokkal, akik elkísérnek benneteket a diszkóba.
A diszkóban jó a hangulat. Levetkőzök. A hangulat még jobb lesz. A lépcsőn felmenet három fiúnak is a fenekébe harapsz. Aztán mindenkihez odamész, hogy megfoghassa a derekadat. Táncoltok a barátnőddel. Összefogdossátok egymást. Felkérnek titeket. Táncoltok másokkal. Összefogdosnak titeket. Kimész a mosdóba, két fiút ott erőszakolsz meg, a ruhatárost egy farmer- és egy bőrkabát között. Amikor megadod a számod, csak minden második telefont adsz vissza. Egy fiúval a kanapén, eggyel a pulton hemperegsz végig.
Végre meglátsz egy szimpatikus fiút. Odamész hozzá. Erre a barátja beközli, hogy a fiú az övé. Bánatodat egy csapat brazil turistával elégíted ki. Táncolsz még néhány emberrel a rúdnál.
Hajnalban hazaindultok a barátnőddel. A leglelkesebb fiúk hazáig kísérnek. Az utcasarkon leütitek és kifosztjátok őket. Élményekkel megrakodva térsz vissza a kollégiumba.

Tükröm a szemed

Tükröm a szemed: barna, zöld, kék.
Benne a végtelen mélység,
a felszínem hullámzom én.

Ha fáj reggel az ébredés,
mosolyod simítja ki arcom,
hangod messzire elkísér,
ölelésed, csókod melegét
mindenhova elviszem
s egész nap sugárzom.

De ez mind semmit sem ér:
amint becsuknád szemed,
újra szertefoszlanék.

Amikor a lengyel jóbanrosszban sorozatban láttam, azt mondtam magamnak: ne félj, ez csak egy film és valójában nem vágják le a lábát.
Amikor elhúzott mellettem biciklivel a Błonián, fiatal volt, nevetett, viccelődött a haverjával, jobb lábán fel volt tűrve a farmer, láttam a világokat átkötő fekete fémcsövet térde és cipője között. Úgy éreztem, hozzá képest senki vagyok.

'A jó kávé olyan fekete, mint az éjszaka, olyan forró, mint a pokol, és olyan édes, mint egy csók...' - ezt a végtelen életbölcsességet Pan Spyt mondta a minap, aki leginkább Lacibácsira hasonlít a rokonságból: alacsony, ráncos-mosolygós, kalapban meg cigivel viszont inkább a mindenkori főfelügyelőt idézi. Nem tudom, Pan Kowalewskit milyen érzelmek fűzik a kávéhoz, de ő inkább ilyen Gyulus, vagy Kálmánka lehetne, egy nagyranőtt tízéves, arcáról végtelen szeretet és egyszerűség sugárzik, érti a tréfát. Pani Kinga ősszel nagyon megdícsérte a magyar presszókávét, azóta is büszke vagyok a magyar kávéfőzőkre. Ő az az igazi Annusnéni, vagy Katinéni, mindig elegáns és stílusos, táskájában pedig a tankönyvek szókincsének minden illusztrációja megbújik.
Nem tudod őket nem imádni.

Van egy hely a Kazimierzben... ....ahol így nézek ki két korty kapucsínó között...

(A képért köszönet az illetékesnek!)

Kéne venni egy csengőt. Olyan kínos mindig azt kiabálni: '...áááááááá... félre az útból, nem tudok megállni, vigyázaaaat....!'

Ma Másodikjánospál életrajzát vettük 1957-ig, mindenki kapott egy fénymásolatot a saját kézzel írt cv-ről. A tanárnéni ismerte és nagy rajongója a volt pápának, anno járt hozzá misére, sőt, voltak közös tanáraik is az egyetemről. A bácsi három éve ilyenkor halt meg, azért is esett ma olyan szomorú eső Krakkóban.

Nem lennék szomorú, ha esténként a Błonia mellett kéne hazatekernem, görkorisok, kocogók és kutysétáltatók között, langyos menetszélben, miközben a hajam és a szoknyám romantikus lobogást végez a kanyarok ütemére.