Superfenofrenetikusmaxikapitális (Mary Poppins, 2012)

Az előző napokban (mintha csak megéreztem volna, hogy edzenem kell) sok bollywoodi filmjelenetet néztem-hallgattam, ezért az, hogy a szereplők spontán táncban és énekben törnek ki, nem lepett meg... hiába, ez egy ilyen műfaj.

Egy régi barátnőm szerzett jegyeket a tegnap délelőtti főpróbára. Madáchos főpróbához korábban volt szerencsém (A szerelem 8 stációja, valami ilyesmi, nem találtam meg), a projektorral ott is voltak problémák, más, érezhető technikai hiba nem volt, az előadás gördülékenyen ment. Talán a nagy ház-díszlet mozgatása, a folyamatos színváltogatás tette vontatottá a darabot, mivel a legtöbb jelenethez le-fel kellett mozgatni a hatalmas vásznat, amire az esernyő sziluettje vetült. Elbűvölőek voltak viszont a bűvésztrükkök, nagyon ötletes. Mary Poppins musicalt még nem láttam, de úgy tűnik, az előadás egyszerre könyv és filmadaptáció (nyilván a színpadom nem kivitelezhető filmes jelenetek miatt vágták össze így).

A szereposztás bőséges, és ha elvisszük a gyereket, el ne felejtsük kiszámoltatni vele, hány féle szereposztás valósulhat meg az évad során. Szerencsénkre nekünk az Oroszlán Szonja (Mary) - Sándor Dávid (Berti) - Dunai Tamás (Mr. Banks) - Gallusz Nikolett (Mrs. Banks) variáció énekelt (a gyerekszereplőket nem ismertem, a Patai Anna-Bauer Gergő páros rémlik). Szerintem mind kiválóak voltak: mind hangban (tényleg csak néhány hamis hang volt), mind karakterben, lehetőségeikhez képest jó színvonalat nyújtottak. Dunai Tamást találtam kicsit öregnek - Mr. Banks karaktere a könyvben és a filmen is jóval fiatalabb.

Végig az első felvonás alatt az járt a fejünkben, hogy ez gyerekmese-e vagy nem. Egyiünk sem emlékezett az elemzésre. Az internet megerősített: ez egy gyerekmese. Ettől függetlenül Mr. Banks munkamániás, Mrs. Banksról kiderül, hogy színésznő szeretett volna lenni, de most a társadalmi elvárásoknak szeretne megfelelni, nem sok sikerrel. Szeretne férje mellett állni, de nem tud, alapvetően nem túl életrevaló (ahogy a könyvben). A filmben ez a karakter női jogokért kűzd, folyton jön-megy, ezért nem tud a gyerekeivel lenni, így amikor a végén egymásra talál a család, nem csak aput kapják vissza a gyerekek, hanem egy kicsit anyut is. Végülis, meg kell tanulniuk a szülőknek felnvelni a gyermekeiket, a saját élményeikből, nem pedig mások által felneveltetni. Lehet, hogy a gyerekkel foglalkozni jó dolog, egy élmény, és akkor is kaland, ha nincs mellettünk egy nevelőnő.

Nem mehetünk el a mellett, hogy Mary Poppins erős személyisége elnyomja a gyerekeket. Mindennek úgy kell lennie, ahogy ő mondja, és akkor nem történik semmi baj, sőt, minden csupa csoda. Mary Poppins ugyanakkor nő, csinos és kívánatos, szívesen udvaroltat magának egy sereg kéményseprővel. "Belevalóságának" és nevelői státuszának köszönhetően a gyerekek a társadalom sokkal több rétegével találkozhatnak - a galambokat etető koldusasszonytól királyokig.

Az is jó, ha nézitek, de vigyázat, 3 óra hosszú. (Mi konkrétan éhen haltunk...) Olvassátok inkább, legyen közös élmény.

(Madách Színház, 2012.09.20-i főpróba, rendezte: Szirtes Tamás)

IQ-teszt (A természet IQ-ja, 2012)

Ma este egy valóban különleges filmet láthatattak a szerencsések az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A kevésbé szerencsések pedig máshol váltották meg a világot.

Tisztázzuk az elején: ez nem csak könyv adaptációja vagy egy természetfilm volt. Ahogy fogalmazott a moderátorhölgy: az alkótók darázsfészekbe nyúltak. A produkció minősége nem garantálja, hogy a film világháborút idéz majd elő, de elhiszem, hogy Amerikában nagy siker volt - mármint a könyv, mert a film világpremierjére ma került sor. Két dolog találkozott itt: egy látszólag kis költségvetésű természetfilm lelkes kutatók munkájából és a vallás vs. tudomány örök harca.

Az előbbihez nem kell sok mindent hozzátenni: a nyilatkozó tudósok nevét minden megszólaláskor kiírták, pedig kevesen voltak (tiszta spektrumtv!), az animációkból láttunk már jobbat is, a természetképek minősége nagyon vegyes volt, de ez még a megbocsáthatóbb része. Nagyobb baj, hogy a bevezetőben feltett kérdésekre egyáltalán nem kaptunk választ. Vagy csak számomra nem derült ki, miért vándorolnak a madarak? Pedig volt válasz, csak egy másik kérdésre, ugye... A trailer izgalmasabb volt, mint a film (csak most néztem meg).

A tudomány-vallás kérdés azonban összetettebb, nem hinném, hogy kellene állást foglalni, inkább csak a felmerülő problémákat vázolni.

Nyílvánvaló, hogy a könyv írói és ezért valószínűleg a film készítői is egy meghatározott vallás követői. Különben nem ült volna olyan sok lelkes matadzsi és prabu a nézőtéren. A film második fele pedig ennek a vallásnak az ún. tudományos nézeteit szolgálta ki. Érthető, hogy a darwinizmussal nem lehet semmilyen istent megmagyarázni, és sok tudományos kérdés marad megválaszolatlan, ezért új utakat kell keresni. Azt azonban, hogy a mély vallási toleranciát hirdető csoport nem szólaltat meg más vallási képviselőket, mikor látványosan közös a céljuk (Darwin tisztességes megcáfolása), érthetetlen. A film így (azon túl, hogy nem tudtunk meg semmi újat) arra korlátozza magát, hogy megválaszolhatatlan kérdéseket szegezzen a tudománynak. Ezekre a kérdésekre neki természetesen van válasza: isten. Egyenlőtlen kűzdelmet teremt. Persze ki fizetne olyan vállalkozást, amely nem a nézeteit támasztja alá...?

És igen, mint leendő pedagógus, hiszem, hogy sokféle nézőpontot kell adni a gyereknek, hogy aztán eldönthesse, mit akar elhinni. A lényeg azonban a sokfélén marad.

(Itt láttam: Uránia Nemzeti Filmszínház, 2012.09.18.)