Superfenofrenetikusmaxikapitális (Mary Poppins, 2012)

Az előző napokban (mintha csak megéreztem volna, hogy edzenem kell) sok bollywoodi filmjelenetet néztem-hallgattam, ezért az, hogy a szereplők spontán táncban és énekben törnek ki, nem lepett meg... hiába, ez egy ilyen műfaj.

Egy régi barátnőm szerzett jegyeket a tegnap délelőtti főpróbára. Madáchos főpróbához korábban volt szerencsém (A szerelem 8 stációja, valami ilyesmi, nem találtam meg), a projektorral ott is voltak problémák, más, érezhető technikai hiba nem volt, az előadás gördülékenyen ment. Talán a nagy ház-díszlet mozgatása, a folyamatos színváltogatás tette vontatottá a darabot, mivel a legtöbb jelenethez le-fel kellett mozgatni a hatalmas vásznat, amire az esernyő sziluettje vetült. Elbűvölőek voltak viszont a bűvésztrükkök, nagyon ötletes. Mary Poppins musicalt még nem láttam, de úgy tűnik, az előadás egyszerre könyv és filmadaptáció (nyilván a színpadom nem kivitelezhető filmes jelenetek miatt vágták össze így).

A szereposztás bőséges, és ha elvisszük a gyereket, el ne felejtsük kiszámoltatni vele, hány féle szereposztás valósulhat meg az évad során. Szerencsénkre nekünk az Oroszlán Szonja (Mary) - Sándor Dávid (Berti) - Dunai Tamás (Mr. Banks) - Gallusz Nikolett (Mrs. Banks) variáció énekelt (a gyerekszereplőket nem ismertem, a Patai Anna-Bauer Gergő páros rémlik). Szerintem mind kiválóak voltak: mind hangban (tényleg csak néhány hamis hang volt), mind karakterben, lehetőségeikhez képest jó színvonalat nyújtottak. Dunai Tamást találtam kicsit öregnek - Mr. Banks karaktere a könyvben és a filmen is jóval fiatalabb.

Végig az első felvonás alatt az járt a fejünkben, hogy ez gyerekmese-e vagy nem. Egyiünk sem emlékezett az elemzésre. Az internet megerősített: ez egy gyerekmese. Ettől függetlenül Mr. Banks munkamániás, Mrs. Banksról kiderül, hogy színésznő szeretett volna lenni, de most a társadalmi elvárásoknak szeretne megfelelni, nem sok sikerrel. Szeretne férje mellett állni, de nem tud, alapvetően nem túl életrevaló (ahogy a könyvben). A filmben ez a karakter női jogokért kűzd, folyton jön-megy, ezért nem tud a gyerekeivel lenni, így amikor a végén egymásra talál a család, nem csak aput kapják vissza a gyerekek, hanem egy kicsit anyut is. Végülis, meg kell tanulniuk a szülőknek felnvelni a gyermekeiket, a saját élményeikből, nem pedig mások által felneveltetni. Lehet, hogy a gyerekkel foglalkozni jó dolog, egy élmény, és akkor is kaland, ha nincs mellettünk egy nevelőnő.

Nem mehetünk el a mellett, hogy Mary Poppins erős személyisége elnyomja a gyerekeket. Mindennek úgy kell lennie, ahogy ő mondja, és akkor nem történik semmi baj, sőt, minden csupa csoda. Mary Poppins ugyanakkor nő, csinos és kívánatos, szívesen udvaroltat magának egy sereg kéményseprővel. "Belevalóságának" és nevelői státuszának köszönhetően a gyerekek a társadalom sokkal több rétegével találkozhatnak - a galambokat etető koldusasszonytól királyokig.

Az is jó, ha nézitek, de vigyázat, 3 óra hosszú. (Mi konkrétan éhen haltunk...) Olvassátok inkább, legyen közös élmény.

(Madách Színház, 2012.09.20-i főpróba, rendezte: Szirtes Tamás)

IQ-teszt (A természet IQ-ja, 2012)

Ma este egy valóban különleges filmet láthatattak a szerencsések az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A kevésbé szerencsések pedig máshol váltották meg a világot.

Tisztázzuk az elején: ez nem csak könyv adaptációja vagy egy természetfilm volt. Ahogy fogalmazott a moderátorhölgy: az alkótók darázsfészekbe nyúltak. A produkció minősége nem garantálja, hogy a film világháborút idéz majd elő, de elhiszem, hogy Amerikában nagy siker volt - mármint a könyv, mert a film világpremierjére ma került sor. Két dolog találkozott itt: egy látszólag kis költségvetésű természetfilm lelkes kutatók munkájából és a vallás vs. tudomány örök harca.

Az előbbihez nem kell sok mindent hozzátenni: a nyilatkozó tudósok nevét minden megszólaláskor kiírták, pedig kevesen voltak (tiszta spektrumtv!), az animációkból láttunk már jobbat is, a természetképek minősége nagyon vegyes volt, de ez még a megbocsáthatóbb része. Nagyobb baj, hogy a bevezetőben feltett kérdésekre egyáltalán nem kaptunk választ. Vagy csak számomra nem derült ki, miért vándorolnak a madarak? Pedig volt válasz, csak egy másik kérdésre, ugye... A trailer izgalmasabb volt, mint a film (csak most néztem meg).

A tudomány-vallás kérdés azonban összetettebb, nem hinném, hogy kellene állást foglalni, inkább csak a felmerülő problémákat vázolni.

Nyílvánvaló, hogy a könyv írói és ezért valószínűleg a film készítői is egy meghatározott vallás követői. Különben nem ült volna olyan sok lelkes matadzsi és prabu a nézőtéren. A film második fele pedig ennek a vallásnak az ún. tudományos nézeteit szolgálta ki. Érthető, hogy a darwinizmussal nem lehet semmilyen istent megmagyarázni, és sok tudományos kérdés marad megválaszolatlan, ezért új utakat kell keresni. Azt azonban, hogy a mély vallási toleranciát hirdető csoport nem szólaltat meg más vallási képviselőket, mikor látványosan közös a céljuk (Darwin tisztességes megcáfolása), érthetetlen. A film így (azon túl, hogy nem tudtunk meg semmi újat) arra korlátozza magát, hogy megválaszolhatatlan kérdéseket szegezzen a tudománynak. Ezekre a kérdésekre neki természetesen van válasza: isten. Egyenlőtlen kűzdelmet teremt. Persze ki fizetne olyan vállalkozást, amely nem a nézeteit támasztja alá...?

És igen, mint leendő pedagógus, hiszem, hogy sokféle nézőpontot kell adni a gyereknek, hogy aztán eldönthesse, mit akar elhinni. A lényeg azonban a sokfélén marad.

(Itt láttam: Uránia Nemzeti Filmszínház, 2012.09.18.)

Svédcsavar (IKEA katalógus, 2013)

A DIY (do it yourself) nem új keletű dolog, de szerintem most kezd igazán divatba jönni a fejlett országokban. (Azért így írom, mert a világ egyes tájain ez nem kreativitás, hanem létszükséglet.) A DIY jelentése sokrétű és sokféle ház körüli munkát fed le. Számomra a DIY a "készíts egy új tárgyat egy másik tárgy felhasználásával" problémakörben ki is merül, de nem baj, mert ez az, amire legkedvesebb bútor és illatos gyertya terjesztő áruházam rámozdult.

Tévedés ne essék: imádom az áruházat. Rengeteget játszottunk tesómmal a gyerekmegőrzőben, amíg a szüleim kiválasztották a megfelelőnek látszó konyha- és fürdőszobaszekrényt. Kisebb lelki törés volt, amikor a korhatár miatt már nem mehettem be a színes labdák közé ugrálni. Mikulás, húsvéti nyúl, IKEA - fel kell nőni. Utána gond nélkül váltam lelkes vásárlóvá.

De térjünk a tárgyra! (Szó szerint.)

A friss, ropogós 2013-as katalógus a maga szolid 46 dekájával kimerítő képet nyújt az új termékekről. Sok kritikus megjegyzi, hogy nincs áttörés ilyen téren tavalyhoz képest, úgyhogy gyorsan megnyugtatok mindenkit: soha nem is lesz lényeges változás vagy egyediség. 40 év múlva is ugyanazokat a rizslámpákat fogjuk összefirkálni. Olyan ez, mint egy üres vászon. Vesz az ember egy kezeletlen fenyő bútort, majd összemaszatolja festékkel, leragasztja matricákkal vagy behúzza vászonnal. Ez utóbbinak különösen nagy a divatja. A legviccesebb a 127. oldalon megosztott ötlet: kenj össze egy csomó terítőt, és vacsorázz meg rajtuk a barátaiddal, 30 perc alatt. No meg a száradási idő. Persze, ha lefested a barátaidat, az majdnem olyan, mintha újakat szereztél volna!

További észrevételek. A környezetvédelmi vonalat nem kellett volna gyengíteni a dekorációs elemként felbukkanó szarvas/őz koponyákkal és a bundákkal - egyszerűen nem passzol a szelektív szemétgyűjtők mellé. A szövegezés annyira nyálas és demagóg - egyszer biztosan összeszámolom, a praktikus hány szinonimáját sikerült összegyűjteni. A térben mozgó emberekkel nagy baj nincs, de elég kiábrándító a 120-121. oldal tizenéves fiúcskája: csipsz és laptop fél tízkor? Egy katalógus, amelyik azt hazudja neked, hogy rendszeretőbb és nagyobb tisztaságot tartó ember leszel, ha nála vásárolsz, hogyan törheti meg a valóság eme szeletével a tökéletes harmóniát?

Az okostelefonra telepíthető alkalmazás biztosan jó mulatság, nekem nincs, úgyhogy elhittem, a termékeket végtelen variációban lehet egymás mellé rakni. Ötletnek mindenesetre nagyon jó, hogy a papír kommunikál a technika vívmányával.

Végeredményben: szerintem, aki itt vásárol, az nem tudja otthon letagadni, mert egy lakáson látszik, hogy ikeás és kész. Hiába festi-ragasztja a kisasztalt, attól az még Lack marad. (Vagy lackozott, hahaha.) Persze, ki kell élni magunkat, mert ez erről szól, rólunk szól, kerüljön bármennyibe a megfestendő vászon. Az egyediséget vagy a kreativitást (nyilván) azok a tárgyak adják, amelyeket nem lehet itt beszerezni, pl. hol lehet kapni a következőket:

-50. o.. bőr táska, bakancs
-62. o.: fonott táska
-124. o.: akasztók, falra szerelhető csipesz
-152. o.: falnak döntött képsorozat
-196. o.: fa halma játék
-282. o.: nyírfatörzsek
-255. o.: leejtett fagyi
-általában az aranyra festett betűk

Na, ezek tényleg érdekelnének! (Vagy csak nem találtam meg őket a katalógusban?)

Ja, és a cica is nagyon cuki, mint visszatérő elem, odáig voltam érte meg vissza!

Happy Bloomsday!

Mint az mind tudjuk, különösen a kultúrsznobok, ma van Bloomsday, 108 éve ezen a napon játszódik az etalonregény, az Ulysses ún. cselekménye. Ebből az alkalomból az Ódry színpadon - pontosabban alatta, a pincében - a II. éves dramaturgok adtak elő-szerveztek installációként megjelenített előadást.

Frissítés.

A program könyvbemutatóval kezdődött, a már ismert információk hangzottak el: sok fordító sokáig dolgozott rajta, igyekeztek megmenteni a szentkuthyzmunsokat, az ideális olvasó (létező facebookos regisztráló) pedig az eredetit, a Szentkuthyt és a frisset egyszerre olvassa. Megtudhattuk, hogy a legtöbbet Molly monológját és a Kirké-fejezetet dolgozták fel a színház és a film számára, a hatvanas években hullámszerűen. Ez utóbbi persze színdarab formájában szövegeződik, szinte adja magát.

A másodévesek ősszel kezdtek el foglalkozni a szöveggel, amelyből 8 installációt készítettek: kettőt a színpadra, ötöt az alagsorba (ebből az egyik videós és folyosón az életérzés kedvéért lyányok incselkedtek) és egyet az előtérbe. Az "előadás" mikéntjét remekül választották meg: a szóban forgó fejezet ugyanis a vigalmi negyedben játszódik, éjszaka, ezért a jelenetek java a pincében, párhuzamosan folyik, jól megjelenítve a fülledt (itt: levegőtlen), zegzugos alantas világot, ahol az egyes jelenetek külön szobákban mentek (szobára mentek, haha) és nyögéseik szép alaphangzavart adtak. Az összművészetre nálam egy kövér és büdös (egyébként nagyon értő és lelkes) bácsi még rárakott egy lapáttal. Az alagsori kirándulás óhatatlanul a Vízraktér egy estjét idézte fel, ahol a fürdőkabinokban 5-6 néző próbálta meg élvezni a max. 3 fős jeleneteket: zsúfoltság, nyaknyújtogatás, tolakodás, várakozás...

Ki kell emelnem a kicsit oda nem illő "Marilyn Monroe esete a Szentkuthy-fordítással" című szobát, Nagy Orsi munkája (gyaníthatóan előadása is): egy Marilynre sminkelt hölgy egy Szentkuthy-fordítást olvas, és közben fel-fel sóhajt: "Nem értem!" vagy "Szent Kuthy!". Kevés és velős szöveg, de nagyon kreatív és igaz.

Négy hosszabb, kidolgozottabb jelenet volt (a videósról nem tudok nyilatkozni, mert nem lehetett hallani), szövegileg és képileg nagyon meggyőzőek, de ezek közül csak egy volt Dadelus-os (pont a fenti, az előtérben játszódó), három pedig Bloom-os, de nem volt zavaró, inkább érdekes, hogy hogyan lehet Bloom karakterét három eléggé különböző módon megjeleníteni (az egyik vékony-magas zavart, másik alacsony kéjvágyó, harmadik kövér nevetős).

(Itt láttam: Ódry Színpad, 2012.06.15., 18.00)

Töltött tök

(Figyelem! A recept elkészítése közben kimondható szójátékokat, mint pl. tökölés, tökkelütött, tökös törpörkölés, stb. mindenki süsse el magának!)

Ha Tündér keresztanyádra hallgattál volna, akkor nem csak az üres tök-szekér szerepelt volna a mesében, hanem a kiválogatott magvakat, borsót, lencsét, rizst kicsit megkapatva, de korántsem eléggé kapatosan a tök héjába töltötted volna, irdalt szalonnát tűzdeltél volna a tetejébe, mire taraja hármat kukorékol, legnemesebb hercegedet mennyei reggelivel vártad volna (aki ennek örömére biztosan eltekintett volna a cipő, papucs vagy bakancs viseletétől).

Paul Bocuse szeretője (Cheeni Kum, 2007)

A hétvégén a gasztronómia és a nyomdaipar szerelmesei élhették ki magukat - részemről a tahitótfalui eperfesztiválon és a könyvhéten vettem részt. Ezek bemutatása azonban igen unalmas lenne, mivel a beszerzett árut még nem került feldolgozásra, úgyhogy inkább egy korábbi élményt osztok meg, ami mellett amúgy sem lehet szó nélkül elmenni.

"A sugar free romance" - mondja a Cheeni Kum plakátja. A bollywoodi filmektől megszokott zenés-táncos-éneklős hangulat valóban elmarad, sőt, kb. két dallammal játszottak végig. Persze, happy end a vége, nem kell aggódni!

A történet annyi, hogy Buddhadev Gupta, az idősödő szakács (64) (Amitabh Bachchan) egyik főztjét visszaküldi a fiatal informatikus lányka (34) (Tabu), de másnap hoz neki egy "rendesen" fűszerezettet. (A konkrét probléma: az étel édes volt, pedig sósnak kellett volna lennie, az egyik szakács mellényúlt.) Aztán összefutnak az esőben, a főhős kölcsönadja az esernyőjét, amit a főhősnő mindig megpróbál visszaadni. Szerelmesek lesznek, össze akarnak házasodni, a lány cukorbeteg apja azonban éhségsztrájkkal próbálja ezt megakadályozni. Veje végül is 6 évvel lenne idősebb nála, ami ugye nem járja. Főhősünk irigységgel vádolja, de végül nem tudjuk meg, miért enyhül meg a szíve. Vártam, hogy kiderüljön, a főhősnő korán meghalt anyja sokkal fiatalabb volt férjénél.... A mellékszálon a kilenc éves szomszéd kislány, Sexy (Swini Khara) élete függ, aki rákos, és a főhőssel jó kapcsolatot ápol. Akkor hal meg, amikor a főhős végre elveheti a főhősnőt.

Nem nagy titok: a szövege miatt érdekes ez a film. Egyrészt nagyon karakán, szókimondó szerepeket írtak össze, és profin eljátszatták a karakteres szereplőkkel. A főhős és a főhősnő évődése és koravén kislány okosságai lenyűgözően szellemesek és bájosak.

Sexy: -Why are you sad sad?
Why aren`t you happy sad?
Why do we feel sad?
Because our heart is heavy.
Heavy heavy.
When does the heart feel heavy?
When someone hurts our heart.
Who can hurt your heart so much?
Who is very close to the heart.
Who is the heart close to?
With whom the heart feels happy.
You were happy, that`s why you are sad.
So be happy sad, not sad sad.
Gupta: -How do you know all this?
Sexy: - Experience.

Másrészt: számomra fura volt, hogy a szereplők hol angolul, hol hindiül beszéltek, és ez utóbbiba is elég sok angol szót kevertek. Mint utóbb megtudtam, az angol szavak használata presztízs. Minél többet tudsz, annál vagányabb vagy. Kicsit olyan, mint amikor shopping közben diszkusszáljuk meg a meetingen kiosztott projekteket.

Szóval aki nem akarja gyors és megszokott menetű amerikai vígjátékkal csapatni az összebújós estéjét, az nézze inkább ezt. Majdnem 3 óra (nekünk volt szünet), van benne egy kis gasztro, egy kis szerelem, egy kis társadalomkritika, meg persze egy kis romantika is, attól viszont nem kell tartani, hogy a főhősök megcsókolják egymást: tánc és ének ide vagy oda, ez egy indiai film, ahol a testi szerelmet nem szokás mutogatni.

Az IMDB-n 6.7 pontot kapott.

(Ekkor láttam: június 1., Indiai Kulturális Központ)

A farmer első 6000 éve (Az ember tragédiája)

Az ember tragédiája nagyon hasonló a Bánk bánhoz, a Hamlethez, a Rómeó és Júliához, az Antigonéhoz, a Fausthoz... felnőtt fejjel egészen más, mint akkor, amikor az adott darabról a legkiterjedtebb és legmélyebb az ember ismerete. Szerencsére tavaly a tanítási gyakorlaton volt alkalmam meghallgatni újra az elemzést, így nagyjából sejtettem, hogy miről szól az eredeti mű, még korábbról pedig volt némi képi emlékem is: a nagy színészek mind játszottak Ádámot vagy Júliát lánykorukban, és az életrajzot illusztráló képek gyakran jelennek meg ezek a szerepek.

Biztosan Szatory Dávid és Tenki Réka porfóliójában is jól mutat majd egy kép a nyitójelenetből. A színészi játékra nem lehet panasz, de a nadrág...? Ádám és Éva nyitójelenete egy rossz farmerreklám. A Nemzeti nem titkolt célkitűzése a fiatalok megnyerése - denanehogymár, csak az modern, ami farmer? (És talán ugyanez érvényes a magas sarkúra vagy miniszoknyára...) A farmer egyenlő volt a lázadással, de túlzás lenne azt állítani, hogy egy gyerek manapság lázadásból venne farmert. Különösen ha színházba megy, mert a közönség öltözködési kultúrája jelentősen változott, egy farmer bőven belefér. Vagy tévedek, és mindenki úgy érzi, ez a lazaság szimbóluma? Öltöny helyett farmer - ennyire irodisták lennénk? Azt kell hinnem, hogy a farmer olyan, mint a rafinált ételízesítők: mindenbe lestrapált darabba bele lehet tenni, és kész a modern finomság, mintha ez lenne az út a legfőbb célközönséghez: a fiatalokhoz, hiszen aki farmert visel, vagány csávó. Egyébként ha láttam volna a hazai tévében azokat a farmerreklámokat, amelyeket a nagy Amerikában készítettek, akkor inkább úgy érezném, hogy a farmer a szabadságot, a függetlenséget (és a márka által régóta nyújtott minőség biztonságát) jelenti, ez azonban Ádám és Éva esetében szóba sem jöhet, a Paradicsom, és úgy általában az egyistenhit nem az önállóságról és a szabad akaratról szól.

Istenre persze szövetnadrágot (mellénnyel, zakóval) adott az öltöztetőnő, erősítve azt a sztereotípiát, hogy őnagysága egy kedélyes öregúr, rögtön nagypapája a játszóknak. Persze, Lucifer aggastyánnak nevezi, de ennyi farmer mellé nem fért be egy fiatalabb jóember? (Aki valóban hasonlítana képmására?)

László Zsoltot pedig valaki Stingnek öltöztette, a két cipzáros mellénykéje és 'Lord' feliratú övcsatja őszintén irigylésre méltó.

Azért folyik ilyen hosszú értekezés a jelmezről, mert túl szövegidegen. A szintén a Nemzetiben látott Hamletben nem zavartak a modern ruhák, mert a szöveg is modernizált volt, itt viszont (érthető okokból) nem állt rendelkezésre frissített szöveg, és az én kis szívem nehezen fogadta be a kontrasztot.

A rendezés legjobb része az egymásra rakódó díszlet: az édeni tollakra hullik az azon kívüli föld, erre építik az egyiptomi gyermekmunkások a szilárd játékteret, és úgy általában, semmilyen kelléket nem visznek ki. Nem utolsó Kopernikusz Stephen Hawking-ként való megjelenítése. (Kíváncsi lennék, hány gimnazista ismerte fel!)

A sokat szidott előadásban durva jelenet (pontosabban: a tv-ben láthatóakhoz képest) nem szerepelt, mindenki, aki ezeken megbotránkozik, nem látott még Krétakört. Összességében nagyon dicséretes a célkitűzés és a megvalósítás - különösen azért, mert ahogy a színpadon a színek, az előző előadások emlékei is úgy rakódnak le. A legvégén, amikor a nagy fehér félgömb ráborul az emberpárra és ők kimásznak alóla a tetejére, nem lehetett nem felidézni a Nemzeti nyitóelőadásán játszott darab nyitójelenetét, ahol Ádám és Éva egy hátulról megvilágított gömbből másztak elő. Így libbent be az újrakezdés hangulata a széttúrt színre...

(Nemzeti Színház, 2012.05.21-i előadás, rendezte: Alföldi Róbert)

Joni Skiftesvik: Akit állva temettek el (regény)

Előjáték: a 40 centi széles finn irodalmi részlegünket a tavalyi könyvvásáron vettük. Feldolgozás alatt, ez az első.

Kicsit családregény, kicsit krimi, kicsit szociográfia, kicsit modern, kicsit lányregény. Farkastörvényeket és kisded játszmákat mutat be egy kis halászfalu szereplőivel: megrokkant hősies férfi, nehéz fizikai munkát végző szép nő, bosszúálló fiúgyermek, zsugori boltos és fiatal felesége, megzakkant szomszéd, hatalmával visszaélő elöljáró, titkos kuplerájt vezető kocsmárosnő... A szálak szépen lassan bomlanak el, felfeslik a lassan kopó hajókötél, végül elszakad, és a gonoszok a vízbe potyognak. A fiatal, trapperes fedélzetmester gyermekkorát, megaláztatásait, szülei életét és anyja halálát rakhatjuk össze a vissza-visszatérő emlékképekből, megalapozva a bosszúját, amit a sérelmekért áll. Az ő problémáján túl jó képet kapunk az anyjáról, hiszen a fő cél az ő halálának megtorlása - érdekessége abban rejlik, hogy míg a fiában róla élő képek igencsak szépek, a visszatérés és a múlt kutatása sok negatív vonást rajzol ki, csak éppen senki nem mondja: fiam, a te anyád unalomból lett mindenki szeretője.

A cím a fedélzetmester régi szerelmének, a boltos feleségének apjára vonatkozik, akinek utolsó kívánsága az volt, hogy katonai érdemei miatt állva kell eltemetni. Az apának más érdeme nem volt, hacsak nem tesszük felelőssé a szerelmi házasság megakadályozásában és az érdekházasság létrehozásában, ami a fiú elhajózásához vezet, amibe (talán) az anyja is beleőrült, ami aztán a halálához vezetett.

Sok régi emlék megelevenedik, szép képek, jól adagolja az információkat, senki sem szent, senki sem jó, csak mindenki titokban tartja, amit kell. Az emberarcú fóka a legerősebb visszatérő kép, de nem bontakozik ki, ha valaki megérti, mesélje el.

(Polar Könyvek, fordította: Pap Éva)

Hamlet, dán királyfi

...mert ilyesmi nemcsak azoknak jár, akik éppen most olvassák a suliban, hanem azoknak is, akik maguktól már nem olvasnák. És mert megérdemeljük Szabó Kimmel Tamás mindkét farpofáját.

A legjobb a szöveg volt - az ilyen félművelt félértelmiséginek, mint amilyen én is vagyok, a Nádasdy-szöveg maga a hideg zuhany a szauna után. Ahogy egy elkapott félmondat említette a szünetben: a koponya hiányzott a lenni-vagy-nem-lennihez (vagy csak összekeverte a jeleneteket a figyelmes olvasó), és ezzel kb. össze is foglalta a tanulságot: a várakozásokkal ellentétben. Mert eddig fel sem tűnt (és/vagy talán soha nem került ennyire előtérbe), hogy a király (Makranczi Zalán) rendesen megrontja Opheliat (Radnay Csilla), hogy Hamlet (Szabó Kimmel Tamás) őrjöngése ennyire emberi, hogy a végén a nagy párbaj és a tömeges mérgezés valójában nevetséges végjáték, mert már senkinek nincs tovább. Erre a fináléra Hamlet Shakespeare-nek öltözött, rögtönzött divatbemutatót tartott és igen szépen megőrült. Mert szerintem csak egészen a végén őrült meg, addig puszta szivatásnak tűnt az egész - ami kiválóan játszott el. A már említett Ophelias kaland remek metakommunikációban kelt életre, a királynő (Básti Juli) pedig alkoholba fojtotta saját báb-mivoltát, miközben a király uralta a helyzetet (és néha kicsit a darabot is).

Jó megoldás volt a szintezés: a nézőérrel felcserélt játéktér (és így a közönség vélt és valós szerepe is) egyrészt néha összecsengett a szöveggel, másrészt szépen vezette a szereplők lelkivilágát - ennek jeles példája, hogy a király, megközelítve a bűnbánatot, az imádkozós jelenete körül a kiugró állvány alá bújt, az a szint (más, normális estéken ez talán a zsöllye) egyértelműen a szolgák, az alantasabb világok szintje, itt szedik össze a történelmi szemetet a sírásók (vörös csillag, sárga csillagos rabruha, lyukas zászló), de Polonius (Rába Roland) háza is itt van, no meg a fizetővendégek. Megmagyarázhatatlan okból ezt a szemetes világot, amiben élünk, fém italos dobozokkal fokozták - más szemét nem volt, vagy a fogyasztói társadalom ékköve a 0,33-as kóla??

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Hamlet kivételesen sántított - ez a színészt ért civil baleset miatt volt -, és azzal együtt, hogy állványokon szaladgálva bennem általános csodálatot keltett erőnléte, nem tudtam kiverni a fejemből a III. Richard nyitómondatát a bicegő Gloster képével. De ez már más.

A végén már nem bántam, hogy öltönyben játszottak, vagy csak immúnissá váltam, a jelmezt a politikusi magatartással legitimáltam. Persze, egy telefonáló, sms-ező király mindig vicces, de még az is előfordulhat, hogy nem titkolt szándéka a darabnak, hogy a szövegben oly aktuális kérdéseket feszegető hősöket még közelebb hozzák korunk kispolgáraihoz. És a nagy kereszténységi vonal még így sem tiszta.

A fekete ruhás, lenyalt hajú Fortinbras (László Atilla) sortüzet lövet. Nem tudni, hova.
(in Nemzeti Színház, 2012.05.02., rendezte: Alföldi Róbert)