Nagy az Isten állatkertje

A szomszédunk - idénynek megfelelően - almával dobálja a kutyánkat. (Azelőtt paradicsommal tette.) Teljesen igaza van. Családunkban utánam és a tesóm után a kutya áll Anyáméknál a harmadik helyen a 'nevelésünk csődje' c. versenyben. Dobogós! Azért kicsit sajnálom a bácsit. Ha igaz a hír, hogy nem sok van neki hátra, akkor nem kéne azzal a csönddel úgy sietnie. Igen, kedveseim, nagy szó a halál. Eötvös József Gusztávja 240 oldalon keresztül hisztizik érte. Nem tehetett róla, mindenben pechje volt. Najó, valljuk be, elég gazdag családot tudhatott maga mögött, így csak lelki válságokon mehetett keresztül, főképp két szerelmi válságon, amik kihatottak a politikai válságára. Mennyi herce-hurca egy pár nőért! És ki lett boldog végül? Gyermekkori jó barátja, aki szegény családból jött, és földművesként fejezte be! Szép kis leosztás. Közben egyszer kellett kimennem rászólni a kuty...bocsánat, kétszer. Eötvös után sikerült a büfében megismerkednem egy magyar szakos diplomással, aki felírta a nevem egy papírra. Illendőségből én is az övét, és nagyot sóhajtottam magamban, hogy szerencsére vele sem kell semmilyen ismerkedős procedúrát végigjárnom, mert megtaláltam a szép szőke hercegem, akivel jót sétáltam volna ma ebben a kedves őszi belvárosban, ha itt lett volna, de mivel nincs, elmentem Micimackóval egy kis mézgyűjtő körútra a Vásárcsarnokba, vettem 15 dkg csalamádét, amit ebben a pillanatban fejeztem be, egy doboz kandírozott gyümikeveréket a holnapi sütibe és végül 10 dkg lengyel füstölt sajtot, amit a kávé közben fogyasztottam el, a Rádayban, ahol általában kávézunk. (Ezt nem kellett volna, mert remegtem és izzadtam tőle, de csak step közben jöttem rá.)

Néhány szóban csak a lényeget

Két hete családi nyomásra töröltem 3 postot, mert a véleményem nem volt számukra elfogadható, ezért mondanék néhány triviáls dolgot:
-ez a blog öncélú (nem tud és nem akar más lenni)
-olvasása nem kötelező
-felelősséget nem vállalok az olvasókért
-egy véleménynyílvánító post törlése nem egyenlő a vélemény megváltozásával
-a postokat akkor írom, amikor időm jut rá, nem pedig amikor kedvem van.
Ha valaki mégis engem választ, azt szeretettel látom, és örülök neki!
Ennyi szerettem volna.
Köszönöm.

Skakać jak...

A 'skakać' igét akkor tanultam meg, amikor János legelőször talált egy Tamáshoz jól passzoló igét. És mit hoz a sors: nyelvi szakszemináriumra pont egy olyan cikket kell feldolgoznom, amiben az ugrálással kapcsolatban van néhány kifejezés. Éspedig:
skakać jak kangur,
skakać jak wróbel/na nici/na sznurku,
skakać jak dzięcioł,
skakać jak kogut,
skakać jak zając,
skakać jak sarna,
skakać jak wesz na grzebieniu.
Ezeket most nem fordítom le, mindenki nyugodtan engedje szabadon a fantáziáját. A tanulmány 2003-as, így nem csoda, hogy nem került bele a 'skakać jak Tomasz na Rynku'. De ha egy ilyen sztár teremt új kifejezéseket maga körül, azzal bizony számolnia kell majd a jövő nyelvészeinek!

Lélegzem

Most valami leírhatatlan tompaság visz előre, könnyedén, mintha súlyom nem is lenne. Testem emelkedne, de a fejem elnehezedik. Lassan lélegzem. Lebukom az asztalra, húzza valami a fejem lefelé, pedig nem akarom, húz bele az asztalba, húz le valami ismeretlen erő, kihalt utcák hideg aszfaltjára, amiken annyit jártam, megcsókolnám minden kövét azoknak a szent házaknak, visszaadnák a hitem, hogy újra a felszínre bukhassak. Pedig kellemes ez az ájulás, a régi emlékek közül a meleg fürdőket juttatja eszembe, a meleget, amit már olyan régóta nem érzek jólesően, mert mindig fázom. Ott is fáztam, a piros falú kocsmákban, ahol kopott rámákból regényes szemű emberek néztek le rám, olyan senkik, mint én, csak nekik már egy falon lóg a képük, pedig voltak valakik, tartoztak valahová, lélegeztek és lüktettek, mint a tér, amibe most belebámulnak. Van valami hideg a tekintetükben, ami visszaveri a gyertyák lángját, a szemünk lángját, titkolt vágyaink és éhségünk legbiztosabb jelét, semmivé tesznek, mint amilyenek ők maguk, fojtott fényképek, egy letűnt kor néhány megmaradt pillanata, amikor néhány ember a magasztos emlékezésnek lefényképeztette magát, de nem lettek senkinek sem fontos emlékei, pusztán egy turistacsalogató kóceráj gyér lámpájánál a kísérteties dekoráció.

Csak annyit tudok, hogy lélegzem, lassan lélegzem.

Rendrakóparti

Tegnap éjjel elkezdtem megint szelektálni jódolgomban, és sajnos ma reggel is folytattam, pedig tanulni kellett volna. Sebaj, idő mint a tenger. Kicsit jobban elférünk majd. Úgy látszik, most jött el az az idő, amkor az ásvány-bélyeg-teáspapír-doboz-papírzacskó-igyó-bigyó-vicek-vacak gyűjtése már nem okoz felhőtlen örömet.

Akinek kell, vagy ismer olyat, akinek kellhet néhány tonna teáspapír, az vegye úgy, hogy máris nekiajándékoztam a készletemet! Köszi! (Ásványaimat pedig megegyzés szerint pénzzé tenném, ha lenne valaki tényleg lelkes, hozzáértő gyűjtő...)

Azóta

Hú, majdnem egy hete, hogy utoljára írtam. Minden szemrehányásnak helye van, mert sokminden történt ám!
Szóval, kezdetben volt az Ige, és utána ráépült egy csomó tudomány, például a nyelvtudomány, aminek áldásos mannáját két hét múlva fogjuk megszívni (értsd: zh Janinál). De épült rá irodalom is, ami egy veribölcsész doktorandusz kiscsoportos foglalkozásán még igen kellemes, ám 260-ad magammal egy terembe zsúfolódva egy rigolyás tanárnál (legutóbb azon akadt ki, hogy az első sor üres volt, és előre ültette a leghátsó sort) már nem az az élvezethalmozás. Nem csak az ókor járt ilyen pórul, hanem a 19. század is - nem irigylem azt a sok okos embert, aki a nyelvi problémákon törte a fejét, de a már említett Margócsy Tanár Úr előadásában semmi sem marad élvezhetetlenség nélkül.
Meg szerdán volt Pusztai Tanár Úr születésnapja, ahol életem legjobb észt polkacsokrát táncoltam, fájós lábbal, a kadrel (amit Mamával, Papával és Péterrel táncoltunk négyen) tökéletesre sikerült, szebbet kívánni sem lehetett volna (leszámítva, ugye, egy pár kifejlett vízhólyagot).
Ma meg dolgoztam, a Kutyakiállításon, jó volt, édesek voltak a kutyákok, de a francba az ingyen ajándékokra hajtó általános iskolásokból meg kövér bácsikból!
Most pengetni fogom a hegedűmet - merthogy hétfőn óta hegedülni tanulok! :)