kéz és kéz között
a méter is messze
a centi is messze
hiába győzködött
vágy és akarat
a határok
itt belül vannak

ez a történet
minden pohár vodka után
egyre idegőrlőbb lesz

rúzsom íze a pohár szélén
megráncosodott fiatalságunk
vöröses lenyomata

ez a történet
minden pohár vodka után
egyre szomorúbb lesz

némán ülünk
a pillanat súlya
szememben elmerül
és fodrot vet
pilláim tövében
arra folyik le
amerre arcom
simította kezed
amerre az öröm
könnyei is folynak
leesik, gyorsul
egyre jobban
pont akkora
a tehetetlensége
mint nekem
ha állok
veled szemben

ez a történet
minden pohár vodka után
egyre lassúbb lesz

néha azt hiszem
te magad vagy
az élő tizedik parancsolat

ez a történet
minden pohár vodka után
egyre ismerősebb lesz

hozok még egy vodkát

Fogyi

Szüleim egy digitális mérleget küldtek nászajándékba. Amúgyis el voltam határozva, hogy idén ősszel, szokásaimmal ellentétben, nem hízom meg. Ahmed, mintha csak kitalálta volna gondolataimat, befalazott egy kis kamrába, egy kis nyílást hagyott mindössze. Ami ezen nem fér be, azt nem is érdemes megenni, biztatott. Pirítós lapjával, víz szívószálon. Egy angyal ez az ember, mintaférj!

Amíg le nem adom azt a 10-15 kg felesleget, addig szellemi termékeimmel szórakoztatom a nagyérdeműt.

Nem tudja mindenki sokáig furán tartani a száját (Brigantik)

Volt szerencsém látni a legújabb, mozikban vetített második világháborús filmet. Pontosítsunk: olyan filmet, amelyben szerepelnek németek, franciák, angolok, amerikaiak, és halomra lövik egymást. De ez így van jól. Egy háborús film, még ha nem is csak a történelmi tényekre támaszkodik, kell hogy tartalmazzon néhány véresebb jelenetet. Igazi csata, közelharc vagy tömegverekedés azonban nem volt (ami miatt kevésbé volt háborús jellege), talán csak egy, a pincében, amikor 10-12 ember egy perc alatt lőtte szét egymást. Fröcsögött a vér. Amúgy is sok vér volt. Egész közelről. De nem lövöm le a poént. (A trailer sem. Sok jelenet van benne, ami végül a filmbe nem került bele.) A legijesztőbb talán az volt, amikor a nőlábán lévő sebbe dugta az ujját a főhős. A véren kívül sok más, jó dolog volt benne. Például a tej. Egy pohár tej. (a tejszínt nem értettem) Az igazán tudott dobni a feszültségkeltésen - hosszú, feszültséggel teli percek amúgy vannak rendesen, végig a filmen. A kihallgatás élménye, amikor mindenki tudja, hogy mi van, de még lejátszanak előtte néhány meccset a delikvensek, na, ezek igazán idegörlő pillanatok. Tetszett még a néger srác ötlete, a földgömbbe épített bárpult, a levehetetlen jelek a homlokon (csodálatos), Daniel Brühl, az, hogy a történelem nagy könyvébe a sors keze néha belelapoz - de nem tudok rájönni, hogy ki ugrott ki az ablakon, amikor a mozi felrobbant. Vagy minden amcsi filmben kötelezően kiugrik valaki, ha robban a bomba az épületben?

Táncról 15 percben

A táncról sokat tudnék mesélni. Azért nem mondom, hogy napokig vagy hónapokig, mert az nagyon fellengzős lenne, és én, bár a fellengéseket nagyon szeretem, a szerénykedést még jobban szeretem, ezért jegyzem meg, hogy csak sokat tudnék mesélni, mindenki gondolja oda, mennyit, szabadság van, gyerekek, mindenki azt hisz, amit szeretne, és az teljesülni is fog.
De a táncról nehéz beszélni. Azért mondom, hogy nehéz, mert nagyon nem könnyű, és csak ilyen egyszerű szavakat tudok használni ennek a jelenségnek a leírására, hacsak nem hívok segítségül különböző káromkodásokat és szuperlatívuszokat, de ezeket nem teszem, mert bár kortárs értelmiségi vagyok, következetesen szembeszállok mindenféle divattal, így ezzel is.
Arra kellett rájönnöm ma, hogy a tánc, a maga megfoghatatlanságában valóban megfoghatatlan, hiába próbálják a táncosok leírni, a felvázolt tánctörténet egyrészt valójában nem más, mint zenék, együttesek, táncosok felsorolása, a nagyjából hol, a nagyjából mikor és a nagyjából kik viszonylagos találgatása, fokozottan kihangsúlyozva, hogy a Nyugat, de legalábbis Európa mindig rosszra gondol, akármiről legyen szó, másrészt e szakkönyvekben található a lépések agyonsterilizált változatának rajza-képe-szövegezése, ami annyi, mint puffasztott rizsnek a koleszterinmérő karácsonyra.
Én azért becsülettel felkészülök a társadalmi hatásairól.

Nesze neked Egyiptom

Hans magángépén utaztunk a tabai nemzetközi repülőtérre, virágeső és vörös szőnyeg fogadott az elviselhetetlen hőségen kívül. A kijáratig 5 ellenörzőponton és 2 átvilágításon estünk át, kaptunk vízumot, pecsétet, többfélét is. A reptér előtt limuzin fogadott. Hans előzékenyen előreengedett, de egy pillanatra elbizonytalanodtam: már ült bent két férfi. Az idősebbik őszülő bajsza alatt mosolygott, a fiatalabbik feszegve elhúzta a száját, mindketten nagyon finom anyagokat viseltek, kendő volt a fejükre kötve. Felnyomtam hát én is az arcomra némi derültséget. Hans kezet fogott velük, engem bemutatott, majd könnyed, irodalmi egyiptomit használva társalogni kezdett az idősebbel. A fiatal lopva rám nézett. Mivel igen gyér az egyiptomi nyelvismeretem, nem figyeltem oda, inkább kifelé bámultam. Kopár, holdbéli tájon hajtottunk keresztül, 10-15 méterenként egy fehérbe öltözött katona állt.
Fél óra után egy lepukkadt pihenőhelynél álltunk meg. Átszálltunk egy nagyobb limuzinba, de nem indultunk el. Hans és az idősebbik férfi most komolyabb hangra váltottak, szinte kiabáltak, néha rám muttak vagy felém böktek. Vita közben egy ember kávét és teát hozott, de csak akkor ittunk, amikor a felek egymás kezébe csaptak. Nevettek, általános jókedv mutatkozott, a fiú is egész felélénkült. Az időssebb férfi írt valamit egy sebtiben előkapott lapra, Hans is írt rá, majd bíztatóan rámmosolygott. Próbáltam beszélni vele, de nem jutottam szóhoz, jó kevddel voltak. Egy fél pillanatnyi csöndben magamhoz húztam, és úgy, hogy lehetőleg a másik kettő ne hallja, a felvilágosítottam, hogy csúnya dolgok derülhetnek ki a nászéjszakán, ha ugyan most adott el feleségnek. Nevetett, és csak annyit mondott, hogy tudják ők ezt, de alapvetően nem feleségnek adott el, bár az öreg talán azért hozta el a fiát, ha megkedvel, elvehet valami sokadiknak. Érdeklődtem, mennyit kapott értem. Tevét, de jó sokat. Legalább ő jól járt, de ezek az emberek velem nem annyira. Ahmed - eszembe jutott a fiú neve. Gyorsan meg kell kedveltetnem magam, ha nem akarok tevetrágyát lapátolni a maradék teve alól.
Hans egy óra beszélgetés és iszogatás után elbúcsúzott tőlem, kiszállt, elment, vége. Ott maradtam a két emberrel, és nem tudtam nekik mit mondani. Elindultunk. Az öreg megsímította a bajszát, majd hozzám fordult, és relatíve jó angolsággal közölte, hogy ilyen olcsón ilyen jó nőt még nem vett, Hans egy hülye európai, mit fog kezdeni ennyi tevével, és különben is, ha nem kellenék Ahmednek, akkor van még két másik fia, azok biztosan szívesen elvesznek feleségül.
Arról már letettem, hogy este nyolcig vagy legkésőbb kilencig hazaérjek, de hogy egy egyiptomi fiút is hazavigyek... mekkora botrány lesz ebből otthon!

Londonból a Bahamákra

Hans megkérte a kezem, én pedig a legnagyobb örömmel mondtam igent. Elmegyünk nászútra. Most nem leszek egy ideig. Eddig se nagyon voltam, de ennek az a magyarázata, hogy ki kellett derítenem, tényleg forrón eszik-e a kását. Valóban forrón eszik, és nyelvükre ég a szó!

Nem is értem

Tegnap ismét (de kötelezően) bevetettem magam a pesti életbe. Rég nem látott ismerősökkel sikerült remekül elütni az időt. A kötelező körökön felül megtudtam, hogy egy bölcsész az én blogomból merített a Nádas-dolgozatához. Ez úgy derült ki, hogy egyik ismerős felolvasta a másiknak, aki mondta, hogy ezt a szöveget már ismeri, mégpedig tőlem. Azonkívül, hogy mélyen elítélendő az az unkreativitás, amival a fiatalok felhasználják az internet szövegeit, számomra megdöbbentő, hogy bárki egy egyetemi dolgozatban (!) az én véleményemre támaszkodjon. Ugyanakkor persze nagyon hízelgő, csak sajnos ott még nem tartok, hogy boldogság-hullámok rezegtessék meg a szívem, amikor megtudom, hogy én diktálom a magaskultúrát. Teljes tudománytalanság és végtelen ötlet-szegénység, az ilyen lopkodós ne menjen bölcsésznek, ezzel gyakorlatilag megalázta az egész bölcsész-társadalmat. (újra elolvastam a bejegyzést, és nem látom, mit lehet abból átemelni egy dolgozatba) Ennek ellenére szívesen megismerkednék vele, és/vagy a dolgozattal. Aki tud valamit, kérem, írjon.