....

ma láttam a napot egy pillanatra
két tömbház között köszönt rám
forró csókot lehelt arcomra
majd eltűnt megint hirtelen
később még láttam visszatükröződni
egy koszos kirakatüvegben

...

gally-ujjaikat
a felhőkbe fúrják
s az égbe kapaszkodnak
a Plantyn a fák

gyökeret vernek
a végtelen-kék mennybe
s a nyugtalan lelkek
rajtuk járnak föl-le

mint akik költözni akarnak
és új lakást keresnek

Adyval a parkban

Aznap elkerültek a bosszantó gondok:
a Liget mélyén ültünk,
lent a földön közvetlenül
s gyomrukba zártak a döngicsélő lombok.

Fülünkbe suttogott ezeregy dallamot
az ölelgető Tavasz,
előbb vidám volt, majd ravasz,
nagyot ugrott és kacagva elfutott.

Koszorút fontunk a harmatos fűből,
tréfálkoztunk a Széllel,
a Halállal, az Élettel,
és kicsordult könnyünk a nagy nevetéstől.

Keringett felettünk sok kis pamacs,
megcsókoltak hevesen,
és mi égtünk szerelmesen
űzve-áldva a végtelen égbolt alatt.

Születés

És ez már nem csak azon múlik, hogy milyen nap van ma, ez egy nagyon hosszú folyamat, meg kell szülnöm önmagam, meg kell születnem, a pillangó is leveti barna burkát, és a kígyó is a bőrét, a fák is lehullajtják leveleiket, miért ne tehetném meg én is azt, amit minden más élőlény, körülöttem, le kell vetkőznöm az unalmas és rossz tulajdonságaimat, hogy új életet kezdhessek, meg kell tisztítanom a lelkemet, hogy új dolgokat gondolhassak, újakat, szebbeket, tisztábbakat, mint eddig, le kell vetnem régi ruháimat, amiket mások varrtak rám és meztelenül kell a tükör elé állnom, mert a régi ruhák szűkek és bők voltak, és hamis képet adtak rólam, és nekem meg kell tudom, hol vannak a határaim, ki kell tapasztalnom a határaimat és a kiterjedésemet..

Olvadás

olvadni
csöpögni
csorogni

enyhül a tél
lassan véget érnek
a hosszú éjszakák
veled
eddig álmodtunk
de most felébredünk
azt hittük élhetünk
egymás mellett
hát tévedtünk
te meg én mi ketten
oly sokszor tévedünk
te meg én mi ketten
túl sokszor tévedünk

olvadni
csöpögni
csorogni

azt mondtad hogy jó lesz
te meg én mi ketten
meg csend meg béke lesz
azt mondtad nem fog fájni
érdemes megpróbálni
így mondtad egyszer
érdemes egymást
kipróbálni
most nézd meg mi lett
a hosszú éjszakák
egyre-egyre
rövidülnek veled

olvadni
csöpögni
csorogni

te meg én mi ketten
annyi utat végigjártunk
és hittük hogy jó úton járunk
és úgy hittünk valamiben
ami talán nem is volt
vagy ha volt is csak mert hittük
csak azért volt mert elképzeltük
mert akartuk hogy legyen
te meg én mi ketten
szertefoszlott minden álom
amit álmodtunk nincsen már
ébredünk egymás mellett
nincs időnk az álmainkra
oly rövidek az éjszakák

olvadni
csöpögni
csorogni

Akvárium

félelmetesen erős vagyok
nálam gyorsabban
senki sem úszik
végtelenszer tehetek meg
a vízben
végtelenféle utat
őrjítő ez a szabadság
szédítő ez a kreativitás
amivel élhetek

de mindig csak
az akvárium faláig
úszhatok

Hó, másodszor is

No, hát úgy is mondhatnánk, hogy megjött a tél.
Kicsit esik a hó odakint. Mondjuk vízszintesen. Nem baj. Meg nem látni a szomszéd házat. És a galambok se nagyon röpködnek most.

Évek óta nem láttam havat novemberben. Mindig akkor esett nagy hó, amikor a szülinapi zsúrom volt. És amióta nem tartok buli, azóta hó sincsem. Érdekes. De lehet, h itt Krakkóban lesz fehér szülinapom?

Hopp! Élő közvetítés a hetedik emeletről! Eltűnt a köd, és a szembenlévő ház láthatóvá vált! És a hóvihar is eltűnt..! Megint tiszta az ég:)

Ilyenkor, amikor nagy hó esik, a szomszéd kollégiumokban lakó AGH-ok jól megdobálják a Piastot, amikor meg a rendőrök visszazavarják őket a Nawojki túloldalára, akkor az arra járó buszokat is. Egyszer jöttem így haza Bernivel. Bújkáltunk a buszmegálló mögött:)

Tomporomnak - lengyel mozi, második jelenet

Édes Tomporom!

Biztos adják abban a kis francia faluban is ezt a filmet: Gypsy Caravan. Nézd meg, kérlek, nem fog fájni, ígérem. Cigányok ide vagy oda, ebben a zenében minden boldogság és minden fájdalom benne van. Gyönyörű.
Sírtunk, amikor vége volt a filmek.

Megjegyzem, egész film alatt furtak a kis zugmozi ablaka alatt valamit a munkások és a mögöttünk ülő jóember néha a lábával dobolta a zene ritmusát, amitől - nem tudom hogyan - a mi sorunk is ütemesen mozgott.

Jaj, és képzeld, találtunk a főtér közepén az egyik fán egy fél literes söröspoharat, egy másik fán pedig egy gondosan összegubancolt telefon drótot, de ez utóbbit már nem hoztuk haza, mert a szobáinkba már be van vezetve a telefon. Pontosabban én hoztam, mert a kolléganőmnek sietnie kellett, ezért villamosra szállt, és meg hazasétáltam, kezemben egy üres söröspohárral.
Most viszont van egy nagyon fájin kis Harnas márkájú söröspoharam! :)

Péntek 9

Hétvége káming.
Kamilla elutazott a hegyekbe.
A magyar lányok, akikkel elvileg lakom, elutaztak valahova a bibliakörrel.
Berni, aki tegnap még ki volt borulva Anton miatt, most már valószínűleg össze van borulva vele valami romantikus helyen.
Én meg itthon ülök, takarítok, teszek-veszek, kreatívkodok mindenféle csudaértelmes dolgot és azon morfondírozom, hogy mikor lesz már vége ennek a köhögőrohamokkal tűzdelt betegeskedésnek.

..jóestét mindenkinek.. ..mari vagyok.. ..egy számot szeretnék kérni.. ..a plútótól az ájm valking című számot.. ..küldeném jucusnak sanyónak ilonkanéninek a kossut utcába.. ..és persze mindenkinek aki szereti.. ..ja és mindenkihek aki tud egy kicsit angolul..

Ez az önkifejezés nehéz egy dolog. Amikor olyan sok élmény ér, és nem szeretném őket hagyni csak úgy elillanni, akkor nehéz..
Kezdésnek ma vettem 20 m alufóliát, egy tekercs színes papírt meg egy ív pauszpapírt. Hozzákezdtem a sampontartómhoz. Hajlítottam egy kis drótlepkekitűzőt. Az ikeás füvemnek terveztem egy 'trawa' feliratot, de nem tudtam befejezni. csináltam még egy pauszpapíros gyertyatartót, de még nem száradt meg. Megdizájnoltam egy fűszertartót szárított virággal, amit még Bernivel loptunk egy hete éjszaka egy előkertből.

..ájm volking on de sztrít..
..end ájm szó alon..
..bát áj hev fájör..
..börning in máj hárt..

Hol van Isten? Miért nem tudok arra menni, amerre mondja, hogy menjek? Vagy nem is mond semmit? De miért nem?
Hol van a nyugalom? Miért nem találom a helyem?
És mindezeket miért is nem tudom versbe szedni?

..born tu bí vájd..
..born tu bí vájd..

Emlékezés

Tengernyi gondom partján ülök
és egy elszáradt levéllel kavargatom
az apró jégszilánkokat a vízben.
Csontjaimban érzem már
az anyaföld fagyát.
Most kell emlékeznem, itt,
amíg nem jön a dagály,
és nem terít be a fekete víz.

Már a tengermoraj is olyan,
mint éjjeli halk meséid,
és a szél... mintha csak te fütyülnél.
Hallom belül kacagásod,
mint mikor az erdőn át jöttél,
hozzám, azon a szűk kis ösvényen,
melyet azóta sem találok.
Emlékszel még, hol hagytam el
rubintköves szölgömet?
Ott maradt a magas fűben koszorúmmal,
és az erdőn is, mikor málnát és gombát
indultunk szedni kora tavasszal.

Lassan leszáll a vízre a köd.
Minden szürke vagy fekete.
Én még itt el-emlékezgetek,
míg a víz kúszik felfelé lábamon -
akár régen puha tenyered .

Hallom már a károgást.
És mind feljebb jön a dagály.
Tudom, egy kis csőr, ha éhes,
a fehér csontot a puha hústól
milyen szépen megtisztítja -
és ha majd ez a fekete lé kivet,
én is milyen tiszta leszek.

Érzem, ahogy jön fel a víz
és én lassan belefagyok.
Szúrják a jégszilánkok mellkasom
és szívem szorítja a fájdalom.
Kiáltanék, de hiába. Itt nem lesz olvadás.
Lassan, lassan, kúszik fel a dag

En France

Kedves Tomporom!

Remélem, egyben megérkeztél, élsz és virulsz, és sugárzol, mint mindig.
Vagy aggódjak? Nem szeretnék. Tudsz te vigyázni magadra. Megfékezed a vadlovakat. Ellenállsz a természeti csapásoknak. Nincs az a vihar, ami megingathatna. Minden tiszteletem.

Én néhány nap múlva hazautazom.

Cudowny

Kedves Szívem!

Írtad, hogy szeretnéd, ha otthon lennék veletek.

Nem mehetek haza... ez egy olyan város, ahol abszurd és csodás dolgok történnek. Olyan egy kicsit ez, mint egy álom, vagy inkább mint egy Kusturica film. Gyönyörű véletlenek vannak. Mindig azt kérdezem magamtól: mennyi volt a valószínűsége, hogy....? És ez a szám a 42 töredékének töredékét sem éri el. És párhuzamok vannak, és futnak a szálak, összeérnek, szétválnak, mint valami mesében, amit egy öreg bácsi ír a Kazimierz egy kocsmájának kopott asztálánál.
Persze, kell hozzá egy Berni is, aki hisz ebben a városban és hisz a csodákban.
Olyanok ezek a történések, mint egy felrobbanás előtt álló bolygó: kicsire összehúzódik és mindent maga felé húz, és akkor a sok csoda összerándul egy helyre és akkor hirtelen felrobban az egész.
Akkor tudok hazamenni, ha már feltöltődtem itt. Ha az öreg bácsi befejezte a novellámat és letette a tollat, és csak ül a gyertyafénynél tovább, egy kicsit még elgondolkozik, hogy jó-e ez így, de aztán nem javít bele. Minden úgy van jól, ahogy megírta, nincs ezen mit gondolkozni. Iszik még egy sört, rágyújt, nézi ahogy a füst szétolvad a levegőben. Akkor átülök az asztalához, és azt kérdezem tőle: Uram, befejeztél engem? És ő azt válaszolja majd: be, lányom, akarod visszaolvasni? És én azt felelem neki: nem... én megéltem a csodáidat, emlékszem rájuk, nem akarom újra elolvasni őket. Akkor ő bólint és mosolyog, és azt mondja: a legszebb csodáimat élhetted meg, ennél én többet-szebbet nem tudok és nem akarok tenni veled. Már boldog vagy, nem? Bólintok és mosolygok. És azt mondom neki: akkor itt az ideje, hogy elmenjek haza. Bólint és mosolyog. Felsegíti a kabátom. Kezet fogunk, de aztán visszahúz, és ad még egy csókot is.
És én kilépek a fájdalmasan hideg éjszakába.

Hideg

Tegnap Kamila később ért haza egy kicsit - templomban volt. (Megjegyzés: minden este ott van. De komolyan. És erre csak a 3. héten mertem rákérdezni.)

Mondja , hogy milyen hideg van kint.
Mondom, mert kiskabátban mentél el.
Mondja, hát akkor még nem volt hideg, amikor elindult.
Mondom neki, te, úgy viselkedsz, mint aki most van először Krakkóban. (Megjegyzés: ez a 3. szemesztere itt.) Nevet. Mondja, hogy valójában nincs kint hideg, a csak ő nem volt felöltözve rendesen.
Mondom neki, látod, minden csak hozzáállás kérdése, és gyorsan csukja be az ablakot, mert nem vagyok felöltözve eléggé a kinti levegőhöz.

Ezt persze mind lengyelül beszéltük. Olyan büszke voltam magamra! :)

10.23.

Tegnap este a neten követtem az eseményeket, mert a szobánkban található 10 plazmatv egyikén sem lehetett tökéletes képminőségben befogni a magyar csatornákat, sőt, tulajdonképpan csak a Szűz Mária 3-at és 4-et tudjuk befogni, de sajnos tegnap este csak vallásos énekeket énekeltek rajtuk (lehet, hogy ismétlés volt, vagy válogatás a vasárnapi mise legszebb perceiből, nem tudom, mert kivétlesen nem jegyzeteltem).

Ez az előemlékezés nem volt olyan vicces, mint a tavalyi ünnep. Persze, volt autóborogatás, meg kukagyújtogatás, de hát olyat akkor is csinálunk, ha csak a sarki kávézóba megyünk egy pohár mézes tejre. Sörösüveg-dobálás..! ...ugyan.. az már olyan, mintha csak egy cigicsikket dobnánk el. (persze én soha)

Voltak ilyen nagy szavak. Amiket csak különösen fontos helyzetekben mond az ember. Amiket a nagy gondolkodók is mondtak régen, és akkor milyen szépen hangzottak, mert nem voltak elcsépelve. Persze, mind ismerjük ezeket a szavakat, mint szabadság, haza, demokrácia... de milyen más, amikor szótárazom őket és a szlovák szobatársnőmnak fordítom őket, meg a nyilatkozatokat, kommentálom a képeket.

Ez egy autó... látod...? Nem, nem... fordítva kell nézni...!
Ez a kuka, ez a tűz, ez meg a tüzijáték... tudod, mint szilveszterkor, csak most nem volt annyi pénz venni ilyeneket, mert válságban az ország, meg amúgy is tilos, ezeket is úgy kellett tőletek átcsempészni, titokban...
Az meg szemét. Nem, ez általános. Mi a nagykörúton gyűjtjük a szemetet, ilyen egyszerű. Ez olyan magyar hagyomány... aztán meggyújtjuk... persze, az autókat is, mindent! Mindent meggyújtunk ilyenkor.
Igen, vérzik a feje... de ez még tavaly volt... ezt ismered nem...? Bevert orrú magyar. Ilyet nálatok is látni sokat... Na, néha nálunk is látni ilyet. Nem nagy látványosság... majd hazatántorog. Amúgy is olyan részeg, hidd el, ha nem vérezne az orra, akkor sem tudná, hogy már nem a Kossuth téren van.
Na, ezt a kődobálos videót nézd inkább! Látod... kibontja... rákészül... hajít... ééééés... mellé. Mindegy, van még sok..!

Meg ott voltak a tüntetők. Akik a magasabb eszméért a drága idejüket pazarolják. Persze, másnap nincs hivatalos munkanap, lehet bulizni. Persze lehet, hogy nekik amúgy sincsenek munkanapjaik.

Meg a rendőrök. Hajaj. Azok is vannak. Megszámozva, nyílvántartva, nyomonkövetve, felfegyerezve.

Meg a sajtó. Ami folyton hazudik! Mert ott nem csak egy maroknyi tüntető volt, hanem tízezer! Sok, sok! És vérben forgott a szemük!
És akik azt hitték, hogy amit csináltak, az hasznos volt, építő jellegű (persze nem ezekkel a szavakkal gondolták) és hogy ők megváltották a világot és Magyaroszágot!

Hát, ha nem is, egy estére-éjszakára fontosnak érezhették magukat. Az is valami!

Lengyel mozi

Az A szint tankönyvének negyedik leckéjében Peter, a német cserediák filmklubba hívja Michelt, a francia cserediákot - természetesen lengyeül, bár állításuk szerint egyikük sem beszél egy szót sem lengyelül.
És tudjátok, mi ment akkor a moziban?
Brian élete!
Hát nem csodálatos?

Egyszer már én is voltam itt a moziban, a Kino Pod Baranami nevűben, a Ryneken. Hát az nem volt az az igazi komédia, pedig annak lett meghirdetve. Wszystko będzie dobrze, ez volt a címe, kb. annyit jelent, hogy minden jó lesz, de a filmben valójában semmi sem volt jó, mert bár a kissrác elfutott Częnstochowába Máriához, az anyja mégis meghalt, és ő egyedül maradt a bolond bátyjával meg egy részeges futóedzőjével. Bár valóban, innentől már csak jó lehet.
Ilyenek ezek a lengyel vígjátékok.. persze, ami meg drámának van meghirdetve, az tele van helyzetkomikummal...

Tavalyi hó

Pelyhekben hullik a hó,
fúj a szél s a néma tarló
maga az anyaföld,
melyben csontjaim összeaszva
fekszenek kupacba rakva.

Vidám az a tél,
mikor csontok között
fütyül a szél!

Mozdulatlan a rög,
mellyel a tarló beföd,
örök a csönd, a végtelen mező,
ahol a végtelen sorok közt
örök és végtelen az idő.

Vidám az a tél,
mikor csontok között
fütyül a szél!

Sok kis fürge láb
ássa ki koponyám
s visszhangzik a károgás benne,
kutató csőrök vájnak
új nyílást fejembe,
melyen át majd tavasszal
csorog be a hólé lassan.

Vidám az a tél,
mikor csontok között
fütyül a szél!

Hó :)

Na, eljött, amire vártunk, az éjszaka gyönyörű volt és leesett az első hó is... igen, a hó!!!!!!!!
Az első gondolatom az volt: Kamilla, pada snieg... lányos zavaromban elfelejettem múlt időbe rakni, pedig tudtam, hogy egy múlt idejű befejezett cselekvésről beszélünk... (szakmai ártalom, tessék elnézni)
Na, gyorsan le is fényképeztük a látóhatárt, még időben, mert most meg kisütött a nap, ami aztán felszívja itt a csúnya fehérséget egy pillanat alatt.
Hó! Hó!
...hó..?
Hát itt, a Piastowska utcában!

Táncolunk

A napokban megerőszakolták a lelkemet, az érzéseimet, csak szavakkal, tönkrevertek.
Most ilyen a hangulatom.


Táncolunk

Csak egy jó szót szóltál,
érted, csak kedves voltál,
mint mindig, mindenkivel,
és én meg magányos,
mint még soha -
sajnálom, hogy így történt,
tévedés volt, véletlen.

Értetlenül állunk
egy mással szemben.

Aztán csendben
táncolunk tovább.

Vörös szerelem I.

aranyszín hajad
aranyszín zuhatag
szétfolyik az ágyon
lecsorog a földre
a mohó vágyakkal
fonódik össze
vonaglotok lassan
a gyilkos gondolattal
s mire megjön a hajnal
fekete csipkéket
varr nyakadba a véred
csak üres test leszel
aranyló hajjal
mire megjön a hajnal

Szombat este

'- Szombaton majd eljön a Reni, és akkor jól berúgunk, meglátod...'
Hát Reni jött, nem volt menekvés, viszont volt egy üveg żubrówka meg egy üveg vörösbor.
Előtte Mátéval beszéltem. Próbáltam meggyőzni mindenféle romantikus dologról, mint pl. egymás boldoggá tétele. Nem akadtam ki, de értetlenül nézetem szembe a ténnyel, hogy ennek a jóembernek nincsenek érzelmei, és nem tudja elképzelni, hogy másoknak vannak, és hogy ez egy szép világ, ha mi azt akarjuk.... meddő beszélgetés volt, nem érdemel több szót. Haladékot kapott másnapig a probléma.
Megmosdottam, lementem Bernihez. Éppen öltöztek. Lizi is ott volt, még tanult. Hívtuk, jöjjön velünk. Nem, ő nem, nem is szereti az alkoholt, neki még rengeteget kell tanulnia. Később még bementem hozzá – akkor már az ital nagy része elfogyott. Elbeszélgettünk, kedves volt. Én meg boldog, hogy még ki tudom magam érthetően fejezni. A lányok úgy összekészültek, mintha az operába mennének, nem csak a folyosóra a szoba elé.
Kint füzetekre ültünk, Berni rágyújtott. Nevetgéltünk, beszélgettünk, és valami félelmetes tempóban ittunk. Közben voltak ilyen felvillanások: kijött egy fiú három ajtóval odébb egy szál alsóban meg trikóban, jött Susann és megivott egy pohárral velünk, meg csinált fényképeket. Meg később jött két szaktárs a töriről – kíváncsi lennék, hogy jutott eszükbe, hogy pont most jöjjenek -, hoztak vodkát meg narancslevet. Szerencsére nem kezdtük el ott meginni, hanem gyorsan összekaptuk magunkat és elindultunk lefelé.Csak az első emeletig jutottunk, mert ott valami világrengető nagy parti volt: Varsóból jött ma estére három busznyi német erasmusos meglátogatni a krakkói haverokat. Nagyon kedvesek voltak, mi rögtön kaptunk valami alkoholt inni, a fiúk meg poharat a vodkájukhoz. Mikor már a csendháborítás határát súrolta a hangzavar, akkor a szervezők letereltek minket a buszokhoz, és elmentünk a Kitchbe, amely itt a helyi liberális szórakozóhely (és szerintem egy nagyon királyságos hely). A leszállás pillanatában elvesztettük egymást a lányokkal. Én egy bécsi sráccal mentem be és partiztunk, majd hirtelen összefutottam Piotrekkel, aki egy szimpatikus magyar szakos fiú. Kérdeztem, hol lehet Berni, nem látta-e, meg elmeséltem neki, hogy hogyan kerülünk ide, meg úgy egyáltalán. Őszintén szólva nagyon megörültem neki. Neki ugyanis beszélhettem az anyanyelvemen is (azon még tudtam kommunikálni)
Aztán segített megkeresni Bernit, aki később elő is került, Renit kereste. Mint kiderült, ő csak most érkezett, mert elindult egy teázóba a Balázs után, aki aztán nem volt ott, de egy tolakodó fiú meg akarta hívni teára, erre ő kiosont és elfutott, és most itt van, és aggódik a Reniért. Én futottam még egy kört az emeleten. Aztán megpróbáltuk felhívni, de szerencsére pont előkerült. Váltig állította, hogy a negyedik emeleten volt és bulizott, pedig csak két szint van. Akkor Piotrek lekísért bennünket a ház elé és berakott egy taxiba, mert a lányok nem tudtak volna hazáig sétálni…

Fürdőszoba

És most kedveseim, a vizesblokkunkról mesélek nektek.

Van benne egy kis csap, egy wc, egy zuhanyzótálca függönnyel meg három akasztó a törcsiknek.
Semmi több. Minimalista elegancia!
Valami isteni lakberendező válogatta össze a berendezést, mely oly ízléses, mintha csak egy katalógusból vágták volna ki. A wckagyló babkonzerv-barnasága és a fedél fehérsége éppen harmonizál a csempe füstös rószaszínjével.
De ez még a kisebbik rossz. A víz napok óta büdös, de nem tudom, h mitől. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy ne vezessem-e fel inkább a tűzcsapból a tiszta vizet. Szerencsére a teraszunk-ablakunk az utcafrontra néz, ezzel nem is lenne baj, csak nem tudom, elférne-e a szivattyú a teraszon, mert a hetediken lakunk, ami ugye elég magasan van. Biztos a Tescoban lehet kapni ilyen csövet.
Meg persze meg kell beszélnem a többiekkel, hogy akkor télen sem lehet majd csak úgy kiülni egy kis villásreggelire jegeskávéval, viszont van tiszta víz. Ami ugyan alapból nem meleg, és ha használni akarod, akkor le kell futnod a utcára egy villáskulccsal megnyitni, de legalább nem függünk a ház vízrendszerétől. És még a melegítéssel sem lenne baj: a szobatársnőnnek van vízmelegítője, akkor lenne meleg víz, amikor csak akarjuk! Bár félek, hogy a teraszon nem lehetne zuhizni, mert lefújná a szél a szappant télen.

...de hát ezek csak ilyen kis tervek életünk megszépítésére, jobbá tételére.