A magányos vízimajom egyik legfőbb tápláléka az éterbenbóklászó snidling, amely szép időben kis kék virágokat hajt. Igény szerint.

Kisszótár

ferencjóska - surdut
ferenc-rendi - franciszkański
férfi - mężczyzna
férfiág - linia męska
férfias - męski
férfiasodik - mężnieć
férfiasság - mężkość
férfitalan - niemęski
férfitalanít - kastować
férfiatlanság - brak męskości
férfibolond - lubieżna
férfibüszkeség - duma męska
férficseléd - służący
férfidivatcikk - artykul mody męskiej
férfiéhség - lubieżność
férfierő - siła męska
férfigyűlölet - nienawiść do mężczyzn
férfihűség - męska wierność
férfiing - męska koszula
férfikar - chór męski
férfikerülő - unikający mężczyzn
férfikor - wiek męski
férfilakosság - ludność męska
férfimorál - męska moralność
férfimulatság - męska zabawa
férfinem - rodzaj męski
férfinév - imię męski
férfiöltöny - ubranie męskie
férfipáros - gra podwójna mężczyzn
férfirokon - męski krewny
férfisarj - potomek męski
férfiszokás - męski zwyczaj
férfitársaság - męskie towarżystwo
férfiutód - męski potomek
férgecske - robaczek
férges - robaczywny

(Forrás: Magyar-lengyel szótár, szerk. Jan REYCHMAN, Wiedza Powsyechna, Warszawa, 1980, p. 372.)

Önmagunk visszacsempészése

Már nagyon közel jártunk a határhoz.
- És nem lesz baj? - tördelte aggódva a hangját, mert a keze szatyrokkal volt tele.
- Ne aggódj. A birka szervezete erős. Sokmindent kibír.
- De a hegyek?
- A birka alapvetően hegyi állat. De mielőtt elloptam volna őket, még meg is kérdeztem, hogy van-e valami ellenvetésük a hegyekkel kapcsolatban.
- És?
- Az egyikük kifejezetten örült. Azt mondta, hogy ez egyfajta kiugrási lehetőség neki.
- Aha.
A pillanatra beállt csöndben jól lehetett hallani tevehólyag-bakancsának csikordulását a kavicsos ösvényen. Figyelmeztettem, hogy ne ezt vegye fel, mert hangos lesz, de nem hallgatott rám. A csönd most mindennél fontosabb. A birkák így is elég hangosak voltak, és a hegyek minden hangot visszavertek. Teljes diszkrécióra volt szükség, amit a birkák birkaságukból kifolyólag amúgyis csak nehezen tudtak teljesíteni.
Kúsztunk fel az ösvényen, magunk előtt terelgettük a birkákat, 3 hónapi hideg élelemmel és ruhával megrakottan.
- És ha beértünk Krakkóba...
- Pszt!
Hasravágódtunk, magunk alá szorítva a birkákat. Füleltünk.
- Remélem, nem a határőrök - súgta. Jobbhíján egy kiálló birkalábat tömtem a szájába, nehogy a fecsegésével eláruljon bennünket.
A léptek egyre közeledtek, de nem gyorsultak, amiből arra a következtetésre jutottam, hogy a léptekhez tartozó láb pontosan tudja, hogy nem tudunk elszaladni, és hogy mozdulatlanul fogjuk őt bevárni rejtekhelyünkön.
Bár a láb jól látta a helyzetet, az agy mégsem annyira, mert a léptek elkanyarodtak, és bő 15 és fél perc után teljesen elhallgattak, mint akiket örökre levágtak.
- Menjünk - leheltem. Kivettem a birkalábat a szájából, és feltápászkodtam.
- Busszal kellett volna jönnünk, mondtam...
- Ne kezdd megint. Szerinted akkor hányan láttak volna meg?
- Sokkal kényelmesebb lett volna...
- És hova tetted volna a birkákat?
- A busz után kötöttem volna...
Az egyik birka tiltakozásul felröfögött.
- Okos ötlet...
A sötétben majdnem felbuktunk két csupasz alsó lábszárban, amik keresztben feküdtek az ösvényen. Turisták, fintorogtunk magunkban - egyikünk sem szerette soha a céltalan és egészséges dolgokat.
Felérve a hegygerincre kifújtuk magunkat. Lábunk előtt levert Kis-Lengyelország minden fényével, vagyis most pont eggyel sem, mert éjjel 2 volt, és ilyenkor nincs világítás a lengyel városokban. Ültünk és bámultunk bele a derengő semmibe.
- Szép - suttogta elérzékenyülve - de legközelebb szívesen jönnék máshogy - tette hozzá.
- Például mivel?
- A struccfarmon szezonvégi leárazás lesz a következő hónapban...
- Hm, meg lehet próbálni.
Lassan ereszkedtünk le a hegyoldalon, különösen vigyázva arra a birkára, aminek hátára a tankönyveinket kötöztük.

Már inkább nem beszélek semmilyen nyelven sem. Ha beszéltem volna valaha is valamilyen más nyelven, hát azt is letagadnám. Én ezt nem bírom idegekkel. Összerakom a legigazabb mondatokat és a legrosszabb akcentussal mondom el. 'Sajnálom, de nagyon csúnya vagy. Ilyen ronda fiúkkal nem beszélgetek.' Vagy. 'Kérlek állj távolabb, mert nagyon büdös vagy.' Vagy az ellenkezője. 'Szép vagy, de tudod, hogy ez kevés.' Vagy a legtöbször ismételt, unalomig. 'Bocs, de már van barátom.' Félrelököm a kezeket. Akkor sem értik meg.

Így összekeverednek a dolgok, kuszán, tejszín és kávé, csak azokra a megszokott dolgokra emlékszel, amiket egész nap csinálsz, kevergetsz valamit egy csésze alján, talán a cukrot, mert úgy emlékszel, hogy sok cukorral szereted, bármi is legyen az az asztalon, rutinból nevetsz és gesztikulálsz, közönséges vagy, de szép és kedves, magadénak érzed a várost, úgy mutatod be, mintha mindig is ott laktál volna, pedig nem tudod magad sem, hogy hol vagy, válogatsz a szavak, nyelvek, arcok között, hogy egy pillanatnyi csendben oda-vissza fordíthass tökéletesen hétköznapi mondatokat néhány tökéletesen különleges ember között, akik aztán szavak nélkül is képesek összehozni egy háromfelvonásos romantikus drámát, és lejátszák nélküled, miközben te lassan hazaballagsz, mert folyton mész, fogynak az utcakövek, a lábadban érzed minden méterét az útnak, amit magad mögött hagytál, de már homályos, hogy ezek a kövek melyik városban voltak, hogy megbotlottál-e, felsegítettek-e, de lehet, hogy ezek a kövek nem az utcán, hanem a házfalakon voltak, a templomtornyon, és ott sétáltál fel, hogy fentről még néhány képet készíthess az albumodba, megmutatod majd otthon, hogy forog a világ, amikor a szélkakas vasa áll ki a hasadból, fúj az északi szél, és te tehetetlenül szédülsz az ágyadba, véresre kaparod a kezed éjjel, azokkal kapaszkodsz az álmaidba, amikben kevergetsz valamit egy csésze alján, talán a cukrot...

Ülök a gép előtt, már nem is tudom, miért, éjjel fél kettő, de ugye mikor üljön itt az ember, ha nem akkor, amikor a legjobban zavarja a szobatársát kisvideók meghallgatásával és hangos müzlirágcsálással, amit előtte egy fém kistányérban jó megkavart!

Mi történt? Játék! A megadott igék segítségével alkossa meg az igaz történetet! A helyes megfejtők között krakkói képeslapokat sorsolunk ki!

elfáradtam-ittam-aggódtam-beszéltem-gondolkodtam-beszéltem-vágtam-ragasztottam-beszéltem-öltöztem-néztem-siettem-gyalogoltam-vigyáztam-beszéltem-hallgattam-bementem-lementem-leültem-izgultam-beszéltem-figyeltem-beszéltem-néztem-gondolkodtam-segítettem-aggódtam-telefonáltam-beszéltem-aggódtam-leültem-vártam-kerestem-beszéltem-ettem-fizettem-ittam-leültem-néztem-nevettem-tapsoltam-néztem-tapsoltam-gratuláltam-beszéltem-nevettem-magyarázkodtam-beszéltem-éreztem-ittam-beszéltem-táncoltam-beszéltem-határoztam-szerveztem-ittam-táncoltam-búcsúztam-felmentem-kimentem-átvágtam-bementem-válogattam-fizettem-ittam-végigmentem-bementem-vetkőztem-táncoltam-beszéltem-táncoltam-fájtam-kapaszkodtam-táncoltam-kerestem-aggódtam-táncoltam-nevettem-táncoltam-beszéltem-válaszoltam-magyarázkodtam-táncoltam-öleltem-éreztem-táncoltam-elfáradtam-ültem-kérleltem-beszéltem-bíztattam-öltöztem-kimentem-beszéltem-sétáltam-beszéltem-sétáltam-felmentem-vetkőztem-feküdtem-aludtam

Magyar Buli 3.

Előzmények:
Magyar Buli 1
Hőseink találkoznak az esti órákban a Teatr Bagatela előtt. Fontos, hogy sokan legyünk, hogy mindenki eljöjjön. Berni megismerkedik Jankával és Angélával. Ez fontos. Veres Tamás, akinek magyar szakos a barátnője, felajánlja manzárdlakásukat a következő bulira.
Magyar Buli 2
Bernivel megyünk a már felajánlott manzárdlakásba. Kevesen vannak, és a társaság folyamatosan cserélődik, de mindig vannak új arcok. A buli végén együtt megyünk haza a többi Piastossal. Zsigmondot kétfelől fogjuk Bernivel. A fiú útközben bevallja, hogy szerinte isten túl diszkrét, és a szobámig kísér, miközben beavat az előző párkapcsolataiba és érveket hoz fel a közös jövőnk mellett. Kedvesen elküldöm a jó búsba.

Magyar Buli 3
Szintén a manzárdszobában volt, Tamáséknál. Testületileg érkeztünk a Piastból, öten lányok, és miközben vártuk, hogy Tamás ajtót nyisson nekünk, öt-hat lengyel fiú akart megismerkedni velünk, olyan lengyelesen, "sziasztok lányok de szépek vagytok nem akartok velünk egy jót (censored)". Azt válaszoltuk, hogy nem. Aztán szerencsére Tamás elzavarta őket. A buli jó volt, most nem volt cserélőés, viszont sosemlátott és régenlátott arcból sok volt. Elvittem a Mately-féle pálinkát, hátha jó lesz még. Jó volt, a többiek tiszteletüket küldik neki. Volt még egy üveg żubrówka, némi sör, megszámolhatatlan üveg bor. A buli tetőpontján újabb dolgok törtek el a lakásban, úgyhogy a házigazda kedvesen felajánlotta, hogy húzzunk el gyorsan egy másik helyre bulizni. Berni elment találkozni Borival a Kitch nevű szabadszellemű szórakozóhelyre, és elvileg a többiek is odamentek. Mi Ritával és egy kedves testvérpárral indultunk hozzájuk hazafelé, csak aztán végül egy csésze teára sem akaródzott felmenni a lakásukra, úgyhogy ottagytuk őket az utcasarkon, és elindultunk befelé a városba. A Mały Ryneken kiszűrődö Abba-muzsikára lettünk figyelmesek. Benéztünk: egy baráti tárasaság ugrált csak. Eszembe jutott, hogy megmutatom neki a Tower Pub-ot, amely a neve ellenére egy keményrockos pincehelység a Grodzka elején. Nem volt nagy zúzás, mint mindig, ott is hagytuk gyorsan. El akartunk menni haza, csak aztán valahogy betévedtünk egy másik buliba a Rynek sarkán, ahol olyan jó zenéket nyomtak, hogy fél 4ig ugráltunk rá. (Jó zene, amiket nem hallottam más helyeken, pl. ymca, equador, la isla bonita by madonna, lambada, ja, és semmi technós feldolgozás, semmi keverés-kavarás.) Rita nagyon jó táncos, ez már korábban kiderült. Minden katolikus nevelés ellenére vagány kis csaj. Ha jót akarok táncolni, akkor először az ő számát kell beütni. És további áradozások, ezt most nem írom le. Lényeg, hogy voltak ott vicces fiúk és lányok, helyiek és külföldiek, mi pedig jó elszórakoztunk rajtunk, meg persze magunkon is. Négyre értünk haza és két órája keltem.

Ma lesz ilyen Maszkabál a sulival. Hétfőn meg a vizsgák. Hamisíthatatlan lengyel szervezés!

Milyen színű a boldogság?
Csupa fény és tisztaság,
de az vajon fehér?
Melyek azok a szavak,
amik a boldogságnak
formát adnak?

A mélabú egyszerűbb eset:
éjjel jön, kicsit közhelyes,
gyertyalángot kerget
és füstöt bűvöl
szüntelen.
Vagy a kihalt utcákat rója.
Szótlanul hagyja,
hogy kezet csókoljanak neki
a habzó felhők
fekete könnyei.