Vége

Szépen felöltöztem és sminkeltem. (Najó, ez utóbbi elég eklektikusra sikerült, úgyis lekopik a buszmegállóig.) Még várom, hogy szépen megszáradjon a hajam, aztán tolok egy kis vacsorát, és mehet a parti. Idén nagyon sok minden történt. Nagyokat fordult velem a világ. Ja, és tegnap reggel futottam 13 km-t Micimackóval. Nagyon büszke voltam magamra.
Ennyi voltam idénre, mindenki menjen békével.

Á. Zsolt [1]

(Vasil és én)

Szárnysuhogtató erdők mélyén kereslek a rozsdabarna avarban.
A csöndre lélegzetem ránehezül.
Szárnyukvesztett angyalok bolyonganak így, istenük nélkül.

A szám egy befagyott vértó,
csak a te fényed ébresztené föl.
Kelj föl
pirkadj
derengj
légy

Késik a hajnal, kifordított üst az ég.
Füst és kávé után,
a ködbe vesző homály mélyén csillog szembogarad barna kitinpáncélja.
Nyakamba mászik, hajamba akad, titkosan rág, belülről kifele halad,
amíg teljesen fel nem emészt és meg nem adom magam.
Nincs rajtad kívül játék, mert te magad vagy az.

A szám a fény, ami tested fölé nyílik.
Nem vér a vörös, ami folyik
az az ajkam

A búnak áttetsző tiszta hajnalán
te vagy a játék
és rajtad kívül minden csupa vér.

Csak a csókok.
És a sűrűre fonott ujjak kalásza.
Kipereg az idő kezeink közül, száraz szemeink forgatja a halál,
a vakbuzgó élmunkás.

tenyeremmel simítom homlokod
csókjaimmal tisztára csókolom
csillagfényes tested
mert nagyon szeretlek
meghalok a bűneidért

Boldogságunk ködként lebeg a tájon.
Mint tiszta hajnalok alja, vércsíkosra kaparom az arcom.
Testedbe kapaszkodom. Szép.
De ha felkel a nap, véget ér a játék.

Pirkad
A szám a fény, ami a tested felé folyik.
De nem nyílik, mert elfogyott a vér

Áttetsző hajnal boronálja ráncaim.
Arccal a földnek fekszem.
Kifordult szemeim utolsó képe te vagy.
A test csak játék.
Párolog a vér, mint a tavaszi harmat.

Elfáradtam létezni,
a szavak megfagytak az ajkaimon.
A hó is csak egy gúnyos mosoly a hajnalban,
amikor jön az este és minden kék lesz
a feledéstől


[1]
Radnóti: Az áhítat zsoltárai (részlet)
A búnak áttetsző tiszta hajnalán
te vagy a föld, a test, a vér
és terajtad kívül minden csak játék.

Ünnepek között

Olyan sokat ettem Karácsony alatt (3 nap), hogy már rossz volt nézni. A hivatalos karácsonyi zabálást egy vasárnap kora este, de még szigorúan 6 előtt elfogyasztott fokhagymás-sajtos-tejfölös lángos zárta - Mama volt a felbújtó és a tettestárs egyszemélyben, "az utolsó zsírcseppig"-felkiáltással.
Ma igazán diétás répát rágtam, meg persze volt még némi céklaleves is raktáron, de délután úgy megkívántam egy kis bejglit... szerencsére Apum mind elvitte reggel. Hüpp.
Ennyit az idei hízókúráról.
Muszáj fogyni. Mindig muszáj. Csak muszájok vannak. Jól kell kinézni. Bár a szeptemberi holdudvaron elég szép széles-fényes, ez valójában nem sokat jelent. Csak az egyet kéne megtartani, aki tényleg tetszik. Muszáj!

Karácsony másnap

Amikor elkezdtem gyakorolni hegedűn a karácsonyi repertoáromat, Tesóm ijedten szaladt be, ugyan mit flexelek ilyen elméyülten a szobámban? Szóval kiszavaztak a házi csillag születik-ből, és idén sem hegedülhettem a családnak. Valójában Nagymama szívét szerettem volna megrezegtetni, de Anyu azt mondta, ne tegyem ki őt ilyen sokkhatásnak ezen a szép ünnepen. Nem baj, most mindjárt bemegyek Nagymamához, és karácsonyi vip koncertet adok neki. Csordapásztorok, Mennyből az angyal, Krisztus urunknak - ez a mai program, és a Dicsőség mennyben az Istennek is, ha sikerül addig gyakorolni. Sajnos még mindenki alszik a házban. De már nem sokáig...
Ja, és tényleg azokat kaptam, amiket vettem magamnak, meg még néhány apró meglepetést, úgyhogy nagyon örültem.

Karácsony

Jön a Karácsony. A Nap, amikor legálisan kerül hal az asztalra.
Három napja ajándékok után futkosok. Meg könyvtárba. Azt hiszem, csomagolópapíron kívül minden megvan. Nagymamám és Édsapám helyett is én veszem az ajándékot magamnak. Mert senki más nem ér rá ilyesmire a családból, csak én. Még nem tudom, mit veszek, de biztosan nem kötöm az orromra. Teszem hozzá, amúgy sem szoktam sok dolgot az orromra kötni, talán, mert idétlenül néznék ki. Berni egyszer egy hajszálat csavart az orra köré. Mondtam neki, milyen nagy orra van, hogy ilyesmit tud vele, mire halálosan megsértődött.
A Tesóm csont alakú plüsst kért - gondolta volna valaki, hogy ez kis hazánkban hiánycikk? Gyorsan rá kell állni a gyártására, mielőtt valaki elhappolja a tuti ötletet.
Apámnak az 1001 étel, amit meg kell kóstolnod, mielőtt meghalsz c. könyvet veszem meg. Aki olyan kijelentésekkel dobálózik, hogy a cukkini nem létezik, mert ki látott már zöld tököt, az megérdemli, hogy ilyeneket tojjon neki a Jézuska.
A város tele van boldog bolondokkal, és ez jó.
Most nagyon jó a kedvem, ma egészen feltöltődtem :)

Lennék én szerény, de nincs mire.

Rozmaring Kázmér képei alá

Rajom az örvény.
Nem szabály: törvény, ahogy kanyarodik ez a végtelen spirál.
És benne én, a rizsszemnyi hal.
Síkom előtted a fal, megennél, ha nem lennék kép, nyálad csorgatja az éhség.
Bőségszarunk vége mutat lefelé utat a mélybe, kettőből háromdébe, agyad kapaszkodó képzeletében kavargó tenger titkos fenekére.
Ahova nem látsz le.
És ahonnan nem látlak én sem.

Összességében elég jó hetem volt: bezsebeltem néhány ötöst, megejtettük a nagy beszélgetést az észt tánccsoportban (aminek pozitív eredménye lett, vállveregetés kiutalva), és néhány percig még ezt is elhihettem, hogy fontos vagyok valakinek. Mert szép, ha az embert szereti a családja, de az azért picit más, mint amikor férfiember szereti. Rozmaing Kázmér (nevezzük így) ugyanis visszamondta az eheti találkozót - gyanítom, tőle sem kapok jegygyűrűt karira, ha egyáltalán megemlékezik rólam ezen a szép ünnepen.
Sebaj.
Illetve: afenébeis! Igenis baj. Nem azon az egy ajándékon múlik, tényleg, hanem az önbecsülésen. Nálam csúnyább és/vagy kövérebb nők rohangálnak pasival a kezükben. Azt kell hinnem, Guszti megátkozott, de nagyon. Na megállj, Guszti.
Szóval, minden tökéletes, mert nem zargat senki, lehet tanulni meg ismerkedni bátran.
Azért Rozmaring Kázmér két szép szeméért elmorzsoltam egy könnycseppet a magaméban, bár elég túlélhető történet.
A nagyobb baj az, hogy ezen a héten még nem ittunk Mamával, pedig igencsak kéne. Feltétlenül bepótoljuk. A hét mottója, ennek ellenére, vagy pont ezért: "There's no vodka left, what shall we do my friends?" (Rotfront)

Ausztriaturné 2009, 1. felvonás

A megszokott badeni nagyszínpadon túl most elmehettünk Mariazellre egy még nagyobb színpadra (2x3 méteresre), ezért hívjuk idén turnénak a jelenéseinket. Az eddigi tapasztalatok nem készítettek fel a színpadtól 3 méterre elhelyezett máglya füstjére, amivel a szervezők a közönséget akarták szórakoztatni, de a szembeszél miatt mi szívtuk. Annyira megható volt, amikor átadtuk a csillagszórókat, hogy elsírtam magam. (Nem túl látványosan, remélem, csak úgy elkezdett folyni a könnyem, hogy meghajlásnál mind a stagere pottyanjon. Jó lett volna aztán sírni egy nagyot, legalább a smink lejött volna. Egyébként minden rossz azért történt, mert előadás előtt nem rúgtuk seggbe egymást, ahogy szoktuk - nem vagyok babonás, de ebben lehet valami.) Az idő egyébként szupi volt, még túl meleg is, az első szám után levettem a sálam, és legközelebb biztosan nem veszek trikót. (0 fok körül Mariazellen, +4 körül Badenben.) Előadás után nyakunkba vettük a várost, én ráadásnak Pankát is, megnéztük a templomot meg a tornyát (Mátyás király építette rá, azért néz ki úgy, mint a Mátyás templom), aztán hazahajtottunk. Panka annyit köhögött a kocsiban, hogy csoda lesz, ha nem kaptam el tőle semmit.

Másnap, Badenben minden jól ment (seggberúgás megvolt), szinte flottul. A sminkemet én késztettem el, teljesen egyedül, korrektortól a pirosítóig. Büszke voltam magamra, csak egyszer kentem félre. Sushi makit ebédeltünk. A szójaszósz íze a szalonnalére hasonlított (volna, ha lenne szalonnalé).

Nem tudom, mi ez a sok zárójel, nem szoktam. (Pedig szeretem a jeleket:))