sobota, 21 lutego 2009

Péntek, Anyanyelvi napok

Höjszi! A világhírű folkegyüttes ismét Budapesten! Anyaintézményük adott otthont a kiváló művészeknek egy estére! Az új produkcióval előrukkoló csapat ismét elkápráztatta a hazai közönséget!

Hogy Szentgyörgyi Tanár Úr szavait idézzem: "Fantaszikus volt, mint mindig!" (Itt jegyezném meg, hogy a Tanár Úr legendáját tartalmazó hangfelvétel nem sokáig kallódik már, és hamarosan újra felbukkan, hogy lerántsa a leplet a Titokról!)
Legyünk őszinték: jó volt a műsor. Kevés hibával, látványos elemekkel, a szokott színvonal felett egy picivel. Részemről kicsit több sminkkel és mínusz három kilóval.
Sajnos a jog védi a koreográfiákat, így nem áll rendelkezésre videóanyag. Képek coming soon Picasán.
No, de hogy ne maradjuk ma sem nevetés nélkül, íme egy rövid részlet a próbafolyamatról. Mama (háttal, mindig elfelejtem, milyen ruhában) és Jómagam (szemben, setuban) a kadrelt próbáljuk, fiúk nélkül, nem sokkal fellépés előtt a keresztfolyosón. Kameraman: Mama barátja.
Jó szórakozást!
http://www.youtube.com/watch?v=3fVwKNMnCRw

niedziela, 15 lutego 2009

Valentin-nap

Nem vagyok Amerika híve. Messze van, túl nagy, fura popsztárokat kreál magának, nem is beszélve a filmjeiről, amiknek állítólag közük sincs a valósághoz, pedig normál emberek rohangálnak benne. Egy-egy gasztroblog néha felkelti az érdeklődésemet, de nem tudom elképzelni, hogy arra a híg kávéra gerjedjek. Vagy a hamburgerre. Vagy a hot dogra. Piroskanéniék voltak ott tavaly, csináltak 5-6 órányi felvételt, mutattak belőle részleteket... ott minden olyan nagy. És a legtöbb dolog hasonlít valamire. Mert mindenki máshonnan jött - aki egy picit is érdekes, az első puritánok nem egy nagy durranás.
Fannival egyszer terveztünk egy anti-amerika napot, de a zászlóégetésen kívül nem emlékszem semmi más programra.
Sokmindent Amerika számlájára írok. Pl. a Valentin-napot. Egy embertömeg, aminek nincs közös múltja, sem szokásai, kitalál magának. Bármelyik szentet előrángathatták volna, mind szeretett, mind az igaz isteni szeretet nevében halt meg, a legtöbbje csúnya kínzások után. Valentin neve jobban mutatna a képeslapon, mint Rókusé? Lehet. De a szeretet szívünkben lakik és cselekedeteinkben mutatkozik meg, feleim! Nem egy csokor bonbonban, szívecskés ülőgarnitúrában vagy nem tudom.
Mivel ez volt az első, tartottunk Valentin napot, a következőképp. A szüleim reggel jól letoltak a házimunka miatt, ezt szó nélkül hagytuk, egy üzletházban ebédeltünk, utána könyvtár, majd finn kortárs kiállítás, végül vacsi egy kínai étteremben. Itthon vacsi még egyszer, popkorndagasztás után pedig megnéztük a Katyń-t, amit kb. szeptember óta tervezünk. De vettünk két marcipános kedvességet. Nehogy bárki éhenhaljon miattunk.

wtorek, 10 lutego 2009

Fogyókúra - égjen a zsír!

Vasárnap délig tartott a lelkesedés, akkor letoltam egy kupac spagettit. Nem szabad elkapkodni, nyugtattam magam, a fogyókúráknak amúgy is hétfőnként van szokásuk elkezdődni. Este persze tekertem egy kicsit, meg tornáztam - szerencsére durva izomlázat kaptam ettől, és a bokám is fáj, szóval minden adott, hogy jó fogyatékos módjára közlekedhessek.
Hétfő. Mamával elmentünk zsírégető táncterápiára egy bulihelyre. Ne mondhassa senki, hogy nem dolgozunk a sikerért. (Egy pillanatra felejtsük el, hogy koktélokat ittunk hozzá.) Olyan gázul táncoltunk, ahogy csak tudtunk, de még így sikerült felkelteni néhány figyelmes mácsó érdeklődését. Ilyenkor eljátszottuk, hogy egymást szeretjük. (Igazándiból igen.) Megérdemlik!

niedziela, 8 lutego 2009

Berkenye, 2009

Téli tánctábor, vagy csak idei tánctábor, mindegy. Elmegy, táncol, lazít, hazajön - nagy vonalakban.
Berkenye sváb falu. A művelődési házban megtekinthettük a fekete-fehér fényképeket a falu történetéről (ikeás üveglapok mögött, néha leesetek), a szobában egy gyermekkéz írta történelem fogadott, melynek lényege, hogy most piros bogyók szedéséből élnek errefelé a jónépek. Meg van egy struccfarmjuk. Egy szép színpadjuk. És egy éretlen fogadósnéjük.
Szent Anna Fogadó - ne titkolózzunk. Nagyon ígéretes, és annyira nem is rossz. Ha nem vesszük figyelembe, hogy a projektor nem működött minden kifogás nélkül, a szauna csak 60 fokra volt felfűtve, svéd masszást nem találtunk, és a jakuzziba nem 6, hanem max. 4 személy mászhat be, akkor csak a szőke fogadósné marad, mint minden kellemetlenség forrása. Mert ha az ember lánya annak szolgálja fel a rántott sajt előételt, aki rántott sajt főételt rendelt, akkor nem illik ráförmedni, hogy "Miért nem eszel?!", hanem udvariasan átpakolni a rakást a másik vendégnek. Én nem vagyok vendéglátós, de asszem a kérem-köszönöm használata jó benyomást tud kelteni egész vacsora alatt. A macisörnek nevezett málnaszörpös sörhöz pedig szó nélkül jár a szívószál, ne kelljen elmagyarázni a vendégnek, hogy ülepszik a szörp, és nincs mivel felkeverni...
A kiruccanás táncos része az első napi 3 órás próba volt, 20 perces felmosós szünettel a közepén (nem takarítottak ki előttünk, ejnye meg a bejnye). Volt Vigala reinlender, Kaerajaan, Vanaisa polka, meg egy új malmos blokk. És, van isten, a säkkijärvel sappu is, aminek a végén az urak összekapaszkodva felemelik a hölgyeket és mennek velük egy kört. Ehhez könnyű lányok kellenek, amik vannak is, csak nem magasak - így kerültem én Pöttyös mellé, mint legmagasabb a maradékból. Csak kisebb gondok voltak, de azért Mamával aznap visszafogottan vacsoráltunk, és további két hetünk van arra, hogy legalább a ruha súlyát leadjuk (kb. 2 kg).
Második nap túra a nógrádi várba, térdig érő sár, hülye városiak úgy akarják érezni a természet közelségét, hogy a mezőn caplatnak végig a betonút helyett. Vonatindulásig a helyi szabadtéri nagyszínpadon még lenyomtuk a tegnapi menüt és néhány legkedvesebb táncot a régiek közül. Képek a googlen.

czwartek, 5 lutego 2009

Salsa ***** ****

How can we know the dancer from the dance? - ez volt számomra a legizgalmasabb kérdés az egész irodalomelméletben (Yeats sora). A rész-egész viszony és az egységesség problémakörei mellett, van egy sokkal gyakorlatibb kérdés: ki a táncos? A táncos igen összetett jelenség, sokmindenről fel lehet ismerni. Például a táncos az Ó utcai táncosboltban vásárol, és az üzlet szatyrával megy mindenhova. Vagy nem rotál a válla járás közben, önkéntelenül keveri össze a türkös próbatermet a körúttal. Esetleg második pozícióban áll a villamoson, mert úgy nem esik el. Ha nőnemű, akkor mellkasa lapos, de combban erős, ha hímnemű, betúrt polóval járkál. Node most csak gonoszkodom. Vannak olyan táncosok is, akik nem a tömegközlekedésen fitogtatják a spárgájukat (kell-e egyáltalán egy táncosnak a spárga?), azok bemennek egy táncórára, és úgy viselkednek, mint egy táncos, aki újat tanul, nem kezdi elölről a tánc mint szituáció megtanulását. (Tehát pl. nem vesz fel miniszoknyát csak azért, mert azt a táncot színpadon miniben táncolják, vagy nem áll görbén, nem csámpás, itd.)
Én ilyen táncos szeretnék lenni. Ennek felméréséhez a tegnap kiváló volt. Édesöcsém és barátnője hosszas agitálásának (százalékot kapnak utánunk), valamit Gusztáv kíváncsiságának köszönhetően kerültünk egy salsa órára, majd onnan egy buliba. Nem ment rosszul. Egészen addig a pontig, amíg nem akartak vezetni. Engem ugyanis nem lehet vezetni - ez a többség véleménye, ellenkezője most látszik bebizonyosodni. Maradjunk annyiban, az első óra után, hogy tettek rá kísérletet az urak, több-kevesebb sikerrel. Nem szokta a paraszt a szántást. A salsa egy olyan jószág, amelyben a nőnek szava nincs. (Borzasztó.) Annyira nincs, hogy ha nem követem a párom tisztességesen, akkor törhetek-ficamodhatok is. Őszintén irigylem ebben a pillanatban Virágot, akivel a Höjsziben táncoltunk együtt, és akit remekül lehetett vezetni. Ő arra volt jó, hogy remekül lehessen vezetni. Szépen táncolt, de ilyen szempontból erőtlenül. Jó lenne tudni, hogy csinálta.
A salsa jó. Guszti önbizalmának kifejezetten jót tesz. Ezen ponton sikerülhet annak a tudatosítása, hogy én vagyok a nő és ő a férfi. Ez pedig nagyon fontos. Fenébe a feminizmussal - erre a néhány órára mindenképpen. Salsa ***** ****.

poniedziałek, 2 lutego 2009

Hétfő, mint mindig

A nagycsaládos síelés nagyon bejött, jól szórakoztunk. Sajnos első nap az utolsó csúszásnál (fekete pálya, legutolsó kanyar) pereceltem egy nagyot, úgy kellet összeszedni, azóta is fáj a karom - ezt leszámítva minden remek volt. Gusztáv egy próbababa hajlékonyságával síel, de így elsőre egyáltalán nem rosszul. (nekem nagyon tetszik) Szert tettem egy ingyenes Spar-os kiadványra, melyben német receptek vannak. Itt az ideje németül tanulni - hogy konyhanyelven kommunikálhassak...
Szóval hétfő van. Sikerült megint egy durva órarendet összeállítani 38 kredittel, bár most nem kell minden reggel hajnalban kelnem. Az már tavaly ilyenkor, Pani Kingánál sem jött össze.
Elhoztuk Nagymamától a varrógépet, amiből majd az asztalunk lába lesz. Állítólag ez fizikai képtelenség, mert varrógéplábra nem lehet asztallapot tenni, anélkül, hogy fel ne dőlne. A campuson Könyvtár Klubban ilyen varrógép-asztalok vannak. (Nem röhög. Egy bölcsész-büfének ez a tökéletes név. Egy fiziqus ismerősöm mesélt egyszer a leendő teázójáról, ami a TTK-s campus közelében lett volna ezzel a névvel: Teázó az őrült fizikushoz.) A Singerben, a kazimierzi piactér mellett, egész varrógép-lerakat van asztalkák címszóval megjelölve, de ott pont a még ép varrógépek miatt csak korlátozott mennyiségű söröskorsó fér el az asztalon, a felespoharak viszont kényelmesen elférnek a varrógép alatt is. Tiszta praktikus. Na, mi nem ilyet szeretnék, de hasonlót, szóval oda tudjunk ülni ketten kistányérról elcsipegetni egy melegszenyát, és ne kerüljön nagyon sokba.