Ha becsapódik a kulturmeteor...

Észt hét van. Nem, kezdjük előbbről. Szerdán reggel beszereztem leértékelésen néhány méter svéd szépirodalmat. Az első könyv nagyon jó, egyenesen nekem szól: a főhős sajátságosan keresi az élet értelmét meg élete párját. Csütötök: irodalomóra helyett meghallgattam Áronmester és Virág előadását a finnugrós épületben. Nagy megindítóak voltak, különösen, hogy Virág a saját pasiját, annak apját és hugait reklámozta észt kortárs művészet címén. Este Benedekmesterrel, Virággal, Gusztávval, meg sok más ugró finnel Pál utcai fúk a Merlinben. Annak ellenére, hogy nyelvi korlátjaim voltak, nagyon élveztem. Ez volt a második Pál utcai fiúk vendégjáték az elmúlt egy hónapban, amit szerencsém volt megtekinteni. Utána Kriminaalne Elevant koncert borral (de hogy alkoholista imázsom erősítsem: szerdán este is ittunk egy pohárral a vacsihoz). Nagyon jó volt. Kaspar Jancis egy zseni. (Ő volt Feri Ats, a zenekar gitárosa, egy animációs film rendezője. Egy szőke fürtös zseni.) Péntek: Taarka szetu nyelvű film egy népdalénekesnéniről. Egy baj volt vele: nem csak a szövege volt vulgáris, de a képsora is. Megint koncert. Ezúttal bor nélkül. Gusztáv majdnem eltörte közben a kezem. Nem kellett volna belekötni. Szombat: feltöltödés a Tecsoban. Egy kis valami, aminek nem kell keresni az értelmét. De ma este, ma tényleg ez volt a csúcs: Eszter Salamon performansz. Hát jó, hogy eddig nem nálunk mutatott be. Nem szeretek kísérleti nyúl lenni. Egy vállalkozó kedvű koreográfus ne rajtam kísérletezze ki, vajon látom-e a táncos fejében megszülető koreográfiát. Végülis jó volt. Kiderült meddig tud eljutni az ember fizikai teljesítőképessége, és hogy a többi mennyit ad ki azért, hogy ezt megnézhesse.