Szalmaözvegységem első estéjét szőke hasonmásnőmmel ünnepeltem (anyám mondta, hogy nagyon hasonlítunk egymásra, ő már csak tudja) - már-már hagyomány, hogy dokumentumfilmet nézünk, ha egyszer összeverődünk a mozipénztárnál.
Storyline: három argentin zenész megtudja, hogy finnek szerint a tangó tőlük ered és elutaznak ezt kideríteni.
Annyira steril volt a film, gyanúsan fikciós párbeszédekkel, hogy néhány kulcsjelenet magyarázatra szorult - ezekre a filmet követő beszélgetésben a rendezőhölgynél szerencsére rá lehetett kérdezni. A válaszából kiderült: minden autentikus volt, csak manipulálták a jeleneteket. Már maga a bonyodalom kirobbantása is erősen manipulált, ezt kérdezés nélkül éreztük, csak nem értünk rá foglalkozni vele, annyira zseniálisan adta elő sérelmét a finn sztárrendező a finn tangó elsőbbségéről.
A fiatalos német rendezőnek 9 év kutatómunkába került felhajtani a finn tangós társadalmat és szerezni néhány elvetemült argentint, akik személyesen kérdeznek rá, tényleg úgy gondolják-e a finnek, hogy a tangó tőlük ered (igen, így gondolják). A finneket könnyebb volt megtalálni, mivel elég szűk közösség, de a Buenos Aires-i casting alsó hangon egy hónap volt. Eredetileg argentin énekesnőt keresett, de amikor megtalálta a "bohócot, a filozófust és a dívát", tudta, hogy ők az igaziak: nem jöttek zavarba a kamerától (megkockáztatom, szívesen produkálták magukat), végig nagyon együttműködőek voltak. A 7 fős stáb Finnországban plusz egy hangmérnökkel bővült, a sok kültéri felvétel miatt - tényleg nem lehetett panasz a hangra, remélem, a "gyűjtőmunka" anyaga nem vész el, hiszen sok idős énekessel és zenésszel készült interjú -; a két kamera miatt pedig bőven volt mit összevágni a levesbe.
Szóval, mint amikor begurul az aranyalma a vizsgálóasztalra és kísérleti egerek összevesznek rajta. A manipuláció kísérleti körülményeket jelent: nézzük meg, mi történik, hogyan viselkednek, mit mondanak, ha... és megnézték, pl. otthagyták eltévedve a szereplőket az út szélén, hátha jön valaki. Vagy pl. kivágták a tolmács fordításait a beszélgetésekből, azt a hatást keltve, hogy a spanyol és a finn főhősök "szavak nélkül" (?) is megértik egymást. Ugyanígy zavart éreztünk, amikor kiderült, hogy a főhős, aki a bőröndjébe dobta a "Finnish tango" című könyvet, valójában nem nagyon tud angolul és az út során jobban kellett figyelni rá, hogy ne szoruljon ki a jelenetekből. (Megjegyzem, a könyv borítójának ugyanaz volt a dizájnja, mint annak, amin az egyik finn főhős dobolt. Csak arra tudok gondolni, hogy a finn tangóirodalom alapműve lehetett, eredeti nyelven.) A nyelv tekintetében további érdekesség, hogy a rendező sem spanyolul, sem finnül nem tudott, szerencsére a finn utazáshoz spanyolul-angolul-finnül egyaránt beszélő tolmácsot talált. (Mázli!)
Azt persze nem tudtuk meg, hogy a tangó honnan ered, de megtudtunk egy csomó mindent a finn férfiakról. Például az egyik zenész szerint a finn férfiak olyanok szeretnének lenni, mint az argentin férfiak. Vagy hogy a tangó segít elmondani a finn férfinak, mit érez a finn nő iránt. Vagy nem mondja el, csak segít megmutatni... az 1950-60-as években, amikor ez a műfaj divatba jött, sok párt ez hozott össze. A két leglelkesebb finn zenészt elkíséri a kamera egy gyermekkoncertre, ahol cicának és nyuszinak öltözve énekelnek-zenélnek (igen, a bácsi itt ugyancsak az ominózus könyvön dobol). Azt mesélik öltözködés közben, hogy már a gyerekek szüleinek is játszottak, ezért visszajárnak. Úgy tűnik, sok finn köszönheti az életét egy cica-nyuszi tangóduónak.
Ja, és folyton megy le a nap. Buenos Airesben csak naplementés városképek vannak, a finneknél is folyton esteledik - igaz, ott kicsit később. Mintha a romantikus zene nem elég... a leghíresebb Reijo Taipale: Satumaa c. száma, érdemes meghallgatni.
Bár a fesztiválon díjat nem kapott, azért nem rossz film ez (Imdb). Nagyon szórakoztató, mi jókat nevettünk. Éljenek a finn férfiak!
(Itt láttam: 2014.09.27. Corvin Mozi)
Brak komentarzy:
Prześlij komentarz