Vonat

Gusztáv a vonaton, én a vonaton - jó így együtt vonatozni, csak kár, hogy amíg Gusztáv a Dzsámiváros felé robog, addig én Máriabesnyőre zötykölődöm.
A vonatnak volt számomra valami nosztalgiája. Kilógattam hát felsőtestem, hogy a lágy menetszél és a behajló ágak kellemesen az arcomba csapódhassanak. Nem ültem le, mert féltem, hogy a puha műbőrüléshez ragadok, és elmerülök benne, mint a filmben a svéd kiránduló bácsik elevenen a mocsárban. 300 pénz: ennyit kért tőlem a néni a pályaudvaron az útért, és az élményekért, hogy kiszállhattam egy apró, lepusztult állomáson, közel a semmi közepéhez.