Azóta

Hú, majdnem egy hete, hogy utoljára írtam. Minden szemrehányásnak helye van, mert sokminden történt ám!
Szóval, kezdetben volt az Ige, és utána ráépült egy csomó tudomány, például a nyelvtudomány, aminek áldásos mannáját két hét múlva fogjuk megszívni (értsd: zh Janinál). De épült rá irodalom is, ami egy veribölcsész doktorandusz kiscsoportos foglalkozásán még igen kellemes, ám 260-ad magammal egy terembe zsúfolódva egy rigolyás tanárnál (legutóbb azon akadt ki, hogy az első sor üres volt, és előre ültette a leghátsó sort) már nem az az élvezethalmozás. Nem csak az ókor járt ilyen pórul, hanem a 19. század is - nem irigylem azt a sok okos embert, aki a nyelvi problémákon törte a fejét, de a már említett Margócsy Tanár Úr előadásában semmi sem marad élvezhetetlenség nélkül.
Meg szerdán volt Pusztai Tanár Úr születésnapja, ahol életem legjobb észt polkacsokrát táncoltam, fájós lábbal, a kadrel (amit Mamával, Papával és Péterrel táncoltunk négyen) tökéletesre sikerült, szebbet kívánni sem lehetett volna (leszámítva, ugye, egy pár kifejlett vízhólyagot).
Ma meg dolgoztam, a Kutyakiállításon, jó volt, édesek voltak a kutyákok, de a francba az ingyen ajándékokra hajtó általános iskolásokból meg kövér bácsikból!
Most pengetni fogom a hegedűmet - merthogy hétfőn óta hegedülni tanulok! :)