Ma végigolvastam a blogom eddigi bejegyzéseit. Eredetileg azoknak szántam, akiket érdekel, mi történik velem Krakkóban. Nem sokkal később konstatáltam, hogy Anyámon és Micimackón kívül senki sem olvassa. (így persze kritika is kevesebb volt, de ugye a blog nem műalkotás, hogy folyton véleményezni kelljen) Aztán később egy-két embernek megadtam a címet, és részesülhettem abban a meglepetésben, hogy vannak, akik hűségesen olvassák marhaságaimat. Amikor hazajöttem, a blog ilyentéren értelmét vesztette, de tovább írtam, talán annak a pár embernek, akiktől eddig is messze estem, talán magamnak, nem tudom.
Ugyancsak ma elolvastam Hét Törpe blogját is. Nem tudom, kik olvasták még rajtam kívül, és milyen érzés volt, hogy a blog valójában egy Kerekperecevő lánynak szól. Szép bók. A század stílusos bókja. Úriember ez a Hét Törpe, akárhol bányázik. Az ő blogja ott állt meg, ahol kellett, nem számol be a poszt-történésekről, nem keres alternatív témákat. Tisztelem a továbblépés képességéért. Ha hihetünk az emlékeiknek, szép nagy mosolyt karcoltunk egymás arcába.
Nem tudom, nem kellene most nekem is megállnom. Érzem, hogy paradigmaváltás következik, azzal nyugtatom magam, hogy a változás pozitív lesz. Végülis nő vagyok: arra mindig ráfér egy jó fodrász, ha tanácstalan.
Subskrybuj:
Komentarze do posta (Atom)
1 komentarz:
Bolond kis buksza!
Én is végigolvastam , és konstatatáltam, hogy nem csak neked szólt, hanem nem ritkán a te hangodon is. Azt nem tudom, hogy folytatni kéne-e, de a paradigmaváltás mindenképpen pozitív lesz.Hidd el, egy boszorkányfi csak tudja.A fodrász meg mindig jó ötlet, különösképpen, ha az embernek van még haja.;)
Ja, és mily jó lenne a 761-ben kávézni.,)
Prześlij komentarz