Szomszédok

Elszoktam a klasszikus szomszédságtól. Mátyásföld Cityben (világváros) kevés interakció volt: a néni tőlünk jobbra minden este igen hangosan szólongatta a macskáját, és ha az teljesen süket lett volna, akkor is meghallja, hogy vacsoraidő coming; a bácsi szemben idénygyümivel dobálta a kutyánkat; Keresztapámék két sarokkal feljebb - és én olyan rendes voltam, hogy mindig mindenkinek köszöntem az utcában... oszt ennyi.
Itt a következőkkel találkoztunk:
1. egy néni, akiről Gusztáv váltig állította, hogy bácsi (de sztem néninek kellett annak lenni, mindenesetre hiába köszöntünk neki mind a hárman, nem válaszolt),
2. szembeszomszéd bácsi, aki a kérdésre, hogy hol van a szelektív hulladékgyűjtő, azt mondta, hogy talán a panelok között,
3. szembeszomszéd néni, aki a folyósón is igen buzgón porszívózgat, feltehetőleg a 2. pontban foglaltakkal szoros kapcsolatban áll,
4. néni balra, akinek olyan kopogós cipője van, hogy addig hallod, amíg le nem veszi,
5. valami északi származású nő, aki az elmúlt egy hétben reggel 8-9-10 körül a teraszon egy szál pongyolában fogyasztotta el a reggeli italát, egy ízben egy garbópulcsis férfi társaságban reggelizett hasonló outfitben,
6. (minden bizonnyal) Csaba és Kriszta a harmadikról, akiktől (feltehetőleg) próbáltuk lopni a netet,
7. néni, aki nem tudott semmit a kóddal nyíló bejárati ajtókról,
+1. a tesóm ma egy helyes ( nem feltétlen foglalja magában a jó nő tulajdonságait) lánnyal utazott a liftben,
x. feljelentős néni - tesóm állítja, hogy minden házban van ilyen, én még nem láttam, de feltétlenül fel kell keresni egyszer és beszámolni neki a lakásunkban sikerrel működő "Marihunasok Klub"-járól, valamint megkérdezni, nem ismer-e valakit, aki ért a lepárlógépekhez, meg amúgy is: melyik mostanában a legolcsóbb gyümölcs a piacon?

Kb. ezek vannak eddig, a vadabbakkal még nem hozott össze a jószerencse, ami késik, nem múlik :)