Béla bácsi

Nem csak azért nem írtam, mert nem volt időm meg kedvem meg témám (elveszett az a fene nagy lényeg a modern regények memoárjaiban), hanem mert a gépem megtagadta a csatlakozást az internethez.
Született négy kismacskánk. Majdnem olyan büszke voltam, mint az anyjuk. Mamáéknál öt kiscica született. Felvágós!
Béla bácsi pedig... hát megmondta. Az erősebb kutya b.
Fura volt végigállni a sort, meg végignézni a filmet. Szerencsére nem voltak elvárt reakciók. Elvhű maradt az öreg, az a lényeg, nem is értem, miért nem vetítik ezt a filmet a moziban. Mivel nem tudtunk meg sok újat (amire nem számítottunk), megint találgathatunk, pontosan mit és hogyan csináltak anno. Ezen a vesszőparipán még sokáig lehet lovagolni, csak el ne felejtsük néha abrakoltatni - a belső égéshez (pl. egy ló gyomra) elég egy szalmaszál is.
És forradalom meg forradalom között van különbség.
Oh, hát ma is végtelenül okosak voltunk! (Csak az a kár, hogy nem tudok ezen - vagy máson - hajnalig vitázni az időközben facettá minősített kollégámmal.)