eat pray love - na ne

A csajos program árt a barátságnak, az egészségnek, a pénztárcának. De társadalmi élet, és mint olyan, fontos. A csajos filmek fontosak. Butaságom jele, hogy nem nézem meg a kritikákat, mielőtt leülök egy film elé, hanem a mindenkori partnereimre hagyatkozom. Ez bizony hiba.

Valójában nem erre van szükségem. Az emberekhez türelem kell. De az embereknek nincs türelmük. Ezért keresik azokat, akiknek van türelmük. Hogy "szórakoztassák" őket, hogy elmondhassák az okosságaikat, hogy legyen valaki, meghallgatja őket. Ez egy olyan probléma, ami túl sokszor merül fel az életemben.

Miért kell meghallgatnom mások hülyeségeit? A legtöbb ember vak, a szó nem fizikai értelmében. Egyszerűen dühít, ahogy nem látnak maguknál tovább. Mintha lenne egy ilyen program az agyukban: ez nem a te dolgod, ne foglalkozz vele, szeresd magad. És közben olyan filmeket gyártanak, amik ezt még erősítik. A legújabb Julia Roberts film számomra nem az egyél-imádkozz-szeress hármast hozta, hanem az utazgass és barátkozz felelősség nélkül, végső megoldásként hajózz el a szerelmeddel egy szigetre. Az, hogy az amerikaiak összekeverik az olasz zenét a franciával, még apró hiba. A filmzene végig zavaró volt. Egy ideje tudatosan figyelem, milyen zene hogyan van jelen egy filmben. Balin és Indiában nem jártam, nem ismerem, de ha ez megy, jó közepes. Tényleg el kell menekülni a világ másik végére, ha problémánk adódik? Utazni jó. De vajon Barcelona vagy Tallin segítene megoldani a problémáimat? Megíródna a szakdolgozatom, lenne állásom? Esetleg, ha úgy adódna, bármelyik pasin túl tudnám tenni magam?

Végül is, egy nőnek szüksége van némi változásra, ha túl akarja tenni magát egy problémán. A proletár nők ilyenkor elmennek fodrászhoz, műkörmöshöz, ruhaboltba, de előtte jól kisírják magukat a (türelmes)  barátnőjüknek.
Nem tudom jó szívvel ajánlani ezt a filmet senkinek, csak akinek sok pénze és ideje van , na meg aki kíváncsi, mennyire öregedett meg Julia és hogy milyen jó a fodrásza és az öltöztetőnője.