Parkomban I.

Parkomban szobrok vannak:
egy öntött vasbeton szélcsengő,
egy alumínium repülő
a zuhanás pillanatában,
egy elfojtott kiáltás hangja
műanyag köntösbe öntve,
egy porcelánbögre összegyűrve,
egy férfi stilizált fa mellszobra,
mielőtt gyermeke megfoganna.
Parkomban én is szobor vagyok:
minden nap egy mohás kőpadon
márvány mosolyba merevedve
és órák hosszat idézem fel,
ahogy végtelen szeretettel
homlokom csókolgatod.