A gimiben egyszer mindenkinek kitaláltunk egy kamu könyvet, amit soha nem írna meg (biztosan mindenki ismeri a poént). Az enyém valami olyasmi volt: A modern divat, nem emlékszem pontosan, elég ennyi, hogy azért kaptam, mert főleg anyám és apám fiatalkori ruháiban jártam, de volt egy darabom a déditől is... nagyon hippi volt. (Elithippik, ahogy hívtuk magunkat, ugye.)
Kb. 10 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rendesen elinduljak az átalakulás útján, és ennek egyik jele, hogy megpróbálom végigolvasni Elin Kling blogját, ami előreláthatólag nagyon hosszú és nagyon tanulságos lesz, mert már a 65 oldalon tartok, és néni nagyon becsületesen írt és fényképezett. A tudásra persze szükségem van, mert mert kezd túl laza lenni a farmer-póló kombináció, a kézirattárban könnyen otthon érezhet magát az ember - és innen már csak egy lépés, hogy otthonkában jegyzeteljek. (Nyilván nem értek egyet a divatozással, bár a közgázos könyvtárak vendégeinél ez az alap.)
Nem rossz dolog a divat, csak drága. És nálam azt is figyelembe kell venni, hogy én a ruháimban nem az utcán vagy egy műteremben pózolok, hanem a táncparketten izzadok bele. Fantasztikus lehet élő próbababának lenni. Bár én szeretem, hogy vannak melleim...
p.s. Nem olvasom, csak nézem, mert svédül ír...
p.s. Nem olvasom, csak nézem, mert svédül ír...
Brak komentarzy:
Prześlij komentarz