Előjáték: a 40 centi széles finn irodalmi részlegünket a tavalyi könyvvásáron vettük. Feldolgozás alatt, ez az első.
Kicsit családregény, kicsit krimi, kicsit szociográfia, kicsit modern, kicsit lányregény. Farkastörvényeket és kisded játszmákat mutat be egy kis halászfalu szereplőivel: megrokkant hősies férfi, nehéz fizikai munkát végző szép nő, bosszúálló fiúgyermek, zsugori boltos és fiatal felesége, megzakkant szomszéd, hatalmával visszaélő elöljáró, titkos kuplerájt vezető kocsmárosnő... A szálak szépen lassan bomlanak el, felfeslik a lassan kopó hajókötél, végül elszakad, és a gonoszok a vízbe potyognak. A fiatal, trapperes fedélzetmester gyermekkorát, megaláztatásait, szülei életét és anyja halálát rakhatjuk össze a vissza-visszatérő emlékképekből, megalapozva a bosszúját, amit a sérelmekért áll. Az ő problémáján túl jó képet kapunk az anyjáról, hiszen a fő cél az ő halálának megtorlása - érdekessége abban rejlik, hogy míg a fiában róla élő képek igencsak szépek, a visszatérés és a múlt kutatása sok negatív vonást rajzol ki, csak éppen senki nem mondja: fiam, a te anyád unalomból lett mindenki szeretője.
A cím a fedélzetmester régi szerelmének, a boltos feleségének apjára vonatkozik, akinek utolsó kívánsága az volt, hogy katonai érdemei miatt állva kell eltemetni. Az apának más érdeme nem volt, hacsak nem tesszük felelőssé a szerelmi házasság megakadályozásában és az érdekházasság létrehozásában, ami a fiú elhajózásához vezet, amibe (talán) az anyja is beleőrült, ami aztán a halálához vezetett.
Sok régi emlék megelevenedik, szép képek, jól adagolja az információkat, senki sem szent, senki sem jó, csak mindenki titokban tartja, amit kell. Az emberarcú fóka a legerősebb visszatérő kép, de nem bontakozik ki, ha valaki megérti, mesélje el.
(Polar Könyvek, fordította: Pap Éva)
Brak komentarzy:
Prześlij komentarz