Az ember tragédiája nagyon hasonló a Bánk bánhoz, a Hamlethez, a Rómeó és Júliához, az Antigonéhoz, a Fausthoz... felnőtt fejjel egészen más, mint akkor, amikor az adott darabról a legkiterjedtebb és legmélyebb az ember ismerete. Szerencsére tavaly a tanítási gyakorlaton volt alkalmam meghallgatni újra az elemzést, így nagyjából sejtettem, hogy miről szól az eredeti mű, még korábbról pedig volt némi képi emlékem is: a nagy színészek mind játszottak Ádámot vagy Júliát lánykorukban, és az életrajzot illusztráló képek gyakran jelennek meg ezek a szerepek.
Biztosan Szatory Dávid és Tenki Réka porfóliójában is jól mutat majd egy kép a nyitójelenetből. A színészi játékra nem lehet panasz, de a nadrág...? Ádám és Éva nyitójelenete egy rossz farmerreklám. A Nemzeti nem titkolt célkitűzése a fiatalok megnyerése - denanehogymár, csak az modern, ami farmer? (És talán ugyanez érvényes a magas sarkúra vagy miniszoknyára...) A farmer egyenlő volt a lázadással, de túlzás lenne azt állítani, hogy egy gyerek manapság lázadásból venne farmert. Különösen ha színházba megy, mert a közönség öltözködési kultúrája jelentősen változott, egy farmer bőven belefér. Vagy tévedek, és mindenki úgy érzi, ez a lazaság szimbóluma? Öltöny helyett farmer - ennyire irodisták lennénk? Azt kell hinnem, hogy a farmer olyan, mint a rafinált ételízesítők: mindenbe lestrapált darabba bele lehet tenni, és kész a modern finomság, mintha ez lenne az út a legfőbb célközönséghez: a fiatalokhoz, hiszen aki farmert visel, vagány csávó. Egyébként ha láttam volna a hazai tévében azokat a farmerreklámokat, amelyeket a nagy Amerikában készítettek, akkor inkább úgy érezném, hogy a farmer a szabadságot, a függetlenséget (és a márka által régóta nyújtott minőség biztonságát) jelenti, ez azonban Ádám és Éva esetében szóba sem jöhet, a Paradicsom, és úgy általában az egyistenhit nem az önállóságról és a szabad akaratról szól.
Istenre persze szövetnadrágot (mellénnyel, zakóval) adott az öltöztetőnő, erősítve azt a sztereotípiát, hogy őnagysága egy kedélyes öregúr, rögtön nagypapája a játszóknak. Persze, Lucifer aggastyánnak nevezi, de ennyi farmer mellé nem fért be egy fiatalabb jóember? (Aki valóban hasonlítana képmására?)
László Zsoltot pedig valaki Stingnek öltöztette, a két cipzáros mellénykéje és 'Lord' feliratú övcsatja őszintén irigylésre méltó.
Azért folyik ilyen hosszú értekezés a jelmezről, mert túl szövegidegen. A szintén a Nemzetiben látott Hamletben nem zavartak a modern ruhák, mert a szöveg is modernizált volt, itt viszont (érthető okokból) nem állt rendelkezésre frissített szöveg, és az én kis szívem nehezen fogadta be a kontrasztot.
A rendezés legjobb része az egymásra rakódó díszlet: az édeni tollakra hullik az azon kívüli föld, erre építik az egyiptomi gyermekmunkások a szilárd játékteret, és úgy általában, semmilyen kelléket nem visznek ki. Nem utolsó Kopernikusz Stephen Hawking-ként való megjelenítése. (Kíváncsi lennék, hány gimnazista ismerte fel!)
A sokat szidott előadásban durva jelenet (pontosabban: a tv-ben láthatóakhoz képest) nem szerepelt, mindenki, aki ezeken megbotránkozik, nem látott még Krétakört. Összességében nagyon dicséretes a célkitűzés és a megvalósítás - különösen azért, mert ahogy a színpadon a színek, az előző előadások emlékei is úgy rakódnak le. A legvégén, amikor a nagy fehér félgömb ráborul az emberpárra és ők kimásznak alóla a tetejére, nem lehetett nem felidézni a Nemzeti nyitóelőadásán játszott darab nyitójelenetét, ahol Ádám és Éva egy hátulról megvilágított gömbből másztak elő. Így libbent be az újrakezdés hangulata a széttúrt színre...
Brak komentarzy:
Prześlij komentarz