A Megdönteni Hajnal
Tímeát címú filmet magyarok forgatták 2013-ban Magyarországon. A főhős építészirodája egy stadiont épít. Ezektől a
tényektől sajnos nem tekinthetünk el, de nem elemezzük behatóan.
Mielőtt beültem volna a moziba, szolidan
tájékozódtam, mit írtak a korán kelők. Például azt, hogy ez egy olyan alkotás, amelyet többször meg
kellene nézni. Lehet, de csak azért, mert elszórva zseniális poénok találhatóak a filmben. Másért nem nagyon, ugyanis a karaktereket már ismerjük korábbi alkotásokból. Kis változtatásokkal gyakorlatilag a Társasjáték első évadának alternatív befejezését látjuk. A helyszín Budapest, könnyen felismerhetőek a külső helyszínek (Kecskeméti utca, Magyar utca, Károlyi kert és a Csendes, ahol hamburgereznek). Szerencsére a Lánchíd és a Vár valóban kimaradt, kapunk viszont étteremmé átalakított jogi kart. Meglepő módon jól felismerhető belsőket is láthatunk: Hajnal Tímea
lakása kísértetiesen hasonlít Havas Léna lakására. Simon Kornélnak biztosan kihívást
jelentett abban a fehér ajtókeretben sokadszorra bocsánatot kérni a
viselkedésért. Ami nem valósult meg a Társasjátékban, azt itt sikerült
továbbvinni: a főhős menyasszonya az a szőke lány, akivel egyszer már
megpróbálták összeboronálni, sikertelenül. Érdekes módon a színésznőnek
ugyanazt a karaktert kell megformálnia, mint az HBO sorozatában. Ahogy Jordán Adélról sem hitték el, hogy a szendeszüzen kívül el tud játszani bármely más karaktert.
(Mint az Isteni műszakban.) Lapzárta után: a felsőszomszéd kisfiút szintén a
Társasjátékból kérték kölcsön.
Ja, jut eszembe, mellékszereplők. Zseniálisak. Kamarás Iván -
zseniális. A narrátor - aki magát mellékszereplőként definiálta, és nem
tévedett nagyon nagyot - kitűnő. Nikki szerepét végtelenül erőltetettre írták, mással nem magyarázható az, amit csinál - igaz, azt ritka aranyosan adja elő.
A narrátori szerep egyébként menő, különösen, ha jól van
megírva. A narrátor mindenhatósága, amit úgy szeretek, amivel lehet játszani,
vicceket lehet rá építeni, azonban megkérdőjelezhető. Egy kiemelkedő pillanat a
telefonos sztori: nem tudja, hogy ellopják a telefont, de tudja, hogy nem fogja
megtalálni a kertben. Nahát.
Ja, a bakik. A fene vigye el, olyan látványosak és ütősek, mint a poénok (néhol tényleg
őszintén nevettem). Apróbbak mindig előfordulnak, nem is érdekes, például Tímea szeretne kinyitni egy pezsgőt, amiből nem is akart inni, vagy a főhős nyitva hagyja a hűtőajtót (telefonkihajítós-jelenet), és ezért a háklis menyasszonya nem szól egy szót sem, vagy Tímeától nem búcsúzik el az apja, amikor az oltárhoz kíséri. Nahát. De a legkínosabb (komolyan, biztosan meg lehetett volna oldani) az volt, hogy a felsőszomszéd kisfiú a tarkójáról ismeri fel a főhőst. Bocsánat: a tarkójáról, a hátáról és/vagy válláról.
Ja, a cím. Komolyan, ez kell nekünk, erre ugrunk, húú szex, húúú, malackodás, húúú, micsoda dolog megdönteni egy nőt - mintha nem lenne mindennapos program. Kitűnő marketingese van a produkciónak. Ne felejtsük el, hogy Hajnal
Tímeát az első 20 percben szó szerint falhoz állítják. Kellett egy provokatív
cím és egy provokatív előzetes, hogy az emberek bemenjenek. Valentin nap?
Ugyanmár. Fiúk, vegyetek halott virágot a mozijegyhez és titokban gyönyörködjetek Osvárt Andreában.
„Csináljunk
olyat, amitől máshogy kel fel a nap.” - mondja a narrátor a főhősnek. Nos, az a
nap már felkelt, édes gyermekem, azért születhetett meg ez a film. Stadiont, most komolyan, stadiont?
Nem adtam le a kérdőívet, amelyben arra kérték a nézőket a film készítői, hogy nevünk és médiumunk feltüntetése mellett osztályozzák 1-10-ig a filmet, a rendezőt, a szereplőket. Mondjuk, tudják, hogy nem adtam le, mert jelenléti ív volt.
Bezárt a Rákóczi Pékség, srácok, ballagjunk át Csendesbe.
(Itt láttam: Puskin Mozi, 2014.02.10.)
Brak komentarzy:
Prześlij komentarz