Az egész a karácsonnyal indult. Károly egy kedves ember, de nem akartam korabeli kínai vázát vagy szívecske alkatú illatos gyertyát ajándékozni neki. December 23-án este még görcsösen kapartam a klaviatúrát, 24-én reggelre már csak meredten bámultam a képernyőt és ernyedten nyomkodtam az egeret.
Élményt kellett ajándékoznom - ez egyszerűen trend és menőség az ismerőseim körében.
Egyik barátnőm könyvet és annak színházi adaptációjára szóló színházjegyet vett édesapjának - ezt próbáltam volna koppintani, de egyrészt semmiben nem láttam perspektívát, másrészt, ha én is szeretném megnézni a darabot, olyat kell válasszak, amire elmegyek. Szereposztás és időpont metszetében ráböktem a W. S Othello-ra és 24-én délben elkezdem idézeteket keresni hozzá. A koncepció az volt, hogy nem árulok el semmit a darabról, csak az előadás időpontját, de a kritikákból és elemzésekből vett idézetekkel "segítem" az áldozatot, hogy kitalálhassa, mit fog látni. A szövegek olyan szempontból jók voltak, hogy Károlyt bizonytalanságban tartották és meglepetés hatását keltették (amit nem szeret), de nem került közelebb a feldolgozottsághoz. (Az már más, hogy a kritikák túlbonyolították a darabot, a látottak fényében nem ezeket választottam volna.) A darabot ettől függetlenül nagyon élvezte, többször nevetett is.
Legyünk őszinték: nekem Rába Roland (Jágó) neve elég, hogy jegyet vegyek egy előadásra. Eleget láttam már tőle ahhoz, hogy a helyszínen hátradőlhessek, és ez jó érzés! Kaszás Gergőre (Othello) nem emlékeztem, de Károly azonnal felismerte, szintén nagyon hiteles volt, sőt, mint azt megbeszéltük később: van színpadi jelenléte, ami sok színészről nem mondható el. A Cassiot ("Kázió", ahogy Jágó ejtette, az én legnagyobb derültségemre) alakító Kovács Krisztiánra sem lehetett panasz, egy hosszú részeg jelenettel brillírozott, utána azonban eltűnt. A Desdemonát játszó Földeáki Nóra számomra megfelelően nem játszott - annyira szolid, ártatlan és merev volt, ugyanakkor annyira rossz volt a tartása (csakúgy, mint az Emiliát játszó színésznőnek - M40, Vertebralis deformitások), hogy egészen elhittem neki: Desdemona egy játékbaba. (Évekkel ezelőtt láttam a Forte Társulat Kalevalájában, az egészen nagyon jó volt.) A többiekről most nem értekeznék.
Ahol a cím tartalmazza a szerző nevét is, ott gyanús, hogy belenyúltak a szövegbe - ahogy olvastam, a rendező lefordította és modernizálta magának a szöveget (jól tette), ez vonzotta be valószínűleg a tizenéveseket (jól tették). Nekünk - szégyen, nem szégyen - ez volt az első Othello előadásunk, és én kimondottan örültem, hogy értem a cselekményt, vannak kortárs politikai ki- és beszólások. A dalokat a kritika túldimenzionálta, Desdemona (kulcs)dala teljesen ismeretlen volt.
A színház előtt egy olyan barátommal találkoztam, akivel korábban párkapcsolatot ápoltam, a szakítás után azonban barátokként folytattuk az életünk. Ez Károlynak sajnos nem jelentett garanciát, úgyhogy a féltékenység drámája esetünkben fél órával az előadás előtt kezdődött, és csak órákkal az előadás után ért véget. Bevonódás, átérzés, beleélés: pipa!
(Itt láttam: "Studio K", 2015.01.24.)
Brak komentarzy:
Prześlij komentarz