Egy hete ilyenkor Krakkóban, egy kocsi hátsó ülésén kuporogtam, fejem a biciklikormányra hajtva, csendesen tűrtem a krakkói dugó szeszélyes mozdulatlanságát, mely bármely pillanatban képes volt egy még hatalmasabb és fékezőbb mozdulatlanságba átcsapni.
Bár célja értelmetlen, e pillanatokban veszi kezdetét - kis túlzással, persze, ahogy szoktam - posztkrakówiánus korszakom, mely legfőképp visszaemlékezésekből és a résztvevőkkel készített interjúkból fog állni. A szerzőt az Édesanyja öltözteti, a sűrű tömegről és jó hangulatról a Jaksledzi Kft. gondoskodik.