Szombat óta ezek történtek

Kicsit megint le vagyok maradva - kezdem felvenni a szüleim stílusát: élet a hó alatt.
1. Voltam dolgozni szombaton. Nem ez volt az első eset, hogy pénzt kaptam tevékenységért: játszottam színházban, táncoltam télen miniszoknyában színpadon, osztottam szórólapot tűzálló ruhában, kutattam az udvarunkon apró kavicsok után a földben. Na, de azért mégiscsak másféle munka: gyerekekkel játszani! Animátor - ez a nevem. De ne feledjük a tényeket: aznap szakadt az eső, beázott a sátrunk, 5 gyereket láttam összesen, ebből másféllel 'játszottam'. Nem izzadtam meg...
2. Meglátogattuk Nagypapámat családilag (kiv. Andris, ő aludt). Ebédszervíz nagypapinak álácsombok: leves megfőz, tűzhelyestül kocsiba berak, kidöcög nagypapihoz, kivesz, feltálal. Abszolúdt működött. Nagypapa nekem adta a régi kis kávéfőzőjét, a kétszemélyeset, retro darab, igazi unikum. Meg leszedtük a diót: Apám ütötte és rázta a fát, mi meg Anyuval nem győztünk félreugrálni. Kárpótlásul kaptunk málnaszörpöt meg meggybort.
3. Gusztáv megjött. Kivételesen megismert a pályaudvaron és nem ment el mellettem. Bizton állította, hogy most már tényleg elköltözik, de mint tudjuk, ez mindeddig nem történt meg, és nem is fog egyhamar.
4. Miután a transzlatorika órát csütörtökről tízről hétfő fél kilencre raktuk, a bácsi egyszerűen elfelejtkezett rólunk. Kilencig vártunk, aztán bekopogtunk a titkárságra: hát nem ott kávézgatott békésen? De nem kell félni: a maradék egy órát becsületesen megtartotta.
5. Valamilyen különös okból a hétfői észt finnugráson eggyel több lány volt, mint fiú (nem hárman voltunk, hahaha). A legtöbbje nem is tehetségtelen, aminek személy szerint nagyon örülök - persze nem fogom Gusztit lecserélni egyikre sem..
6. Guszti megbetegedett. Nagyon cselesen csinálta: fokozatosan építette fel, először csak fájt a feje és gyengének érezte magát, majd szédülni kezdett, elment az étvágya és végül belázasodott. Éjjel arra ébresztett, hogy hánynia kell, eleget is tett eme késztetésnek, valamint más természeti kényszereknek. Kétszer fürdettem meg egy kád jó hideg vízben. Úgy vettem észre, tetszik neki. Fél éjjel fent voltam vele, csak nem akart jobban lenni. Már egy kis pirított búzadarával is megfenyegettem, de semmi. Reggel elvittük orvoshoz (valami vírus, mondta), kapott gyóccert, bevette, semmi. Délutánra (merthogy közben beszaladtam az egyire véletlenül összefutni meg tanulni) még mindig semmi változás, kénytelen voltam hát vizes lepedőbe csavarni, ez végre hatni látszott, meg lecsúszott némi főtt krumpli a gyóccer mellé. Most, kb. egy lemeznyi 80'-as évek sláger meghallgatása után végre elszundított.