Adam Asnyk: Szonett

Egyetlen szív! kérésnek ez oly kevés,
E földön csak egyetlen szív kell nekem!
Melyet szerelmemnél fogna a remegés,
S csendesek közt a legcsendesebben élhetek.

Egyetlen száj kell! melyről a boldogságnak
Italát majd örökké csókolhatom,
És két szem, melyekbe ha tekintek bátran,
Bennük a legszentebb szentet láthatom.

Csak egyetlen szív és két hófehér kar!
Mely gyönge szemet édesen betakar -
Így altat, s angyalokat küld nekem álmom,

Kik az ölükben visznek fel az égbe;
Egyetlen szív! nekem csak az kellene,
De még e kevésre is hiába vágyom!