Majdnem vége

Mármint a vizsgaidőszaknak. Egy-két uv, és kész. (Készen vagyok, minden értelemben.)
Fordítás helyett inkább rendszeres foodblog olvasóvá avanzsálódom. Roppant szórakoztató. Imádom a szép képeket - bár tudom, hogy buheráltak, sajnos (photoshop, hajlakk). Meg a hozzávalók nagy része beszerezhetetlen és/vagy megfizethetetlen. Persze előfordulhat, hogy csak az elit blogjait olvasom, akik ásványvízben mosdanak, így nem csoda, hogy nem használnak földhözragadt élelmiszereket. Ja, meg a főzőműsorok. Azok is nagyon klasszak. Ám Nigella mosolya nálam nem übereli Laci bácsi kacsintását...
De ugye a vég egyben a kezedet is. Merthogy az uvk után egy picit más lesz. Hamarosan (értsd: valamikor, még a májusi éves adóbevallás előtt) áttelepülünk Gusztávval a Pest egy másik pontjára. Az érzés majdnem krakkói lesz. És hogy milyen bor illik hozzá? No, a borajánlóból mindjárt kiderül!