Az órán kapott és tankönyvben talált lengyel verseket fogom fordítani - amíg meg nem unom.
Valójában a vizsgáimra kellene készülnöm, de nem tudok ellenállni.
Egyenlőre valahol a műfordítás és a nyersfordítás között állok, de igyekszem semmibe venni a szerzőt, mint a mű első olvasóját, akiről egyébként nem tudok semmit, így olyan, mintha nem is lenne. Így előítéletmentesen közelíthetek szövege felé, sőt, mivel számomra a szavak pusztán a szótári jelentésüket hordozzák (nincsenek velük kapcsolatoban korábbi élményeim), ezért nem függök tőlük, és a fordítás, mint cselekvés, egy kirakóssá válik: egyszerűen rímbe rakom a rendelkezésre álló szavakat és kiszámítom a szótagszámot a sorokban. Jó, mi?
Mindenesetre jó gyakorlat a beígért lengyel játékok katalógusának fordítása előtt.
Akinek ellenvetése van, szóljon. (Anyu, nem kell anonimusként írnod, mert felismerlek.)
Subskrybuj:
Komentarze do posta (Atom)
Brak komentarzy:
Prześlij komentarz