Naa, eddig tartott. Állítólag nem kell aggódnom, mert Körner Gábor is mindig hármas volt nyelvészetből, aztán milyen jó műfordító. Szóval még bármi lehet. (Nem aggódtam én egy percig sem, de ki az a Körner Gábor?)
Sok minden történt - mert mindig sok minden történik -, ezért á la Hét Törpe foglalom össze a dolgokat, röviden, de igyekszem még gondolat-morzsáimat bőven hinteni.
1. A 81 éves K.né Marika néni szombat délután negyed kettő fele a Lehel téri metrómegálló peronján rosszul lett, betámolygott az érkező metró kocsiba, ott elvágódott, utazott két állomásnyit, közbe az orrán át vér folyt a metró padlójára, ott többen kiemelték, lefektették, tartották a fejét, hívtak mentőket. Ő tiltakozott, állította, hogy nincs semmi baja, és hogy szeretne hazamenni, a 16/b-e, nem cukros, de a magas vérnyomására naponta egyszer szed gyógyszert. Mondogatta, hogy fel kéne hívni az unokáját, meg hogy ő nem hülye, és sírva fakadt. Aznap délután a piacról jövet egy elájuló néninek törölgettem a vérző orrát, vigyáztam a szatyraira, megkerestem a táskájában a személyi igazolványát, fogtam a kezét.
2. A nyúl elérte azt a magasságot, hogy fel tudjon ugrani az ágyra. És fel is ugrik! Sajnos a műanyagot nem tudtunk kihajtani belőle.
3. A vizsgaidőszaki elfoglaltság miatt tegnap hosszas keresés után kacsaszívből rittyentettem vacsorát. Sznobul hangzik, de ez volt a hűtőben - a zacskós levesek már elfogytak. Recept később, nehogy anyám szívbajt kapjon.
4. Kaptam egy szál rózsát Gusztitól. Ma vagyunk egy évesek. (Anyáméknak a következő héten lesz a 25. házassági évfordulójuk.) Egyszer már csak leírom, milyen, hogy mindenki megismerhesse ezt a tökéletes embert, nem is ember ez, inkább félisten.

Ez tényleg kevés lett, de muszáj befejeznem, mert függőséget okoz.