A nap fő eseménye a cipővásárlás volt, melyet hosszas lelki és fizikai tusa előzött meg - az előbbit anyámmal vívtam, aki szerint gyorsan kell jó és olcsó cipőt választani, az utóbbit Gusztávval, mivel mindkettőnknek ugyanaz a magas sarkú, barna bőrszandál tetszett meg és bizony nem kő-papír-ollóval döntöttük el, hogy ki veheti meg. A hosszas kűzdelemből, amit az eladólyánykák kaján élvezettel néztek, végül én kerültem ki győztesen, két foggal kevesebbel, de egy pár cipővel gazdagabban távozhattam a boltból. Gusztáv vigaszdíjul megtarthatta azt a cipősarkat, ami a koponyájába ékelődött. Így mentünk haza teljes egyetértésben. A metrón átvettem az új cipőt - sajnos esett, azonnal testeltem hát az új cipő állóképességét. Nem vízálló, mondta a falatnyi útmutató. Persze ezt egy alig-anyag szandáltól mélységes erkölcstelenség és idiotizmus volna elvárni.