Szépen beondoláltam a hajam, kihúztam a szemem, mélyen dekoltálódtam és felvettem egy barátságos mosolyt. Indulhatott az este, nagymamástul, barátnőstül, családostul.
A versenyt a Campona mellett rendezték meg, egy szép művelődési házban, jó hangulatban, sok külföldi vendéggel. A verseny fővédnöke a kubai konzulasszony volt, személyesen.
Fél órás késéssel egy nagyon autentikus produkció nyitotta az estét, kubai táncosok, akik közül kettő zsűrizett is. Kilenc országból érkeztek lelkes emberek: Kazahsztán, Lengyelország, Izrael, Szlovákia, Kuba, Románia, Magyarország... (a másik kettőre nem emlékszem). A lengyel szóló srác mecdós figurának öltözött, piros-sárga ruciban. A románok egy kis népitáncot raktak a koreográfiájukba. Mindegy, úgyis a rendező tánciskola táncosai nyertek.
Négy kategóriában lehetett indulni. Az első, a salsa á la Amerika, nem volt túl izgi, egy szlovák pár nyert. A kubai salsa kategória volt az érdekes, mert abban indultak a tesómék, de sajnos nem nyertek, Robcsiék viszont a másodikok lettek, sőt, övék volt a kategória legjobb koreográfiája és az extra különdíj is! (Jellemző: egy tánctanár-páros nyert...) Tesómék nagyon ügyesek voltak, de mintha nem tudtak volna eléggé feloldódni. Saci végig görcsösen tartotta a karját, nem húzta ki magát, Andris megint takarásban vezette le a fele forgást. De bízom benne, hogy jövőre Robcsiék megint másodikok lesznek, csak ezúttal a tesómék után...
Futott még egy freestyle kategória, abban egy nagyon dögös lánycsapat vitte a prímet, a rueda kategóriát pedig a már említett szervező tánciskola növendékei nyertek. Megint úgy volt, ahogy lenni szokott: a közönség tudta, mi az igazság, erősen tapsolt a második helyezettnek, akik bizony jobban megérdemelték volna a győztesnek járó tortácskát...
Részemről büszke vagyok az öcsémre.
Részemről büszke vagyok az öcsémre.
Brak komentarzy:
Prześlij komentarz