- El kéne már ennek az országnak egy jó disznóbőrperzselő nő! - mondta János rám kacsintva.
- S minthogy a szükség égető - folytatta - nem várhatunk tovább, keresni kell egy igazi magyar lányt, kinek tüzes pillantása lángra lobbantja a legkisebb disznóbőr szőrtüszőt is, és fénye reményt gyújt a küszködők és elesettek szívében, és egy nagy, össznépi disznótor közönsége együtt énekelhetne egész este, és mint gömbölyödne gömböc és nyúlna kolbász, úgy kanyarodna a tömegből a tánc. Mulathatnánk szabadon, csak a sonkát kötné kötelék, folyna bor, folyna vér, fogyna a kakukkfüves zsíros kenyér.
- Szép lenne - bólintottam. És mint egy oldal szalonna, lógtam e gondolat sarokvasán tehetetlenül és némán, hallgattam, annyi neszem sem volt, amennyit egy szalonna jókedvében hallatna.